Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Àz országgyűlés képviselőházának 7. ülése 1981 július 28-án, kedden. 73 nyira a közelmúltban lett megszavazva, hogy erre nézve kritikát gyakorolni még tényleg korai volna, de véleményem szerint ez is pénzügyi szempontból olyan kevéssé volt előkészítve, h'ogy végrehajtása elé bizonyos fájdalmas szkepszissel kell tekinteni. Intézkedések még nem történtek, kölcsönöket még nem folyósítottak s így az egész gazdatársadalom aggódó kíváncsisággal tekint annak a bizonyos bizottságnak munkája elé s a bizottság tagjai maguk is kétségben vannak arra nézve, hogy fognak-e tudni valami eredményt produkálni. Tovább megyek. Kénytelen vagyok megállapítani azt is, hogy ez a kormányzat a unultban nem képviselte eléggé a való életben az agrárérdekeket, a kisgazdapolitika minden hangsúlyozása ellenére. Ezt bizonyítj körülmény, hogy elsősiorhan és teljesen az

#

ország agrárrétegei szegényedtek el, bizonyítja másodszor, hogy az ország mezőgazdasági termelésének egyik legfontosabb ágát, a szőlőmívelést, a szőlőmívelők érdekeit tökéletesen elhanyagolta a kormányzat még akkor is, amikor viszonylagosan előnyös költségvetési helyzetében segítségére siethetett volna ennek a termelőrétegnek. Ez a kormány szívesen hivatkozik mindig a szakszerűségre, de ebiből a nagy, viszonylagos szakszerűségből hiányzik a szív és lélek, a szej gény ember iránti szeretet, a megértés, apró bajai iránt s azért az én véleményem szerint a földmívesnép szegénysége s kisebb elkeseredése nagyobbrészben a f kormányzat teríhére írható. Azután itt van ínég egy kérdés: a

