Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Az országgyűlés képviselőházának ket a munkákat? (Györki Imre: Mi van a forgalmiadóemeléssel?) Vagy azt akarjuk, hogy szűnjenek meg a magánnyomdák azért, mert a fővárosnak van egy nyomdája, (Propper Sándor: Mi van a forgalmi adóval!) amely jobban tudja megcsinálni ezeket a munkákat? (Bródy Ernő: Mi az álláspontja a forgalmiadóemelésről? — Györki Imre: Mi lesz a forgalmi adóval? — Zaj.) Vagy azt akarjuk, hogy ne legyenek hentesek és mészárosok azért, mert a községi élelmiszerüzem.. . (Fábián Béla: Minket ne tessék meggyőzni, egyhangúlag megszavazzuk! — Zaj.) Elnök: T. Ház! Előterjesztést kívánok tenni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Fábián Béla képviselő úr ismételt figyelmeztetéseim s rendreutasításom ellenére közbeszólásait folytatta. Miután az elnöki intelem vele szemben teljesen hatástalannak bizonyult, előterjesztést teszek a t. Háznak, méltóztassék őt, az elnöki figyelmeztetések iránti engedetlensége miatt a mentelmi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak előterjesztésemhez hozzájárulni Î (Igen! Nem!) Kérem' azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát Fábián képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasította. (Propner Sándor : Ellenpróbát kérünk! — Pakots József: Ellenpróbát kérünk!) Csendet kérek, képviselő urak. A többséget már megállapítottam. (Pakots József: Ellenpróbát kérünk! — Zaj.) Éber Antal: T. Képviselőház! Végére értem felszólalásomnak. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Bessenyei Zénó: Halljuk, eléggé tárgyilagos! — Fábián Béla: Megmentették a hazát!) En azon a nézeten vagyok, hogy egy nagy, nehéz és küzdelmesút áll előttünk, nagy, nehéz és küzdelmes út, amelynek végén országunk számára egy jobb, nyugodtabb jövőt kell biztosítanunk. Azon a konferencián, amely Németországban 1929-ben tartatott és amelyre egyszer már hivatkoztam, a befejezés úgy történt, az elnök (megállapította, hogy mi közöttünk, tudományos és a gyakorlati közgazdák között úgyszólván teljes egyetértés van abban a tekintetben, hogy mit kell a közgazdasági élet megjavítása érdekében tenni. Annak, hogy ez megvalósulhasson, csak egy állja az útját, mondották ott: az állam hiányzó tekintélye. A mi szerencsés helyzetünk ebben a^ nehéz szituációban éppen az, hogy nálunk bajaink orvoslásának ez az akadálya nem áll fenn. Nálunk »az állam tekintélye változatlan, csorbítatlan erővel áll fenn. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt az állami tekintélyt a miniszterelnök "úrnak a legnehezebb idők között idebenn és a legnehezebb idők között odakünn sikerült megvalósítania és fenntartania. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Amikor tehát erre a nehéz és küzdelmes útía lépünk, amely előttünk áll, amelynek sikerére azonban az állami autoritás teljessége érvényesülési lehetőségeket nyújt, amikor ezt a nehéz utat magam előtt láom, én akkor teljes bizalommal vagyok . . . (Bródy Ernő: A forgalmiadóemelésekhez ad alkalmat ez a javaslat! — Szeder Ferenc: Még erről nem is beszélt! — Jánossy Gábor: Mindig zavarják! — Szeder Ferenc: A 3%-os forgalmi adóról beszéljen!) Ebben ía javaslatban nincs szó 3%-os forgalmiadóról. (Fábián Béla: Ebbe 50%os forgalmiadót is bele lehet tenni'0' Méltóztassék rámbízni, 7. ülése 1931 július 28-án, kedden. 65 hogy amidőn ilyen javaslat felett szavazni és határozni kell, hogy akkor hű fogok-e maradni eddigi állásfoglalásaimhoz vagy pedig okot fogok-e adni az uraknak arra, hogy ezt az előrekonstruált mű-dühüket rajtam kitöltsék. (Tetszés a jobboldalon.) Igen t. Képviselőház! Ismétlem, én látom magam előtt azt a nehéz és küzdelmes utat, amelyet helyzetünk megjavítása érdekében meg kell tenni ; látom magam előtt ennek az útnak megtehetésére azt az állami autoritást, amely ennek nélkülözhetetlen alapja, s ha a bizalmi kérdést magam előtt felvetem, azon a nézeten vagyok, hogy amikor a kormányt az az államférfiú vezeti, aki ezt az autoritást előidézte, akkor én teljes bizalommal bízom őreá, hogy azt a kivezető utat, amely ebből a válságból a jobb jövő felé vezet, megtalálja, s ezen az úton az ő erős kezével minket a mai bajokból kivezessen és ebben a bizalomban elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, középen és balközépen. Szónokot számosan üdvözlik. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Friedrich István! (Esztergályos János: Nincs baj, pénzügyminiszter úr, átélte ezt a konkurrenciát egészséggel! — Derültség a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. A következő szónok Friedrich István képviselő úr. (Folytonos zaj és mozgás a középen.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni, hogy a következő szónok beszédét megkezdhesse. Friedrich képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! — Zaj és mozgás középen. — Fábián Béla: Leülni!) A képviselő urakat ismételten kérem, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. (Jánossy Gábor: Halljuk már! Elült a zaj! — Bródy Ernő: Halljuk! A kaszinónak legyen vége! — Meskó Zoltán: Engedje hallani!) Friedrich István: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam azzal fejezte be a beszédét, hogy látja azt a nehéz utat, amelyen a legközelebbi jövőben a nemzetnek és kormánynak haladnia kell. Sajnálom, hogy a képviselő úr elment beszédének befejezése után, de (még jobban sajnálom, hogy amikor ő azt az utat látja, amelyen a kormánynak és nemzetnek haladnia kell, nem volt szíves egy kis Programm, egy kis kibontakozási programm alakjában bennünket ^etekintetben kissé felvilágosítani. (Bródy Ernő: Puréblról megmondta a véleményét!) Nagyon sok dolgot jegyeztem fel, amelyekben vitába szeretnék szállni Éber Antallal, de félretolom ezt -most. hátha bejön még, s akkorára hagyom ezt. En nem tudok ma azokba a magas stratoszférikai magaslatokba emelkedni, amelyekbe Éber képviselő úr emelkedett, nekem itt kell maradnom a göröngyös hétköznapi úton. Nekem a pengő kérdésével, az államháztartással, az állam adósságaival kell fosrlalkozn'om, nekem a gazdasági helyzettel kell foglalkoznom, s mielőtt ehhez hozzáfogok, számolnom kell a saját lelkiismeretemmel is. Felvetem magam előtt: mi volna jobb, ha az ellenzék hallgat és fejbólintással tűri. hogy ez a javaslat úgy rövidesen törvényerőre emelkedjék, vagy pedig ha kötelességét teljesíti és keményen, de objektíve él a kritika jogával? (Jánossy Gábor: Helvesen teszi!) Amint önöknek, t. uraim, a túloldalon, talán kötelességük a kormányt támogatni, a kormány által produkált javaslatokat támogatni, úgy nekünk kö-te11*