Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

54 Az országgyűlés képviselőházának fővárosait Collegium Hungarieumokkal, és megtörtént az a fonák eset, hogy a svéd miniszterelnök a magyar kultuszminiszter urat kérte fel arra, hogy a római Collegium Hungaricumban elhelyezhessen egy svéd diákot, és így lehetőséget adjon neki, hogy Kómában tanulmányait folytathassa. (Propper Sándor: Van egy kis villánk Ankarában. Gyönyörű villa!) Ehhez hasonló tékozlást, ilyen pazarlást, vagy ehhez foghatót sehol, egyetlen állam költségvetésében nem látunk, és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nálunk sokkal hatalmasabb, sokkal gazdagabb országok sem bírták volna el azt a költségvetést, azt a parádés életet, azt a tékozlást, amelyet itt a legutóbbi tíz év politikája révén láttunk. •

( Most itt állunk az előtt a súlyos helyzet előtt, hogy vagy kapunk sürgősen újabb kölcsönt, — amely újabb kölcsön megint nem a termelő munka megindítására fordíttatik, hanem a

t valutának és a pénzügyi helyzetnek egyensúlyozására (Mozgás a jobboldalon.) — vagy, ha nem kapiunk, akkor gazdasági életünk még további romlásnak van kitéve Nézzük a kölcsön históriáját, mióta a pénzügyminiszter úr beterjesztette a kölcsön felvételére vonatkozó felhatalmazást tartalmazó törvényjavaslatot. Több, mint egy éve felhatalmazása van a kormánynak arra, hogy 500 millió pengős kölcsönt vegyen fel. Nem vette fel. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nem kapott ! — Propper Sándor: Ha felvette volna, elpazarolta volna!) Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor: Ha kapott volna kölcsönt, már régen nem volna egy fillér abból sem!) Propper Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Simon András: Hagyja már beszélni, őt akarjuk hallani!) Györki Imre: Elismerem, hogy a kormány gondossággal járt el a kölcsön felvétele kérdésében, amikor az országot súlyosan érintő kölcsön felvételétől tartózkodni akart. Euresa azonban, hogy amikor a magyar kormányzat és a magyar pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy mi nem kaptunk kellő feltételekkel kölcsönt, hogy az idő nem volt alkalmas hosszúlejáratú kölcsön felvételére, ugyanakkor ebben az r évben, néhány hónappal ezelőtt, hosszúlejáratú iés nagydbb összegű kölcsönt kaptak a csehek, kaptak a jugoszlávok és kaptak a görögök, és ha a feltételeket megnézzük, azok nem is olyan súlyos feltételek, amelyeket nem lehetne elfogadni. De én emlékeztetem a t. Képviselőházat az előadó úrnak, Temesváry t. képviselőtársunknak, 1930 április 29-én a költségvetési vita alkalmával tartott beszédére, amelyben azt a kijelentést tette, hogy a párizsi megegyezés új korszak megindítását jelenti az ország számára. Látjuk, hogy az új korszak csak a nyomorúsági megindítása volt. De emlékeztetem a t. Képviselőház tagjait arra is, hogy a miniszterelnök úr 1930 július 6-án, tehát körülbelül egy évvel ezelőtt Debrecenben a következőket mondotta: (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): «Azt mondják, hogy azért van krízis, mert nem tudtuk megszerezni a külföldi hitelt. Hágából a magyar pénzügyi függetlenség aranygyapjával tértem vissza.» (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hol van az aranygyapjú? Hová tette az aranygyapjút?) Kérdezem a miniszterelnök urat: hol a hitel, hol 7. ülése 1931 július 28-án, kedden. az aranygyapjú, (Propper Sándor: Hol vesztette el?) amelyet beígért debreceni beszédében? De kérdezhetem: hol az a bizonyos pénzügyi (függetlenség, amelyet akkor annyira hirdettek és amellyel olyan nagyra voltak, amikor azt hirdették, hogy a hágai és a párizsi megegyezés után visszakaptuk pénzügyi sziuverénitásunkat? Es most előáll a kormány egy új felhatalmazási törvényjavaslattal, amelyről bevallja azt, hogy tulajdonképpen a külföldi Ihitelezők kérik ennek a törvénynek ilyen módon való megalkotását. (Propper Sándor: Hivatalt kell csinálni, kormánybiztossal az aranygyapjú megkeresésére! — Fábián Béla: Már a gyapjút elengednők, csak az aranyat látnók! — Szeder Ferenc: Ahogy ez az aranygyapjú most kinéz! — Elnök csenget.) Ha csak annak a rendeletnek, amelyet a kormány a legutóbbi napokban körülbelül 2 héttel ezelőtt, kiadott, hatását a magyar gazdasági életre megfigyeljük, megállapíthatjuk azt, hogy az teljesen megbénította a magyar gazdasági életet. Az amúgy is gyenge gazdasági életnek az adja meg a kegyelemdöfést, ha a kormány sürgősen nem változtat ezen a mostani rendelkezésen, ha sürgősen nem állítja helyre a szabad forgalmat és nem teszi lehetővé, hogy a gazdasági élet megint visszaterelődjék a régi mederbe, hogy a gazdasági élet vérkeringése a régi rendszer szerint menjen végbe. T. pénzügyminiszter úr, a helyzet az, hogyha egészen rövid időn belül nem jön segítség és nem történik meg az eddig kiadott rendeleteknek a megváltoztatása, akkor az Öszszes magyarországi gyárak be fogják szüntetni üzemüket, le fognak állani, mert nemcsak hogy a munkabérek kifizetésére nem jut pénzük, nemcsak erre a célra nincsenek meg a kellő anyagi eszközei, de még a nyersanyagot ;sem tudják beszerezni, vagy azért, mert nyersanyagra nem tudnak pénzt szerezni, vagy pedig azért, mert, amint az köztudomású — azt hiszem, hogy ezt már a pénzügyminiszter úr is tudja — nyersanyagot az újabb időkben csak dollárért, svájci frankért, vagy egyéb aranyfedezetű fizetési eszközért lehet .kapni. (Propper Sándor: Mit bánja azt Wekerle a választások után! — Zaj.) Hát mit gondolnak

1 önök, a kormány tagjai, hogy meddig lehet ezt az állapotot tűrni, és mi fog bekövetkezni a következő héten,

t ha sürgős segítség nem jön közbe, ha sürgősen nem állítják vissza a szabad forgalmat, ha sürgősen nem állítják vissza a gazdasági élet rendjét? Hát ki fog annak a rengeteg munkanélküli embernek kenyeret adni, ki fogja 1-én megfizetni helyettük a lakbért, ki áll majd a magántisztviselők és szabadfoglalkozású emberek nagy tömegei felett és ki fog ezek családjának az eltartásáról gondoskodni? Az nem megoldás, sőt nagyon jellemző, nagyon jellegzetes ennek a kormánynak felfogására és politikájára, amit a miniszterelnök úr tegnap Az Estben tett nyilatkozatában mondott, amikor azt ' mondotta, f hogy {olvassa): «A munkanélküliség enyhítése és mindazok a problémák, amelyek ezzel Összefüggnek, csak egy későbbi gond.» (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát ez a nyilatkozat nagyon jellemzi a kormány politikáját és szociális érzékét! Hát nem érzi át, hogy mi történik a szellemi munkások, a magántisztviselők nagy tömegével, akik • ki fognak kerülni az utcára, akik nem tudják a megélhetésükhöz szükséges összeget előteremteni? A legjobban jellemzi a kormányt, hogy nincs .semmiféle szociális ér-