Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-5
40 Az országgyűlés képviselőházának 5, leg a határidőüziletnek éppen az őszi hónapokban van nálunk jelentősége, mert mint egy vevőtöbblet jelentkezik és ennek alapján jótékonyan befolyásoljia az áralakulást akkor és« addig, hogyha nem megy túl egy indokolatlan spekuláció határán. Most, amidőn figyelemmel kisérjük a határidőüzlet áralakulását — hiszen állandóan látom az adatokat a legrészletesebben — lehet állítani, hogy emberi számítás szerint ez a spekuláció ki van kapcsolva és ez inkább az előnyeit kell, hogy szolgálja a gazdasági életnek. Mi úgy az első, mint a második kérdésnek valamely megoldására törekszünk, de természetesen olyan határok között, hogy azokat a célokat, melyeket ezek a rendeletek és rendelkezések,- amelyeket életbeléptettünk, szolgálnak, semmi körülmények között ne veszélyeztessük. Azt hiszem, igen t. képviselőtársam sem kívánja 1 , hogy olyan rendelkezéseket tegyünk, amelyekkel ezt a magasabb célt veszélyeztetnek. A kormány állandóan foglalkozik a kérdéssel és hiszem, hogy meg is fogja találni a módját a kérdés megoldásának. Ami végül a t képviselő úr utolsó kérdését illeti, erre nem tudok hirtelen felelni, annyira szakkérdés. A kenyér áralakulásában ugyanis eddig a sikértartalom mint külön tényező nem szerepelt. Csak annyit mondhatok, hogy a kenyér áralakulása állandóan napirenden van; állandóan rajta taxtjuk ia kezünket és semmi körülmények között nem fogunk olyan kenyérárakat megengedni, amelyek a búza árával nem volnának megfelelő arányban. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezekben válaszoltam t. képviselőtársam interpellációjára. Kérem a válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Sauerborn Károly: T. Képviselőház! A miniszter úr előbbi válaszára a következőkben vagyok -bátor válaszolni. Ami a miniszter úrnak azon állítását illeti, hogy vannak egyes helyek, ahovia nekünk nem érdekünk a búzát kivinni, így például Kotterdamba, erre vonatkozólag csak azt vagyok bátor megemlíteni, — ezt különben is ad absurdum példaképpen hoztam fel — hogy szerény felfogásom' szerint, ott adok el búzát, ahol eladni tudok és a mai körülmények között örülök, ha egyáltalában vevőre akadok. Hisz látjuk, hogy a Balkán-államok Jugoszláviával az élen nagyon is forszírozzák az eladást, Cseh-Szlovákiába már óriási mennyiségű búzát vittek ki s amint értesültem, legutóbb 200 uszályból álló hajóparkot indítottak el a Bácskából és a Tisza vidékéről Bécsbe, úgyhogy a végén :az lesz a sorsunk, ami a múlt évben volt, hogy megelőznek bennünket, az osztrákok televeszik magukat búzával és itt fogunk majd állni a magyar búzával. (Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Ami pedig azt illeti, hogy a kormány tanácsokat ad a gazdáknak, hogy mikor adjanak el és mikor ne adjanak el búzát, e tekintetben igen szomorú tapasztalataink vannak mindenféle irányban, úgyhogy én igazán azt hiszem, hogy talán merész és kockázatos dolog a kormány részéről ez irányban tanácsokat adni a mezőgazdasági életnek és ispeci aliter a mezőgazdasági élet értékesítési oldalának. A bolettát illetőleg pedig bátor vagyok megjegyezni, hogy a bolettát mi, gazdák, úgy kisgazdák, mint a mellettem ülő nagygazdák is ülése 1931 július 24.-én, pénteken. általában gazdaellenesnek tartjuk (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) és csodálkozunk azon, hogy akkor, amikor nekünk gazdáknak a boletta nem kell, azt mégis a nyakunkba varrják. (Zaj a jobboldalon és a középen.) A boletta tulajdonképpen burkolt adóbehajtás és az adóbehajtásnak sajnos, nagyon drága módja. Hiszen máshol is értékesítik a búzát. A szomszéd államokban szintén megvan a búza ára. Ott vannak a szomszéd államok, Jugoszláviában szintén 16—17 pengőbe kerül a búza anélkül, hogy ott boletta lenne és ott nincs szükség arra a drága és vexatórikus adminisztrációra, amellyel a boletta együtt jár. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. Zaj a jobboldalon és a középen.) Ai.ui már most a határidőspekulációt illeti . . . {Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő úr még csak másodszor szólal fel a Házban, méltóztassanak tehát nyugodtan meghallgatni (Derültség. — Egy hang a jobboldalon: De ma már (másodszor. — Halljuk! Halljuk! a iszélsőbaloldalon.) Sauerborn Károly: . . . módja van a kormánynak a spekulációt megakadályozni és ha meg tudja akadályozni, akkor azt hiszem, hogy a határidőüzletre igenis szükség van. Tekintve, hogy interpellációmra pozitív feleletet nem kaptam, azt nem veszem tudomásul. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!^ A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! A t. képviselő úr válaszának két részletére akarok visszatérni. Az első az v hogy tulajdonképpen ott kell eladni, ahol lehet. Ez ellen a tétel ellen semmiféle észrevételem nincs, de hogyha nem szükséges valamit rosszul eladni és megvan a lehetőség arra, hogy jobban eladjunk, akkor azt hiszem, helyes magángazdasági és közgazdasági elv az, hogy ott kell eladni, ahol jobban lehet eladni. Nem tudom, hogy a t. képviselőtársam miként számította ki a rotterdami árat. Lehet, hogy tévedek,^ utána lehet nézni, de sokban nem fogok tévedni, ha azt mondom, hogy 4.50—5 holland forint között mozog az ár. Méltóztassék csak a tengeri szállítás díjait venni, amely 3 pengőn felül van. Ez azt jelenti, hogy 7—7.50-es áron értékesítem a magyar búzát. Azt kérdem, nagy előny volna-e a közgazdasági életre és nem óriási veszteséget^ szenvednénk-e, ha ilyen piacok felé törekednénk, amelyek egyáltalában nem^ természetes piacaink? Hiszen ez tulajdonképpen elajándékozása volna a magyar nemzeti vagyonnak. Ez az első kérdés. A másik kérdés a következő: Nem veszi rossz néven a t. képviselő úr, nem szemrehányás akar lenni, de tegnap még pártja részéről nagy felszólalást hallottunk az export ellen. En ellenkezőleg, azon az állásponton vagyok, hogy minden exportot elő kell mozdítani, mert nekünk érdekünk,^ hogy az exportot okosan és józanul előmozdítsuk. A harmadik kérdés az volt, (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) hogy más államok alapjában véve megelőznek bennünket a piacon, holott nálunk előbb van az aratás'. Azt hiszem, ebben is egy kis tévedés van, mert, valószínűleg azokban az államokban van előbb az aratás és természetszerűleg egyszerre jelentkeznek a piacon ezek a készletek, ami visszahat bizonyos fokig
