Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának mutatnom. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen gyakran halljuk azt, hogy mi agrárország vagyunk és az első és a második nemzetgyűlésen egy alkalmat sem mulasztottak el, sőt mondhatnám, hogy a múlt országgyűlésen egy alkalommal sem mulasztotta el a kormány kiemelni azt, hogy ő az agrárérdekek ápolását tartja a legelsősorban fontosnak. Errevon atkozólag vagyok bátor kijelenteni, hogy ez a legelhiibázottabb felfogás volt és ana is az. Magyarországot nem szabad többé par^ excellence agrárországnak kijelenteni és beállítani, bármennyire is a földmívelés a^ főfoglalkozása a lakosságnak; nem szabad azért, mert ennek folyamánya az, hogy az egyéb foglalkozási ágak, az egyéb kereseti lehetőségek elhanyagoltainak, s nincs haszna belőle az agrártársadalomnak:, ellenben mérhetetlen kára van a többi társadalmi rétegnek. Nézzük a háború utáni berendezkedést. Bármennyire is elismeréssel adózom Éber Antal t. képviselőtársam közgazdasági tudásának, mégis meg kell mondanom, hogy nem méltatta figyelemre, hogy azok a társadalmiak, amelyek a háború után győző és legyőzött államokban kialakultak, egészen más szervezkedési alakulatokat vettek fel, mint nálunk. Itt van egy statisztika arról, hogy miképpen alakultak Németországban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban, sőt Romániában és Csehszlovákiában is azok a társadalmi szervezetek, amelyek foglalkozási ágak szerint az egész társadalmat felölelték. Azt mondották, hogy konföderációkat létesítenek abból a célból, hogy a foglalkozási ágak harmóniáját építsék fel. Kilencvenegyezer ilyen konföderáció létesült. Mi ebiben a tekintetben is izoláltan állunk. A mi társadalmi berendezkedésünk valósággal egy elmúlt világnak azt a képét mutatja, ahol csak a kiváltságosoké az élet, a megélhetés, a jog és azt az egyetemességet, amely a demokratikus állam berendezkedését és társadalmi berendezkedését jellemzi, teljesen elhanyagoltuk. Azt merném mondani, hogy néhanéha, kedvem lett volna azt a megszólítást, hogy: «t. Képviselőház» mellőzni, majdnem azt kellene mondanom, hogy: «Tekintetes Karok és Rendek». Az a világ, amely szerint ezt a megszólítást kellene alkalmazni, (Jánossy Gábor: Szép világ volt!) nagyon szép világ volt, ma azonban ennek a világnak a visszajövetelét senki sem kívánhatja, aki egy demokratikus állam felfogásában él. Higyje el a t. Képviselőház és a mélyen t. képviselőtársam, hogy a történelmi osztályok tisztelete nem egyenlő azzal, hogy a feltörekvő rétegeknek az alkotmányba és a megélhetési sáncok körébe való befogadása elől elzárkózzunk mert ha ezt a befogadást elmulasztja az állam, akkor az elégedetlenség moraja hallatszik. Es én, aki konszolidált agynak tartom magamat és aki mindenkor eigy evolúcioná.Ms politikának vagyok a híve, mégsem írhatom, alá azt, hogy ez a felfogás legyen úrrá magában a politikai életben és JEL politikai életen kívül is. Ne ez legyen a vezér elv, a vezér gondolat, hanem az, hogy mindenkinek a kenyere biztosíttassák elsősorban az országban. Hiszen a Kossuth Lajos irataiban meg lehet találni azt a nagyszerű meghatározást, amelyben iva int, hogy minden kormányzat vigyázzon arra,hogy ne az ő protekciójából és ne abból éljenek meg széles rétegek, hogy miképpen protezsálja az államhatalom azokat, akik az ő közelébe férkőznek. Ne tagadjuk el, mélyen t. Képviselőház, 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 79 nem volt helyes az a berendezkedés, amellyel nálunk azokat a gazdasági intézményeket protezsálták, amelyeknek csak a ruhájuk volt^ tetszetős, lényükben azonban teljesen elhibázott institúciók voltak. Bizonyítani tudom, hogy ez az oka a valutáris szükségletek hiányosságá! nak, mert oda invesztáltuk^ legtöbb valutánkat, ahol azok improduktívokká váltak. Vagyok bátor csak két területet megjelölni. Az egyik a Faksz.