Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

^^^^^^^^^^mm^^^^^^^^m^^^^m^^^m—m 74 Az országgyűlés képviselőházának mérsékelt politikai felfogása és közgazdasági tudása valamennyi frakció bizalmát magában egyesíti és az ő kezükbe tegyük le 50 aláírással az országgyűlés összehívására vonatkozó indítványt, hogy abban az esetben, ha a kormány nem hallgatja meg eléggé a bizottságot, ha ezeknek a pártatlan bizottsági tagoknak véleménye szerint intézkedései veszélyeztetik az ország érdekeit, azonnal intézkedhessenek a parlament összehívása iránt. Sajnos, a házszabályok nem adnak nekünk erre módot, mert a házszabályok 188. §-ának harmadik bekezdése kimondja, hogy minden képviselőnek kötelessége nemcsak a nevét, hanem a dátumot is sajátkezűleg kitölteni. Ezekután csak azt javasolhatnám, hogy üljünk össze mi, független képviselők. Azt hiszem, hogy akad 50-nél is több ilyen, és talán még az egységespárt soraiban is lesznek olyanok, akik megfelelő kiválasztás melleit a parlament bizalmából jogkört hajlandók biztosítani a független közgazdasági szakértőknek. Állapodjunk meg ezen szakértők személyében és közöljük ezekkel az urakkal azoknak pontos címét és tartózkodási helyét, akik az ő véleményükre adnak és kötelezettséget vállalnak, hogy sürgönyhívásra bármikor Budapestre jönnek, hogy aláírásukkal a parlament azonnali összehívását lehetővé tegyék. Ez az egyetlen garancia, amit én látok s amely^ alkalmas arra, hogy a kormány elhibázott intézkedéseivel szemben a bizottság tagjai a nyilvánossághoz fordulhassanak. T. Ház! Végeredményében azonban az a legfontosabb, hogy a kormány mit fog csinálni a felhatalmazási törvényjavaslat alapján, ennek segélyével milyen rendszabályokat fog életbeléptetni és hogy a kormánynak sikerülni fog-e a nehéz télen valahogy keresztülvezetni az ország társadalmát. Ezekre az intézkedésekre nézve a parlament utólag fog csak kritikát gyakorolni, ezeket az intézkedéseket utólag fogja csak elbírálni, de már előre szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ez az újabb szanálás csak drasztikus és drákói rendszabályok alapján fog sikerrel járni. Figyelmeztetem a kormányt és a közvéleményt, hogy pénzügyi helyzetünket csak nagyon nagy áldozatok árán fogjuk megint stabilizálni tudni. Kétségtelen az is, hogy ez sok megpróbáltatáson átment nemzeti társadalom utolsó erejének megfeszítésével is kész minden áldozatot elviselni, de csak akkor, ha a terhek megoszlása igazságos lesz, ha a szegény és legszegényebb emberek létminimumát nem fogják ezek • a rendelkezések veszélyeztetni, s ha a még létező vagyonokat, a nagy jövedelmeket, az állami többszörös fizetéseket és az állami és vállalati mammutnyugdíjakat is be fogják vonni ebbé a rendezésbe. (Helyeslés a bal- szélsőbaloldalon.) Csak arra akarom még felhívni a t. Ház figyelmét, hogy tudomásom szerint a sok vállalati fúzió következtében sokszorosan vannak volt elnökök, alelnökök és vezérig-azgatók, akik ezen újabb, összevont vállalatok terhére 40— 60—80 ezer pengő nyugdíjban részesülnek. Eseteket és neveket is tudnék mondani, majd a folyosón megmondom. Ilyen gazdálkodáis mellett ezeknek az ipari vállalatoknak egyensúlya lehetetlenség, hogy megmaradjon. En magam, bármennyire félek is a vagyon újabb megadóztatásától, az egész nemzet és minden vagyonos ember érdekében állónak tartom, hogy ne a szegény emberek bőrére, hanem a gazdagabb emberek bőrére történjék ez az 7. ülése 1931 július 28-án, kedden. újabb szanálás. (Taps és helyeslés a baloldalon és jobb felől.) Arra is figyelmeztetem a mélyen t. kormányt, hogy nem lehet már csupán a kötöttvagy ónok tulajdonosait megfogni, ahol könynyen megközelíthető a vagyon maradéka, hanem tessék bemenni a bankok szobáiba és tessék megfogni az államkapitalizmus haszonélvezőinek jövedelmét is, mert csak ez hozhat megnyugvást az ország egyetemére. Figyelmeztetem a kormányt arra is^hogy a véres izzadsággal kiizzadandó utolsó adófilléreket most már igazán csak hasznos célokra, szigorú ellenőrzés mellett és gazdaságosan lehet felhasználni. Áldozatokat el lehet viselni, de csak akkor, ha az áldozatok által eredményeket lehet biztosítani, de egyes urak költekezési szenvedélyét többé az utolsó adógarasokból kielégíteni nem szabad. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Annak ellenére, hogy a kormány gazdasági politikájával szemben bizonyos nyomós . aggályodat érzek a múltra nézve, lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom, hogy ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot megszavazzam. Megszavazom pedig annak az elgondolásnak értelmében, hogy ez a parlament olyan helyzetben van, mint egy hajóstársaság igazgatósága, amely az útban lévő hajón vizsgálatot indít a hajó kapitányával szemben a múltban őt terhelő mulasztások miatt. Ez ugyan joga az igazgatóságnak, kötelessége is a részvényesekkel szemben, de botor és rövidlátó lenne az igazgatóság akkor, ha egy közeledő roppant vihar előtt rendelné le a kapitányt a. parancsnoki hídról maga elé, hogy felelősségre vonja. Helyesen akkor jár el az igazgatóság, ha azt mondja: Tessék a fedélzetre menni, kapitány ár, birkózzék meg a viharral és ha épen hozza vissza a hajót, akkor a múltra nézve is enyhébb elbírálás alá fog esni felelőssége. Felelősséggel bíró embernek így kell eljárnia és erre a körülményre kénytelen vacvok felhívni az ellenzék egyes tagjainak figyelmét, mert ha a vihar elpusztítja a hajót, elpusztul a kapitány, de elpusztulnak §z igazgatóság tagjai is és nem hiszem, hogy akadna bárki a magyar parlamentben, aki a hajó elsüllyedésénél a hajó kincseinek kifosztásából akarna magának személyes hasznot biztosítani. (Ugy van! Úgy van! — Taps jobbfelől.) Hiszem, hogy valamennyien meg akarjuk menteni a hajót! De végeredményében, beszéljünk r egészen őszintén, miért fogadom el ezt a törvényjavaslatot! Azért fogadom el, mert véleményem szerint a veszély órájában a legerősebb embernek kell a kormány mellett állania. Bármennyire gondolkozom, bármennyit tépelődöm, bármenynyire igyekszem mást találni, meggyőződésem az, hogy ebben a parlamentben, a mai viszonyok között, még mindig Bethlen István gróf a legkülönb ember. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Sem az egységespárttól, sem a kormányelnök úrtól semmiféle elismerést nem várok. Rengeteg kritizálni valót találok a miniszterelnök úr személyében, még több kirtizálni valót találok a rendszerében, s a legtöbb kritizálni valót találom munkatársaiban; de ez nem változtat azon, hogy végeredményben még mindig ő a legerősebb ember, és ő hivatott arra, hogy az ország sorsát vezesse mindaddig, amíg nem találunk nálánál különbet, vagy ő nem süllyed