# túlzott és mértéknélküli központosítás. (Mikecz István: Ügy vam!) Az ügyek intézését kiragadták a való életből és ibevitte a hivatali szobák sárguló aktáiba. (Mikecz István: Ügy van!) Itt helyeselni halljuk Szabolcs vármegye volt tekintélyes alispánját. Ha visszatértünk volna a decentralizáció útján arra, hogy a megyei hatóságoknak független intézkedési jogot adunk, akkor azok teljes felelőssége mellett gyorsabban, olcsóbban és becsületesebben tudták volna az ügyeket elintézni, mint ma, amikor a centralizációnak hipertrofiája a valóságos költség sokszorosát teszi ki. Itt meg akarok emlékezni arról is, hogy ez a kormányzat nein volt elég erélyes két erkölcsi kérdés elbírálásában, amely erkölcsi hibák a közgazdasági életben is éreztették a maguk hatását. Több ízben szólaltam fel ebben a Házban ia múlt ciklusban a protekcióval szemben, az összeköttetések politikájával szemben, a rendeléshez juttatás, a közgazdasági barátkozások, az álláshalmozások, a protekciós emberek kinevezése ellen, ami végeredményben mind a magyar közgazdasági élet helyes szabályozásának rovására megy és kifogásoltam azt is^hogy a közéletben itt-ott mutatkozó korrupciós tünetekkel szemben a kormány nem foglalt a múltban elég erélyesen állást. A legutóbbi időben megállapítottam, hogy van javulás ezen a téren, de a távoli múltra ez nem csökkenti a kormányzat felelősségét. Végre hibáztatom a kormány halogató politikáját a kereskedelmi szerződések megkötésének szempontjából. Itt főleg a régóta esedékes és már régóta megköthető osztrák szerződésről beszélek. Az, hogy a kormány ennyire halogatta a szerződés megkötését, eredményezte, hogy először a múlt évi jó termések nem voltak elhelyezhetők és most amikor kész az osztrák szerződés — és nem osztom t. Friedrich képviselőtársam nézetét, én az osztrák kereskedelmi szerződést jónak tartom,— most pedig nem tudunk exportálni, mert nincs termésfelesleg. Ugylátszik, az Úristen sem szívesen segít azon, aki saját magán nem, vagy csak késedelmesen segít. Mindezeket összefoglalva, meg kell állapítanom, hogy a kormányzatnak a multakra nézve közgazdasági politikája szempontjából a felmentést nem tudom megadni, más szempontból azonban szükségesnék tartom azt, hogy a kormányt bizzák mes: avval, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye és hogy az intézkedések életbeléptetésére jós-alapja legyen. Ezt az állásfoglalásomat avval indokolom uieg, hogy ha egy nemzet csiatáját lövészárkokban folytatják le katonák, ha nem is vagyok meggyőződve azoknak a katonáknak teljes értékéről, ha nem látom el őket élelemmel és munícióval, biztos, hogy elvesztik a nemzet csatáját. Ha rendelkezésükre bocsátom azt, amire nekik véleményük szerint szükségük van, hogy megállják helyüket, még van valami kilátás arra, hogy ezt a csatát megnyerjék. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon — Magyar Pál: Le kell őket váltani!) Nem tudjuk leváltani, nehéz tüzérségi tűz alatt van a front, a leváltás majdnem lehetetlen feladat. Ebben a tekintetben katona^ bajtársaimra hivatkozom: napokig ott hagyták a csapatot, leváltás nélkül, mert nem lehetett a súlyos tüzérségi tűz alatt kicserélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De viszont^ ezeknek a municiós szállításoknak biztosítására bizonyos rendszabályokat szükségesnek tartok. (Friedrich István: Fél nap alatt megbuktak, mégis itt ülnek tíz éve.) Szükséges, hogy ez a kormány, amely iránt gazdasági szempontból teljesen bizalommal nem tudok viseltetni, bizonyos ellenőrzés alá vonassék. Azért helyeslem a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely vegyes bizottság felállítását rendeli el. Szükséges, hogy független, a közgazdasághoz értő szakembereknek előzetes tudomása legyen a kormánynak a terveiről és intézkedéseiről, de azt is kívánatosnak tartom, hogy ennek a bizottságnak bizonyos jogköre is legyen, necsak a pictus masculus, necsak a tanácsadó testület legyen, amelyet meghallgatnak, vagy nem hallgatnak meg tetszés szerint. Éppen ezért kifogásolom, hogy e törvényjavaslat 7. §-ának második részéből kimaradt az 1924. évi IV. te. hasonló, rendelkezéseinek egy része. Ez a 33-as bizottság az 1924-es IV. tc.-en alapszik. Annak a jogkörét vették át, és még ebből a viszonylagos csekély jogkörből is, amelyet az 1924. évi itörvény megállapít, kimarad az, hogy «egyes ügyeket megvizsgálhat és az errevonatkozó számadatokat átnézheti». Tehát a bizottságnak még ez a korlátolt joga is kimaradt és nincs benne a törvényben. Teljesen ismerem mindazokat az alkotmányjogi aggályokat, amelyek lehetetlenné tesziík azt, hogy egy bizottságra ráruházzuk egy parlamentnek egész vagy részleges jogkörét. Nem is tartanám kívánatosnak ezt, mert ez végeredményben megint csiak egy többségi jognak az érvényesítése volna s megint csak a kormánynak teljesen rendelkezésére álló pártoknak a tagjai gyakorolnák itt a többségi jogokat, megint csak olyan értelemben, mint amilyen értelemben az a kormáyzatnak éppen kellemes. Éppen azért azt gondoltam, nem lehetne-e • a parlament független tagjainak valamelyes jogot adni a bizottság részére a kormányzattal szemben. Én azt óhajtottam volna és azt javasolnám, hogy üljünk Össze és állapodjunk meg két-három olyan bizottsági tagban, akinek 12*