Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-7
Az országgyűlés képviselőházának 7. (Kabók Lajos: Hát a posta, hát a kereseti adó, hát a vasúti! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ez nem népgyűlés, ahol viccelni lehet! -Zaj.) En azt látom, hogy ezzel a javaslattal az igen t. kormány — ha jó az emlékezőtehetségem — először is tartani készül a pengőt, másodszor pedig tartani akarja az államháztartás egyensúlyát, és harmadszor, úgy mellékesen, a bankoknak is segítségére akar lenni. (Kun Béla: Diktatórikus hatalmat akar!) A miniszterelnök úrnak velem szemben tanúsított modora felment engem a következő pillanatban minden regardtól és úgy fogom a dolgokat előadni, ahogyan én azt jónak tartom. (Halljuk! Halljuk!) Először is mi még egy fél évvel ezelőtt mindig úgy voltunk beállítva, mint egy mintaállam. Egészen fogalommá lett, hogy egész Európa Magyarországot mint mintaállamot csodálja. Azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy a külföldi kölcsön felvételére igenis számtalan alkalom volt, — ezt mondta a miniszterelnö'k úr is — de nem ve; szik igénybe, két okból. Először azért, mert az általános financiális helyzet nem alkalmas, másodszor, mert nincs szükségünk reá és belső erőnkből fogunk magunkon segíteni. (Simon András: A feltételek rosszak voltak!) Ez így volt. (Simon András: Tévedés!) Ez így volt. (Simon András: A feltételek voltak rosszaik!) Es mit láttunk! Azt láttuk, hogy törvényjavaslatot is nyújtottak be és a holdban lévő beruházási kölcsönre 87 millió pengő előleget is vették fel. Annikor itt szóvátettem, hogy mi van a 87 millió pengővel, akkor a miniszterelnök úr felállt és azt mondta, hogy tartalékként kezeli. En akkor nem szóltam semmit, most sem szólok semmit, mert sejtem, hogy mi van ezzel a. tartalékkal is. Ne méltóztassék tehát azt'mondani, hogy a beruházási kölcsönt nem akarták komolyan felvenni. Sőt, Vorsehusst is vettek fel rá, 87 millió pengőt, és az is elúszott. Es ha a miniszterelnök úrnak olyan jó az emlékezőtehetsége, akkor emlékébe idézem, hogy itt a költségvetés tárgyalása folyamán több ízben kijelentette, hogy teljes egyéni reputációjával oda fog hatni, hogy az államháztartásban a legszigorúbb és a legtisztességesebb gesztió uralkodjék. (Jánossy Gábor: Oda is hatott!) Utoljára akkor mondotta, amikor a népjóléti minisztérium kínos ügyei idekerültek a Ház elé. Akkor is azt mondotta, hogy rendet fog csinálni. Lehet, hogy rendet teremtett a népjóléti minisztériumban, nincs tudomásunk a részletekről, de ezt feltételezzük és elhisszük. Akkor azonban — engedelmet kérek — a többi minisztériumokban, azoknak a minisztériumoknak berkeiben, ahol — mint az előbb mondottam — külön fináncpölitikát csinálnak egyes miniszter urak, ott is tessék rendet teremteni. Arra a stabilitásra, amelyre a miniszterelnök úr mindig épít, hogy tudniillik ez a nemzet csak a miniszterelnök úr és a kormány stabilitásából él, azt mondhatom, hogy mi itt 11 éve harcolunk és küzdünk és önnek semmi más nem maradt meg, csak a stabilitása, nekünk pedig megmaradt az igazunk; ön is megsütheti a stabilitását, mi is megsüthetjük az igazunkat. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Van azonban egy harmadik tényező, van egy dolgozó társadadom. (Jánossy Gábor kesével legyint.) No, no, képviselő úr, ne csináljon így. A folyosón nem így csinál. (Jánossy Gábor: En egyformán csinálok mindenhol! Tessék rám nézni! — Derültség és zaj. -^Jánossy Gáülése 1931 július 28-án, kedden, 69 bor: Azt mondtam, hogy a hasonlat nem valami sikerült! Ez egyéni meggyőződésem!) Szóvá kell tennem azoknak a félhivatalos magyarázkodó nyilatkoztoknak szerencsétlen fogalmazását. Ha az emiber a legutóbbi súlyos napokban megfigyelte, hogy az úgynevezett félhivatalosak mit produkálnak és mit tálalnak fel a dolgozó társadalomnak, az egyenesen kétségbeejtő. Az egyik kormánylap vezércikkben aranyesőről írt, amikor a fontkölcsön már egyszer megvolt, mert az is megvolt már egyszer. Ugyanakkor a többi lapok a legképtelenebb magyarázatokat írták. Es ha a miniszterelnök úr úgy nyilatkozik, hogy ezeknek a kényszerrendszabályoknak felfüggesztése elsősorban attól függ, hogy a publikum hogyan fog viselkedni, akkor azt mondom a miniszterelnök úrnak, hogy ez ia publikum, amikor a miniszterelnök úr is távol volt, a legjobb nyaralásban, jód viselkedett Túl voltunk la választáson, isenki itt nem izgult. Amikor azonban megjelentek a kormány megnyugtató nyilatkozatai, olyan pszichikai defetizmus hömpölygött erre az országra, hogy — elismerem — abban az időben tényleg már nem lehetett mást csinálni, mint amit a miniszterelnök úr kormánya csinált. (Jánossy Gábor: Akkor rendben van! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ebben a viszonylatban tényleg helyes. De most azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a további attól függ, hogy a közönség magatartása milyen lesz. (Mozgás a középen.) Azt kivágtam Az Estből és elhoztam. Ez a magatartás már ki van próbálva. A miniszterelnök úr is megdicsérte a sajtót is, a publikumot is, és erre a társadalom úgy felel az igen t. stabilitásnak: mi igenis csendben vagyunk és nyugodtak vagyunk, de ennek egy az ára, méltóztassék a kibontakozási programmot elmondani. Mert abban azután önnek, miniszterelnök úr, nincs igaza, amikor azt mondja, hogy ez mind a 33-as bizottsághoz tartozik. Ez a 33-as bizottság olyan tanácsféle lesz. Méltóztassék megengedni, hogy elmondjam, voltam én is egy ilyen tanácsnak tagja, amikor Kállay Tibor volt a pénzügyminiszter. Akkor megalakították a legfelsőbb pénzügyi tanácsot. (Kállay Tibor: Előbb!) Igen, előbb. Akkor a Képviselőház bizalmából, én, mint ellenzéki, belekerültem ebbe a pénzügyi tanácsba. Benn volt abban Teleszky Jánostól kezdve mindenki, Ernszit Sándor jelenlegi miniszter úr is ott volt. Mi ketten voltunk talán ott a balszínezetű oldalról. Akkor tanácskoztunk, hatalmunk nem volt, végrehajtási jogunk nem volt, felelősségünk nem volt. A vége az lett, hogy az infláció folyton tovább hömpölygött és automatikusan, szép csendesen elszenderült az egész pénzügyi tanács. Erre azt mondja Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr, aki lelkében ootimista :ez volt az a tanács, de ez más lesz. Kérem, azóta csinálták a racionalizálási tanácsot, mert a miniszterelnök úr elmondta akkori nagy beszédében, hogy ennek az országnak legnagyobb baja az, hogy termelése nem racionális. Erre Mayer miniszter úr is nyilatkozott, mondván, hogy ahhoz ő nem járul hozzá, hogy az ipar racionalizálását a mezőgazdaság racionalizálásával egy kalap alá vonják, és külön mezőgazdasági racionalizálási tanácsot állított fel. (Zaj.) Létre sem jött, tudom. Ott van Fenyő Maxi... (Elénk derültség. — Jánossy Gábor: Becéző név!) Fenyő Miksa t. képviselőtársam megmondhatja, hogy létrejött az ipari racionalizálási tanács. Meg akarták alakítani a mezőgazdasági racionalizálási tanácsot is, de