-nak és az építési akciónak egész területe. Nemrégiben éles vitám volt itt a pénzügyminiszter úrral. A pénzügyminiszter úr itt egy építési akciónak állt az élére és azt hirdette, hogy az az invesztíciós politika, amellyel ö

t a kislakások r építését, tisztviselőlakások építését inaugurálja, a munkaalkalmak széles területét fogja adni. Tessék megnézni, mi lett ebből az invesztícióból, mi lett ezekkel a tőkékkel. Részben elnyelte őket az állami protektorátus alatt működő szövetkezet, elnyelte a Faksz., részben elnyelték egyéb ilyen intézmények, a nélkül, hogy ezek produktivitását látnók. (Szűcs István: Dehogy!) Higyje meg t képviselőtársam, csak őszinte legyen és akkor mindjárt kénytelen lesz bevallani, hogy azok az összegek, amelyek például a faimportban jelentek meg Magyarországon, azok az összegek, amelyeket azért a fáért adtak, amelyeket ezekben az építkezésekben felhasználtak, valutáris értékben milliókat és milliókat tesznek ki; ezeket az öszszegeket kiküldtük ezért az importéri Most nézze meg a képviselő úr, mit jövedelmez ez, mit hajt ez, hova lett ez és akkor be fogja látni, — ha őszinte akar lenni — hogy ezt mind eladminisztrálták. Azoknak a szövetkezeti állapotoknak következtében, amelyek a Hangyában, a Futurában, az ipari, építési és egyéb protezsált szövetkezetekben és institúciókban mutatkoznak, ezek holt tőkévé váltak és az adminisztraeionális költségek e szörnyűséges felnövekedésének vagyunk koldusai, (Ügy van! balfelől.) Es ha a mélyen t. kormány itt diktatórikus hatalmat kér és a 33-as bizottságban keres magának egy olyan intézményt, amely approbálja, véleményezze intézkedéseit és őt tanácsaival lássa el, én azt mondom, nem erre van szükség. Ha erős kézzel hozzá akarnak nyúlni a magángazdaság feltámasztásához, akkor minden ilyen protezsált vállalatot egy tollvonással tessék eltörölni (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és azokat a pénzeket, amelyek az annuitások törlesztése képében millió és millió pengő értékben befolynak, tessék beilleszteni a költségvetésbe. E nélkül nem ér semmit az egész. Es én azt mondom, ha ezt az állapotot nem tesszük egészségessé, akkor csak egy tessék-lássék segítség lesz. Lesz megint egy prolongáció, megint lesz néhány hónapi fellélegzés, pedig injekciókkal^ még nem lehet életet menteni, csak gyógyítással. Injekciókkal lehet a létet órákig fenntartani, de a vergődő társadalom meggyógyítása nem- történhetik másként, mint egy igazi szabadelvű és demokratikus felfogástól áthatott pénzügyi és gazdasági politika révén. (Ügy van! balfelől) Most azt kérdezik tőlem, t. Képviselőház: hát ez mind nagyon szép, de tessék eszközöket mondani. Erre ellenzéki oldalról^ nagyon könnyű volna azt állítani: nem az én feladatom, nem az ellenzék feladata. Ha azonban már reánk olvassák a rendkívüli időket, (Jánossy Gábor: Minden képviselőnek feladata ez. Tessék jobbat ajánlani!) akkor nem zárkózunk el a kötelességtudás elől. De akkor engedjék meg, hogy én rámutassak arra, hogy a közteher viW