Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

Az országgyűlés képviselőházának 15. ülése 1981 augusztus 28-án, pénteken. 391 ebben az országban a kisemberek boldogulásának lehetőségét, ha nem lehet itt becsülettel... (Meskó Zoltán: Lehet, csak akarni kell! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fredrich István: Micsoda beszéd! — Propper Sándor: Meskó Zoltán, mi van a titkos választójoggal? — Zaj. — Elnök csenget.) ha nem lehet mindezt megcsinálni és ha nem lehet a népakarat szabad érvényesülését a parlamenti életbe behatólag is előmozdítani és érvényesülésre engedni, akkor jön a házfeloszlatással, jön egy új választójogi reformmal, új választás elrendelésével, (Helyeslés a baloldalon.) hogy győzzön a népakarat, győzzön ebbe belekapcsolódóan a nemzeti érzés. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert az is hitem és meggyőződésem, hogy bármilyen nagy az elégületlenség, bármilyen nagy a mai gazdasági állapotokkal való szembehelyezkedés, bármilyen nagy a kény ér hiány, bármilyen nagy a vetőmagszükséglet, bármilyen mélyreható és egekig csapkodó a panaszkodásra a. kisgazdának, a kisiparosnak, a kiskereskedőnek, a munkásnak, minden kisembernek: mégis általános, egyenlő és titkos választójog alapján is nemzeti többsége lenne ennek a parlamentnek, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) csak egyben változnék a kép, eltűnnék az egységespárt (Zaj. — Friedrich István: Isten ments! — Derültség.) és jönne egy olyan demokratikus, a népakarat alapján való csoportosulás, amelyre a mai gazdasági és pénzügyig válság közepette is bátran bízhatnánk az ország jelenleg zátonyok között vergődő hajójának irányítását abban a tudatban, hogy el fog jutni a bologdabb és szabadabb kikötőbe. (Meskó Zoltán: A kartelitörvény végrehajtási utasítását még mindig nem látjuk!) Meskó Zoltán t. képviselőtársam a minapi pártértekezleten, amelyet az egységespárt körében csendes házi békességben tartottak, azt említette me£, hogy orientálódjanak a független kisgazdapárt felé. (Friedrich István: Nagyon helyes! Itt az ideje!) Erre a válasz a t. túloldal részéről tiltakozás volt, (Meskó Zoltán: Csak a lapok írták!) és szembehelyezkedtek vele, (Lázár Miklós: Egyhangúlag elfogadták!) de mindenesetre Meskó Zoltán t. képviselőtársam és barátom indítványának megtevése után nem a helyeslő visszhang kísérése következett be. Hát foglalkozzunk most pártkülönbség nélkül ezzel a kérdéssel. Méltóztassék megengedni annak kijelentését, hogy a nélkül, hogy pártunk erejét túlbecsülném, mert csak tízen vagyunk itt a parlamentben, (Egy hang a baloldalon: A többit kiirtották!) miután velünk szemben erőszakos és (módszeres eszközöket érvényesítettek, hogy a nép lelkében szunnyadó és kifejezésre jutni is^ akaró érzésnek és közhangulatnak megnvilvánulását a választásokon lehetetlenné tegyék, mégis merem mondani, hogy mögöttünk áll az ország többsége, mindazoknak a velünk való együttérzése, (Friedrich István: A szolgabírák kivételével!) akik a mai kormányzati rendszerrel nincsenek megelégedve. Ez nemcsak politikai kérdés, ez a kisgazdák létexisztenciájának a kérdése is. Mégis azt mondották a t. túloldalról, hogy mindenkivel inkább, csak velünk nem. (Friedrich István: Ezt mondották? Ejha! Kuna P. András is ezt mondotta? — Kuna P. András: Nem voltam ott! — Friedrich István: Nem hittem volna soha! — Derültség. — Szilágyi