Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. akkor hiába festik nekünk az ördögöket a falra, mi nem fogunk hallgatni és ide fogunk jönni ezekkel az esetekkel. Utoljára vagyok ilyen lojális, hogy csak ilyen körmondatokban beszélek ezekről a dolgokról. Igenis, a kötelesség is szorítana minket ellenzékieket erre. Azért, ha külföldi bizalmat akar az ország, én nem beszélek a kormányról, nekem a kormány nem fontos, nekem az ország a fontos. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ország hitele pedig akkor emelkedik, ha a külföld látja, hogy itt egy ellenzék van, amely kegyetlenül gyakorolja a kritika és az ellenőrzés jogát. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát mi rávilágítunk a visszaéléseikre, akkor kikérjük magunknak, hogy önök minket a hazafiság terén kioktassanak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon. — Jánossy Gábor: Senki sem teszi!) Mi úgy magyarázzuk a hazafiságot, hogy tiszta vizet a pohárba. Ez az utolsó eset, hogy mi önöknek ilyen megértéssel deferálunk, mert kötelességünk volna tulajdonképpen kegyetlenül idevágni a Ház asztalára azokat a bizonyítékokat, amelyekre a német csak azt tudja mondani, hogy: egy hallatlan Wirtschaft! Ha a miniszter úr itt ül ezzel a történelmi felelősséggel terhelten és azt kívánja egy most összeült Képviselőháztól, — mert önök, t. miniszter úr, azt kívánják — hogy mi menjünk haza és adjuk át harminchárom úrnak a törvényhozás munkáját, akkor én azt mondom: uraim, önök már sok dicsőséget arattak, önöké az egész dicsőség, de önöké a felelősség is. (Zaj.) Tessék tehát ezzel együtt a felelősségnek erre a csúcspontjára is ráülni, amelyre most az uraik felfelé kívánkoznak. Es, t. Képviselőház, mit szól ahhoz Éber Antal t. barátom, ha én azt mondom, hogy engem súlyos aggodalommal tölt el az a jelenség, hogy a magyar kormány a magyar bankokkal túl bensőséges barátságban él? (Éber Antal: Ezt mi még nem tapasztaltuk!) Engedelmet kérek, ezzel a közbeszólással még nem intézte el ezt a dolgot, t. képviselő úr! Az önhibájukon kívül bajba jutót gazdák tartozásáért ez a kormány vállalt felelősséget a bankoknál, tehát az állami garancia már belesomfordált a bankok berkeibe. Ne tessék fölényesen nézni, mert még jön a folytatás. Most jön az, hogy a külföldi hiteleket felmondják a magyar bankok és akkor megjelenik egy nyilatkozat, hogy a Pénzintézeti Központ útján az állam garanciát vállal ezekért a rövidlejáratú és felmondott kölcsönökért. (Éber Antal: Erről nem tudok!) Ha t. képviselőtársam erről nem tud, ezen nagyon csodálkozom.. (Gaal Gaston: Az első törvényben van!) Ismétlem, ezen nagyon csodálkozom. Engedelmet kérek, mit jelent ez? (Zaj.) Hiszen a miniszter úr sem mondja, hogy nem így van. (Éber Antal: Nincs így!) Mit jelent ez? Lényegében ez azt jelenti, hogy ez a viszony a bankok és az állam között egyre szorosabbra fűződik. Engedelmet kérek, én ezeket a kifejezéseket, amelyek a rémhírterjesztés árnyékát is csak involválják, kerülöm. En nem akartam az «infláció» szót használni, de most foglalkozni fogok vele részletesen. Itt azonban csak azt mondom, hogy amikor azt látom, hogy a magyar állam egyre jobban beleül a bankokba, egyre jobban beleül garanciák alakjában a magánjogi felelősségbe is, akkor én, igenis, óva figyelmeztetem a Képviselőházat, hogy ez nem jelent mást, mint az egész hiteléletnek lépésről-lépésre való szocializálását. (Ügy van! ülése 1931 július 28-án, kedden. 