Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-7
68 Az országgyűlés képviselőházának ezzel nem lehet minket a világjelenségekhez, vagy pedig Németországhoz utasítani. Tudjuk, hogy ott is történtek hasonló esetek, de erre itt nem volt szükség. Itt súlyos gazdaságpoltikai hibák történtek, amelyekért a kormány igenis felelős. Nekünk nincs módunkban a mi speciális belpolitikai berendezkedésünk miatt ezt a felelősségrevonást gyakorlatilag is keresztülivinni, de a tétel feltétlenül fennáll. Engedelmet kérek, nincs még fél éve annak, hogv itt a szónoklatok lavinája özönlött, amikor a kartelleket méltóztattak itt kivégezni. (Derültség a baloldalon.) Amikor a kartelleket méltóztattak kivégezni, ugyanakkor itt a tőkét is. mondjuk, megtanították kesztyűbe dudálni. Emlékszem, hogy Biró t. képviselőtársam akkor a kartellvitánál nagy beszédet tartott s abszolúte tudományos és empirikus adatokkal dolgozott, ő akkor, mint jó kormánypárti képviselő, reszkírozott egy figyelmeztetést (Bródy Ernő: Bummerlit!) hogv ha ilyen hang kerül itt uralomra, ez ártani fog az ország hitelpolitikájának, így mondotta a képviselő úr. Mi helyeseltünk is akkor. Uraim, alighogy végeztek önök a kartellekkel, jöttek és megmentették az önhibájukon kívül bajbajutott gazdákat. (Kun Béla: De még egyet sem szanáltak!) Akkor jött az állami garancia a bankokra. Ügy mentették meg a gazdákat, hogy a bankok dubiózus kinnlevőségeiből jó kinnlevőségeket varázsoltak. (Éber Antal: Hol történt ez? Sehol a világon!) Törvényben van képviselő úr. (Zaj.) Ami itt törvény lett és ami a Törvénytárban 'benne van. az nem mese. De más baj lesz itt. Valószínűleg ez az akció megállott. Valószínűleg megállott, mert sehol sem olvasunk arról hogy ez az akció tulajdonképen hova fejlődött. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mind csak a választás miatt történt! — Kun Béla: Papiron, Ígéretben!) A miniszterelnök úr akkor azt mondotta, hogy: választással én most nem foglalkozom. Tudtuk tehát, hogy jönnek a választások. (Derültség. — Gr: Bethlen István miniszterelnök: Akkor jobban lehetett volna elkészülni!) Akkor felállt a t. pénzügyminiszter úr és lendületes beszéddel fejezte^ be a költségvetési vitát. Hangsúlyozta, — és én akkor ezt lojálisán elismertem á miniszter úrral szemben — hogy bizony a pénzügyminiszternek, amikor deficites veszélyek is fenyegetnek, optimistának kell lennie, hogy átdolgozzuk magunkat a nehézségeken. Akkor a miniszter úr, aki nem politizál 1 , aki nem is képviselő, aki tisztán a szakember jegyében áll itt, azt mondotta: kötelességünknek fogjuk tartani, — utolsó beszéde a miniszter úrnak — hogv a hadikátfosultaknak azokra a kategóriáira is gondoljunk, amelyek még a méltányosság határain belül sem kapták meg igényeik kielégítését és_ azt mondotta, hogy rövidesen előáll a törvényjavaslattal. Ezzel zárta be a miniszter úr beszédét. Most az előbb hallottuk, hogy a miniszter úr mit mondott kortesbeszédében. Azt mondotta, hogy adóemelésről szó sem lehet. Nekem eszemágában sincs, miniszter úr, azt kívánni, hogy ön menjen el a helvéről. Egyáltalában nem is gondolok erre. (Helyeslés jobb felől; De méltóztassék óvatosabban nyilatkozni, mert lehetetlenség az, hogy egy miniszter a válasz-, tások előtt kijelentse ezt a hadikárosultakra vonatkozó dolgot, kijelentse a választási kortézia jegvében, hogy adóemelésről szó sem lehet most pedig, hogy itt ülünk Isten segítségével valamennyien jó egészségben, két hó7. ülése 1931 július 28-án, kedden. nappal