Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. zeke. Ezt mutatja meg a kormányzat és a pénzügyminiszter úr, amikor az adók felemelésével azoknak a terheit akarja még jobban megnagyobbítani, akikre nézve már az eddigi terhek is teljesen elviselhetetlenek voltak. T. Képviselőház ! A kormány az adóemeléstől várja a megsegítést? Hiszen már az eddigi adókat sem tudta megfizetni az ország dolgozó lakossága, hát hogyan fogja tudni megfizetni ezt a további adót, amelynek kivetése a pénzügyminiszter úr programmjában benne van? Nem adóemeléssel kell az államháztartás egyensúlyát elérni, hanem igenis a kiadások csökkentésével. Ezt a kiadáscsökkentést azonlban a kormányzat nem tudja keresztülvinni, mert ez annyit jelentene, mintha a saját húsába kellene belevágni. Ez is egy indok arra, hogy ez a kormány hagyja el a helyét és adja át azoknak, akik igenis képesek lesznek ezt az operációt véghezvinni és a kiadások csökkentésével az ország háztartását egyensúlyba hozni. (Propper Sándor: Csőd után a logika ezt követelné! — Jánossy Gábor: Nincs csőd! — Esztergályos János: De logika sincs! — Jánossy Gábor: Logika van, de csőd nincs! — Propper Sándor: Ez a kormányzat csődje a nagy optimizmus után és a kormány mégis ül a helyén! — Zaj. — Elnök csenget,) Nem lesz érdektelen, ha megnézzük, hogy tulajdonképpen milyen kormánynyilatkozatok hangzottak el az utóbbi években és különösen a választásokat megelőzőleg. Kezemben van a kereskedelmi és egyben közgazdasági miniszter úrnak egy 1929 május 7-én tartott beszédének kivonata, amelyben kormányprogrammpontul azt állítja fel, hogy az első probléma a közterhek megfelelő aránybahozatala a magángazdasági élettel és a kiadások megfelelő csökkeniése. Ha azonban megnézzük, hogy mit mondott a pénzügyminiszter úr most, a választások, a kortézia alkalmával, ha elolvassuk a pénzügyminiszter úrnak Nagykőrösön Ráday Gedeon egységespárti képviselő támogatása alkalmával elmondott beszédét, akkor halljuk és olvashatjuk a következőt (olvassa): «Azt mondották, hogy mindenféle adóemelésen törjük a fejünket. Ez nem igaz. Azon töröm a fejem, hogy a kiadási oldalt hogyan kisebbítsem és hogyan takarékoskodjam.» (Propper Sándor: Na, pénzügyminiszter úr, mit szól ehhez? Most melyik az igazi! Mikor mondott igazat, akkor, vagy most? — Jánossy Gábor: Mindig! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Propper Sándor képviselő úr maradjon csendben. Györki Imre: Azt is mondotta a pénzügyminiszter úr. ugyanezen beszéde alkalmával, hogy esze ágában sincs a tisztviselők illetményét csökkenteni és most mégis jön azzal a programmal, hogy igenis, csökkenteni fogja, ha nem is fizetésrediukció címén, hanem ami ezzel teljesen egyértelmű: a kereseti adó újabb pótlékolása által. Ugyanakkor azonban, tehát egy hónappal ezelőtt azt is mondotta a pénzügyminiszter úr, hogyha nem kap kölcsönt, akkor sem fog kétségbeesni, de viszont akkor fokozottabb mértékben kell a saját erőnkre támaszkodni, ma pedig, mint egyetlen lehetőséget, csak a kölcsön felvételét látja a pénzügyminiszter úr. De tovább megyek. A miniszterelnök úr is tett hasonló kijelentést Debrecenben. Azt mondotta, «én csak annyit mondok, hogy mindazok a hírek, amelyek a napokban napvilágot láttak bicikliadóról és nem tudom, milyen más, százKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. ülése 1931 július 28-án, kedden. 55 féle adónemről, teljesen légből kapott koholmányok, mert a magyar kormány ezekkel nem foglalkozik.» Most mégis egész listáját látjuk azoknak az adóknak, amelyeknek felemelése benne van a kormány programmjában. Sorba vehetjük az igazságügyminiszter úr beszédét is, aki ugyancsak hangoztatta kecskeméti beszédében, hogy.a kormány nem gondol adóemelésre, s amint lehetővé válik, igyekezni fog a terheken könnyíteni. Azt hiszem, a t igazságügyminiszter úr is nyugodtan hozzá fog járulni a minisztertanácson ahhoz az adófelemeléshez, amely a pénzügyminiszter úr programmjában benne van. (Simon András: Ez nem adófelemelés! — Propper Sándor: Hát minek nevezzük? Mire kér felhatalmazást? — Simon András: Az még nem adóemelés! — Propper Sándor: Miből fogja emelni a bevételeket? A saját zsebéből vagy a maga zsebéből? -Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: T. képviselőtársamnak nem kellene egyebet tennie, esak a kormánynyilatkozatokat elolvasni, (Simon András: Elolvastam!) és akkor meg fogja tudni azt, hogy igenis, a forgalmi adónak, a jövedelemadónak és egy csomó adónak emelése ibenne van a kormány programmjában, márpedig ez mind a megélhetést fogja megnehezíteni és a vásárlóképességet csökkenteni. De — ha jól vagyok informálva — az utánam következő egységes párti szónok programmbeszédéből is idézhetek. Most ő lesz hivatva megmagyarázni a javaslat célszerűségét és helyességét, pedig programmbeszédében azt mondotta, hogy a mai nehéz idők között közgazdaságpolitikai szempontból az első követelmény, hogy a közterheket semmi körülmények között sem szabad emelni, sőt ellenkezőleg: a legmesszebbmenő takarékosság alkalmazásával a közterhek mai elviselhetetlen súlyán könnyíteni kell. Ugyanebben a programmbeszédében képviselőtársam azt is mondotta, hogy az első követelmény a kamatláb színvonalának csökkentése, ezzel szemben nyugodtan fogja megszavazni azt a törvényjavaslatot, amely ennek pont az ellenkezőjét ifogja mondani. Eber Antal t. képviselőtársam mondta ezt Nyíregyházán és most nyugodtan fogja megszavazni azt a törvényjavaslatot, amely az adók és közterhek emelését fogja jelenteni. A kamatláb színvonalának csökkentéséről — azt hiszem — már ő sem mer beszélni, mert hiszen a kormányzatnak s a bankoknak egész politikája egyelőre az, hogy deflációt teremtsenek, ezt pedig a kamatlábnak magas öszegre való felrúgtatásával szeretnék előmozdítani. (Eber Antal: Talán jobb szeretné az inflációt?) En nem tudom, hogy mit fognak szólni ehhez azok az iparosok és kereskedők, (Propper Sándor: A nyíregyházi kereskedők!) akiknek érdekeit van hivatva képviselni Eber Antal t. képviselőtársam, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Nem tudom, mit fognak szólni a nyíregyházi választók ahhoz az elgondoláshoz és ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet t. képviselőtársam meg fog szavazni, avval szemben, amit úgy a Kereskedelmi és Iparkamarában elmondott beszédében, — szerintem is nagyon helyesen — mint nyíregyházi beszédében is ugyancsak nagyon helyesen, mint programmot kilátásba helyezett. (Szeder Ferenc: A választók hallgatnak, mint dinnye a fűben. Nem szabad azoknak beszélniök nyílt' szavazásnál.) Nem lesz érdektelen, ha abban az idézetsorozatban, (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! 10