67 Ügy van! balfelől.) Eppenúgy, mint az üzemek folytonos elfoglalását én annak idején az államszocializmus előretörésének neveztem, ezt igenis fenyegető szocializálásnak mondom. Es igaza van Éber Antal képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy mindent, csak inflációt nem. Azt hiszem, hogy ebben az egész Ház egyetért vele. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezért nem is tudom, hogy kinek mondotta a képviselő úr azt, hogy: önök inkább az inflációt akarják. Nem hiszem, hogy van itt valaki, aki ebben a kérdésben a végletekig el nem menne a pengő védésében, ha kell, megmentésében. (Ügy van! balfelől.) Engedelmet kérek, nem vette észre t. képviselőtársam, hogy a kormány olyasmire is kér felhatalmazást, amely igenis inflációszagú? Ez pedig az, amikor a hátralékos betáblázott illetéktartozásokat úgy gondolja mobilizálni, hogy kincstári jegyek és kincstári váltók alakjában — benne van a törvényjavaslatban — ezeket mozgósítani akarja. Kérdem, hol akarja az igen t. kormány ezeket a kincstári jegyeket elhelyezni? Magyarországon a belső tőkeképződés ma olyan gyenge lábon áll, hogy a belső felvevőképesség ebben az irányban ma majdnem nulla. Tudom, hogy erre Éber t. képviselőtársam azt mondja, hogy Angliában is szokás volt, Franciaországban is megcsinálják. Igen, de ott megvan a belső felvevőképesség. Nálunk mit jelent ez? Hol lehetne ezt . elhelyezni? Nem is merek arra gondolni, hogy a miniszter úr talán úgy képzeli, hogy a magyar bankoknál. Ha pedig külföldön csinálják meg ezt, ez újabb adósságot, újabb függőterhet jelent, amely megint csak újabb kamatterheket hoz reánk és megint csak súlyosbítja a helyzetet. De megmondom őszintén, én sok tekintetben zavarban vagyok. Például amikor azt látom, hogy a 7 millió font kölcsönből 1*4 millió fontot a magyar bankok fognak lejegyezni, akkor egy megoldhatatlannak látszó probléma előtt állok és nem tudom elképzelni, hogy ez technikailag tulajdonképppen hogyan fog megvalósulni. Mert először látom, hogy a bankok a betéteknek csak 5%-át adják ki, másodszor látom, hogy a bankokért a magyar államnak kell garanciát vállalni, harmadszor meg azt látom, hogy a magyar állam által kibocsátandó kincstári váltóknak, nem tudom, talán 20%-át vállalják ugyanezek a bankok. En úgy látom, hogy nincs itt előttünk tiszta kép, egy káoszban vagyunk, amelyből e pillanatban nem látom, hogyan fogunk kikecmeregni. Újból hangsúlyozom, csodálkozom, hogy sem az előadó úr, sem a t. többség szónoka, Éber Antal, egy mondattal sem jelezte, hogy tulajdonképpen mi az a kibontakozási program, amelynek segítségével ebből a káoszból ki tudunk kecmeregni. (Bródy Ernő: Adóemelés!) Éber Antal képviselőtársam mit mondott? * Előadta nekünk, hogy a pengő stabilitása, vagy általában a valuta stabilitása nemcsak a Nemzeti Bank ércfedezetétől függ, hanem függ egy ország fizetési mérlegének alakulásától és az állam háztartásának, budget jenek mikénti alakulásától is. Ez természetes, hogy így van. Dehát nézzük meg a második komponenst, mert az első komponenssel, fizetési mérlegünk részeivel foglalkozott a képviselő úr. de elhagyta a második komponenssel, az államháztartást mikénti alakulásával való foglalkozást, Engedelmet kérek, nem világjelenség az államháztartási költségvetést 500 millió pengőről 900 millióra feltornásztatnd. Engedelmet kérek,