később, ott tartsunk, hogy ezeknek éppen a fordítottja történik. (Gaal Gaston: Közönséges ellenzéki kortesfogás; ezt írták a kormánypárti lapok! Most belefér az adóemelés!) En utolsó közelharcomat itt a miniszter úrral a boletta tárgyában folytattam. Azt látom, hogy 3—4 hónappal ezelőtt még nagyon kevesen voltunk, akik a bolettáról nyiltan, őszintén megmondtuk véleményünket. De, miniszter úr, lássa be, hogy hónapról-hónapra jobban erősödik a mi igazunk és a boletta hónapról-hónapra vérszegényebb eszköz lesz. (Ügy van! balfelöl) Önök ezzel prémiumot adnak olyasminek^ a termelésére, aminek az értékesítése nehézségekbe ütközik. Örülök, hogy a miniszter úr olyan jókedvű és mosolyog, (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Csak mosolyogni lehet ilyen beszéden!) én azonban azt látom, hogy a tavalyi boletta számára úgy méltóztattak előteremteni a fedezetet, hogy felemelték a dohány árát, a posta, a telefon és a távirda tarifáját, emelték a fűszerek és a kávé vámját, emelték a kereseti adót és bevezették az őrlési adót. Ha jól tudom, mintegy 120—140 millió pengő volt az, amit a kincstár ezekből az emelésekből várt. (Ellenmondások jobbfelöl és a középen. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ezek már igazán mesék!) Hiába méltóztatik mosolyogni, miniszterelnök úr; effektive nem jött be ennyi, mert közben a postának is és mindennek az üzeme visszament. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: De nem vártunk annyit!) En azt mondom: vártak. (Egy hang a középen: Negyedrészét! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Dehogy vártunk ennyit! Az emlékezőtehetsége cserbenhagyta!) Ha engem néha cserben is hagy az emlékezőtehetségem, ne. vegye ezt rossznéven a. miniszterelnök úr. Nézze csakj ön hazajött Hágából és Párizsból mint győzelmes vezér arany diadalszekéren s amikor az optánsokat kihúzta a bajból — emlékezik? — akkor ön előállott itt így mosolyogva s mondta: kérem, megvan a külföldi beruházási kölcsön. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ezt sohasem mondtam!) Elhagyta az emlékezőtehetsége, mert Párizsban megmondták, hogy a kölcsön még nincs meg; míg ön hazajött, elhagyta az emlékezőtehetsége. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ilyen bolondokat sohasem mondtam!) Itt a Házban mondta. Ez azután a legnagyobb meglepetés, ha ön azt mondja, hogy ez bolondéria volt, mert ez a bolondéria benne van a naplóban. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tessék csak elolvasni!) De hagyjuk most az emlékezőtehetséget, mert ebben igazán versenyre kelhetnék a miniszterelnök úrral. A t. pénzügyminiszter úr akkor azt mondta: ha rossz az emlékezőtehetségem, tessék feljegyezni... (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: 120 helyett 20! Nincs nagy tévedés! — Kabók Lajos: A kereseti adóból egyedül 21 milliót vettek be ! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Húszat tervezteka boletta kapcsán az indítványozók!) Önök például, miniszter úr, emelték a dohány árát. Megint az ö,n szájából tudom, a múlt héten Ön magyarázta ezt nekünk, hogy annak ellenére, hogy emelték a dohány árát és 10, vagy 20 millió pengő többletre számítottak... (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem tíz, vagy húsz, hanem nyolcmillió!) Es mennyivel van kevesebb? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nyolccal! — Zaj. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Még sem 120 millió!) De ez esaJk a dohány! Hol van a többit
