Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-7
66 Az országgyűlés képviselőházának lességünk kritizálni. Ennek előrebocsátásával tehát hozzáfogok a kritikához. Előbb azonban Éber Antal t. barátomnak és képviselőtársamnak egypár kijelentésére kell reflektálnom. Emlékszem a képviselő úrnak egy nagyon érdekes előadására, amely azután egy füzet alakjában is megjelent s amelyet — amint mindig a képviselő úrnak összes szellemi termékeit el szoktam olvasni — nagy érdeklődéssel szintén elolvastam és abból is azt láttam, hogy a képviselő úr is azon az állásponton volt mindig, amelyen mi vagyunk, ellenzékiek. Lojálisán elismerem, igenis, a képviselő úr a városházán mindig teljes fegyverzettel küzdött az ellen a gazdasági politika ellen, amelyet sokkal nagyobb mértékben az ő általa támogatott kormány most gyakorol. (Ügy van! a baloldalon.) Ez az igazság, és hogy én mindjárt reflektálhassak a fővárossal kapcsolatos dolgokra, mindazt, amit a képviselő úr itt sürget, mi ellenzékiek teljes egészében aláírjuk. (Ügy van! balfelől.) Sőt többet mondok, képviselő úr. Ön a városházán a többségi párthoz tartozott. Kijelentem, amennyiben ott — mert ott a képviselő úrnak szintén módjában van, hiszen a többségi hatalom ott még jobban ki van építve, mint itt a képivselőházban. (Gr. Sigray Antal: Az lehetetlen! T-'•'• Mozgás és derültség a baloldalon.) — méltóztatik ezekkel a javaslatokkal előállani, méltóztatik az ön vezérével, Kozma Jenővel megbeszélni ezeket a dolgokat, Kozma Jenő majd rendbe jön Wolff Károllyal, mi pedig ezen az úton, ahol a pazarlás, túldimenzionálás megszüntetéséről van szó, igenis Önnel fogunk haladni, De ha ön, képviselő úr, a Svábhegyen sétál és megütközik a Diana-utcai iskolán, akkor én azon csodálkozom, hogy a t. képviselő úr éppen csak ezen csodálkozik. Engedje meg, megmondom, hogy én mikor csodálkozom 1 . Én akkor csodálkozom, ha eLmegyek a Wenckheimpalota- mellett, a Károlyi-palota mellett (Derültség és taps a baloldalon.) és — bocsásson meg nekem a t. képviselő úr — ha Szegeden sétálok, ott is csodálkozom. (Zaj balfelől.) Sőt, ha a Társadalombiztosító nagy felhőkarcolóját látom, akkor is csodálkozom. (Rassay Károly : Még a két Dunahídon is csodálkozom!) Ha volt túlköltekezés, t. Képviselőház, akkor azok a költekezések, amelyek iskolák alakjában jelentkeztek, a legkisebbek. (Éber Antal: És a Széchenyi-fürdő karrarai márványszobrai? — Fábián Béla: Hát azt ki szavazta meg? — Rassay Károly: A belügyi vigadón nem csodálkozik és a freskókon, amelyek itt vannak a Házban?! — Jánossy Gábor: Előre tekintsünk, ne hátra! — Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Friedrich István: T. Képviselőház! Mindig nagyon szép cikkeket olvastam arról, hogy rövidlejáratú kölcsönöket csak nagyon mérsékelten szabad igénybevenni, hogy rövidlejáratú kölcsönökkel nem lehet beruházni. Ezek a cikkek megjelentek a Nemzeti Bank elnöke tollából, Schober vezérigazgató tollából, Éber Antal t. képviselőtársam tollából. Valamennyien azt magyarázták, hogy a rövidlejáratú kölcsönökkel nagyon kell vigyázni. Ebben mi az urakkal mindig egy nézeten voltunk. Es most mégis milyen a helyzet? Olyan, hogy látnom kell Éber Antal t. képviselőtársamat, aki ezen a fronton az első vonalon küzdött,^ felállani és támogatni azt a javaslatot,, amely éppen az ellenkező gazdaságpolitikának a következményeként jött