Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-5

Az országgyűlés képviselőházának 5. ülése 1931 július- 24-én

t pénteken, 41 az áralakulásra is. T. képviselőtársam azonban igen jól tudja, hogy folyó hó 20-án életbelépett az osztrák szerződés, amelynek értelmében mi egész forgalmunkat lebonyolíthatjuk. Jelezhetem azt is, hogy ez a kivitel Ausztria felé megindult és megvan a remény arra, hogy ez erőteljesen fog kialakulni. Most rátérek megint a boletta kérdésére. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Szilágyi Lajos: T. képviselőtársunknak nem kell

1 a boletta? — Sauerborn Károly: Nem kell! — ErődiHarrach Tihamér: Adja vissza! Nem kötelező elfogadni! — Homonnay Tivadar: Mondjon le róla! — Erdélyi Aladár: Adja ide nekünk, mi imtajd beváltjuk! — Erődi-Harrach Tihamér: Adja jótékony célra! — Zaj. — Elnök csenget. — Szilágyi Lajos: Akkor a szocialisták támadása tegnap üres támadás volt!) Az igen t. képviselőtársamnak teljesen igazat .adnék abban a percben, amikor igen t. képviselőtársam be tudná nekem bizonyítani, hogy nemcsak mi, hanem egész Európa teljesen a szabad kereskedelmi rendszer alapján áll, a védvámos rendszert sem egyik, sem másik vonatkozásban nem ismerik. (Ügy van! jobbfelől.) Mert végeredményben mihelyt én a védvámos állásponton vagyok, — és azt hiszem, hogy, sajnos Európa kelleténél erősebben van ezen az állásponton — akkor tulajdonképpen nekem nemcsak jogom, hanem kötelességem is, hogy a termelés érdekeit megvédjem és pedig megfelelően, minden irányban. (Ügy van! jobhfelől.) Ha az ipar érdekében alkalmazzuk a véd vámokat, amint kell alkalmaznunk és helyesen alkalmazzuk megfelelő határig, éppúgy kétszeres kötelességünk, amikor a mezőgazdaság világválságban van, hogy a kormány megtegyen minden lehetőt a mezőgazdaság érdekében. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a közé^ pen.) Hâ igen t. képviselőtársam jónak és helyesnek fogadja el a világpiaci árat azzal, hogy az a világpiaci ár megfelel a magyar gazda termelésének, akkor igaza van. En azonban az összes magyar gazdákhoz fordulok és kérdem, akad-e egy is, aki a világpiaci árat olyannak tartja, amely mellett rentábilisén termelhet? (Felkiáltások jobbfelőh: Lehetetlen!) Ez a kérdés lényege és ebből a szempontból kell megfogni a kérdést. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Lehet politikai alapon és politikus gazdáknak támadni a bolettát, de azoknak, akik kalkulálni tudnak, akik termelnek, akik termelési költségeiket nézik, el kell ismerniök, hogy a magyar gazda ezen a téren igenis védelmet igényelhet. (Simon András: Még ha független kisgazda is! — Egy hang a jobbközépen: A munkásoknak is használ, ha a gazdák megélhetnek!) Meg vagyok győződve arról, hogyha valaki tényleg egy jobb rendszert, egy jobb megoldást tudna ajánlani, akkor rendben volna a dolog. De tisztában vagyok azzal, hogy ha megkérdezzük a magyar gazdatársadalmat, az 99%-ban helyeselni fogja ezt az intézkedést. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Simon András: 100%-ban! — Ellenmondások balfelől. — Egy hang balfelől: Az iparcikkek drágák, nem tudják megvenni) Igen t. képviselőtársam, én megengedem, hogy az iparcikkek drágák, de igen t. képviselőtársam azt is tudja, hogy az iparcikkek áralakulását f magában véve sohasem tudjuk úgy kiegyenlíteni a mezőgazdasági termelés érdekeivel, ahogyan kellene. (Felkiáltások balfelől: Iparkodni kell!) Iparkodni kell, én is osztozom ebben a nézetben, ezt azonban kiegyenlíteni nem lehet, mert csak a kettőt együtt lehet venni: az iparcikkek árait kell megjavítani a gazdák javára, de a másik oldalon a búza árát is meg kell javítani a gazda javára. (Helyeslés.) . A t. képviselő úr azt mondotta a 'bolettával kapcsolatban, hogy ez egy adóbehajtás. Ne vegye rossz néven igen t. képviselőtársam, de valahogyan az az érzése az embernek, mint hogyha azt mondaná, igen t. képviselőtársam, hogy adót nem kell fizetni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől) Mert az adót be kell fizetni vagy pénzben, vagy bolettában. A boletta is pénz, tehát az adófizető ezzel eleget tesz kötelességének. De eltekintve ettől, a r mostani boletta még egy pluszt is ad készpénzben a gazda részére. Es végül azt kérem, hogy mutasson egy példát igen t. képviselőtársam — amikor mi a védvámokkal rendszeresen élünk — másutt arra, amit mi a bolettánál vittünk keresztül. A kistermelő fel van mentve az adózás alól és ez által közvetve tulajdonképpen ő is élvezi a boletta előnyeit. Hol fogja tudni a képviselő úr ezt máshol megmutatni? Mert hiszen természetszerűleg a véd vám elméleti jelentősége abban van, hogy mindig annak szolgál javára, aki felesleget tud termelni, de sohasem kutatjuk, mert nem lehet kutatnunk, hogy ki menynyi felesleget termel és a védővámnak nem lehet olyan megoldását keresnünk, hogy különböző csoportokba kategorizáljuk a termelőket. Végeredményben a bolettánál egy messzemenő gazdaságpolitikai, szociálpolitikai szempont is keresztül van vive. Nem emlékszem pozitíve, tíz holdig, vagy ötven aranykoronáig felmenttettek a földadó alól a termelők, (Ügy van! jobbfelől.) Ne kicsinyeljük le ezeket a kérdéseket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Amikor a mezőgazdaság krízisben van, ne azzal kritizáljuk egymást, hogy politikai alapon próbáljuk megítélni a kérdéseket. Ezek gazdasági kérdések, tehát gazdasági alapon is kell a mezőgazdaság segítségére sietnünk. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. (Jánossy Gábor: Halljuk a rekontrát!) Sauerborn Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy védvámmal kell védeni országunkat éppen azért, mert a körülöttünk lévő államok ugyanezt teszik, akceptálom, ellenben tagadom azt, hogy a védvám egyszersmind a mezőgazdasági cikkekre is vonatkoznék. Sajnos, tekintve, hogy mi export-ország vagyunk, (Felkiáltások jobbfelől: Sajnos? — Simon András: Miért sajnos?!) a. drága védvám reánk nem vonatkozik, mert nekünk olyan árakon kell külföldön elhelyeznünk azokat a cikkeket, amilyen árakat a világpiac diktál nekünk, úgyhogy reánk a mezőgazdasági védvam legalább is csak részben vonatkozik. A bolettát illetőleg pedig az a válaszom, hogy a kisgazdának ebből haszna nincs. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szűcs István: Dehogy nincs!) Mert a kisgazdák közül kevés van olyan, aki búzát ad el. (Ügy van! a 'bál- és a szélsőbaloldalon.) A legtöbb inkább a takarmánytermelésre helyezi a súlyt és csak annyi búzát termel, amennyi neki házi szükségletére kell. (Patacsi Dénes: Hát maga mondjon le a bolettáról! —• Vitéz Kenyeres János: Nézze meg az Alföldön! — Nagy zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Káros a boletta már azért is, mert