Lajos: ö nem mondotta!) Engedelmet kérek, mi egyáltalában nem ambicionáljuk magunknak azt, hogy a tízéves rendszernek sok hibájával terhelt t. egységespárti képviselőtársaim a mi táborunkba sora^kozzanak. Mi nem tartjuk ezt valami nagy kitüntetésnek, még hogyha így is történnék. Ha azonban mégis megtörténnék valami lelki kooperáció, ha megtörténnék a t. túloldalról a múlt hibáinak beismerése és megtörténnék egy határozott irányvonalra való rálépés azért, hogy hozzánk igazodjanak, mi ezt csak kitárt karokkal vennénk, de hogy tiltakoznak ellene, ezt nem értjük. Hát miért? Mi egyáltalában nem akarjuk a süllyedő hajókon lévőket megmenteni, mert azoknak tartjuk a t. egységespártban lévőket. , . ., Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni! Kun Béla: Tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Kun Béla: Mert ha azt látnánk, hogy a t. túloldalon azért süllyed a- hajó, mert az nemzeti szempontból aranyértékekkel terhelten yonzatik és sodortatok a mély felé az ellenálló és a hullámsodrokból lázongó ördögöknek közeledése folytán, akkor azt mondanánk, hogy a mentésükre sietünk. Ha ott lenne a megvalósítandó programmukban a nagy bankokrácia letörése, ha ott lenne à kartellek letörése, (Meskó Zoltán: Mind benne van! — Dinnyés Lajos: Ott van, de nem hajtják végre!) ha az egész magyar mezőgazdaságot és a földmiveléssel foglalkozó nagy népegyetemességet sújtó úgynevezett szérumkartell ellensúlyozásaképpen az állati oltóanyagoknak olcsóbbátételét eszközölni tudták volna és a szérum behozatalát engedélyezték volna, hogy ne legyen az a helyzet, hogy a gazdának 9—10 métermázsa búzát kell eladnia, vagy két borjúnak az árát kell odaadnia azért, hogy egy liter sertéspestis-szérumot megvásárolhasson, ha ezt láttuk volna, vagy ha egyéb más, a mezőgazdaság istápolására feltétlenül szükséges intézkedések megtételével találkoztunk volna, pl. a borfogyasztási adó eltörlésével, a vetőmaghiány orvoslására megfelelő intézkedések megtételével, amelyeket a t. földmívelésügyi miniszter úr akart, de megkötötték a kezét, (Meskó Zoltán: Micsoda?) — érdekszálak — (Meskó Zoltán: Áh! — Derültség és zaj.) akkor máskép beszélnénk. De amikor úgy. van, amint elmondottam, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy a t. volt földmívelésügyi miniszter úr nagy önmegtagadással, minden személyi kiválóságának elismerése mellett, — mert azt koncedálom — a földmívelésügyi tárca után kisgazdaminiszteri tárcát vállalt. Nekünk nem arra volt szükségünk, hogy a magyar népnek egyszerű fia hatáskör nélküli miniszter legyen. Hiszen nem szégyen, középiskolai és felsőbbiskolai képzettség nélkül, eleven magyar erővel, hatnitudással, akarattal és önképzéssel odáig jutott, hogy a földművelésügyi miniszteri székben is büszkesége volt és ma is büszkesége ennek az országnak. Mayer János t. földmívelésügyi miniszter úr azzal a kormányzati politikával, amellyel ő azonosítja magát, én azonban nem azonosíthatom magamat, most a kisgazdaminiszteri székbe jutott. Miért? Kérdezem, miért történt ez a degradálás, hogy tudniillik törvényben biztosított hatáskörrel rendelkező földművelésügyi tminiszter helyett hatáskörnélküli kisgazdaminiszter jelenleg Mayer János ebben az országban? Micsoda ellentétes erők idézték ezt elő, éppen azzal az agrárkormányzati iránnyal szemben, amelyre mindenkor hivatkozik ez a kormányzat, s amely szerintem 58*