ide a Ház elé. 7, ülése 1931 július 28-án, kedden. Ha végiggondolunk tizenegy éves parlamenti ellenzéki működésünkön, akkor megállapíthatjuk, hogy nekünk ellenzéknek ez itt nem az első esetünk. Itt volt a népszövetségi kölcsön felvétele. Ugyanígy követelték az ellenzéktől, hogy néhány felszólalással gyorsan eressze át a népszövetségi kölcsönt, mert ha nem, ilyen meg amolyan bajok lesznek. Hol van ma már a népszövetségi kölcsön? Azóta volt egy pénzügyminiszterünk, Bud János, aki a dáriusi gazdagságot varázsolta ide kincstári áltőkék alakjában. Két-háromszázaiékos késedelmi kamatot fogadtak el itt^ önök, t. többség, havonta a hátralékok után és így termelték ki, hogy fináncnyelven mondjam: kimunkálták az áltőkéket 250 milliós kincstári feleslegek alakjában évente. Három év alatt 750 milliót munkáltak ki, azaz háromszor anynyit, mint amennyi az egész népszövetségi kölcsön volt. Ezeket az áltőkéket azután nagykegyesen altruista akciók alakjában bocsátották ki a magángazdaság csatornáiba. Éber t. képviselőtársam, hát nem egy valóságos salto mortaléja ez a gazdasági törvényeknek? Harminckilenc százalékos büntető kamattal produkáltak áltőkéket, hogy a magángazdaságot alimentáiják. Ennek a szerencsétlen politikának az eredménye, igenis, ez a súlyos helyzet, amelyben ma vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Felvettek még közben gavallérkölcsönöket is. (Szeder Ferenc: Ahol csak kaptak!) Felvették a gyufakölcsönt. Kapott az igen t. pénzügyminiszter úr egy kisegítő kölcsönt hidak építésére és egyéb sürgős beruházásokra —• 87 millió pengő alakjában. Ezt szóvátettem a múlt Képviselőház legutolsó ülésén is. Adjuk össze ezeket s több mint ezermillió pengő jön ki. (Felkiáltások a baloldalon: Hol van?) Ezermillió pengőt produkáltak a kincstár részére. S miből? A dolgozó társadalomból. Most önök ismét ideállnak s öt- vagy hétmillió font kölcsönt akarnak felvenni és ezt úgy állítják ide elénk, hogy ha ez nem lesz meg rövidesen, akkor így meg úgy, súlyos bajok jönnek. Hát, mi nem akadályozzuk ezt meg. Tessék csak felvenni ezt a kölcsönt is. De ha ez a kölcsön is arra az útra, arra a nehéz útra fog kerülni, Éber t. képviselő úr, amelyet ön is lát és én is látok, nem fog-e elveszni ez is abban a labirintusban, amelyben az az ezermillió meddőn elbitangolt minden gazdaságpolitikai eredmény nélkül?! Amikor pedig t. képviselőtárs ami világjelenségről beszél, lojálisán elismerem, hogy világválság van, de az is világjelenség mindenütt a világon, hogy ahol egy kormány gazdaságpolitikája idáig juttatja a nemzetet, az a kormány el is megy a helyéről. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Ügy van, le kellene Vonni a konzekvenciát!) Kérdem, r világjelenség az, hogy egyes miniszterig tárcák önállósítják magukat és a hiteligénylés nagyon süppedékes területeire tévednek el? Világjelenség az, hogy egyes miniszterek külön-külön önállósítják magukat fiókpénzügyminiszterekké és külön fináncpolitikát gyakorolnak saját berkeikben? Világjelenség az, hogy a felelős pénzügyminiszter ezt tűri, sőt a védelmére kel ennek itt a Képviselőházban? Lehet ezt a politikát úgy folytatni, hogy a mi szájunkra lakatot kényszerítenek s azt kívánják tőlünk, hogy lábujjhegyen járjunk? Velünk szemben tudnak Önök erélyesek lenni? Méltóztassanak a saját portájukon rendet csinálni! Ha pedig ez nem fog bekövetkezni,
