Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-13

342 Az országgyűlés képviselőházának 13. ülése 1931 augusztus 6-án, csütörtökön. ciák száma ebbena három községben több, mint 4500. (Fábián Béla : Az egész Tokaj-hegyalja kenyér nélkül van esztendők óta. — Zaj.) Ha azt kérdezik, hogy mi az oka ennek a tömeges, katasztrofális üzembeszüntetésnek, amelynek nemcsak szociális konzekvenciái, de merem mondani, politikai konzekvenciái is kiszámíthataitlanok, akkor azt a felvilágosítást kell adnom, amit én kaptam, hogy a finanszirozó bankok nem adnak tovább pénzt kölcsön, mert a bankok sem kapják meg a nekik lekötött vállalati összegeket sem a városoktól, sem az államtól, sem a vasúttól, sem más hatóságoktól. A kőbányák, a már korábban megkapott rendeléseikrefátvevőt nem találván, munkásságukat száz százalékig kénytelenek voltak elbocsátani. Ezzel szemben most a 33-as bizottság összeülésének küszöbén rá kell mutatnom arra, hogy a munkanélküliségnek ebben a tragikus korszakában minden magánvállalkozással szemben, amely munkát nem kap, ott áll az állami üzem, az állami bánya, amely kisszámú munkásszemélyzettel még mindig dolgozik, aminek az a bizonyítéka, hogy azok a közmunkálatok, amelyeket különben az adófizető magánvállalkozóknak kellene megkapniok, mégis az állami bányaüzemek ölébe hullanak. Tokajban van a földmívelésügyi miniszter úrnak egy állami bányája, az úgynevezett Patkós-bánya. Már ismételten eljártunk az egész munkásság érdekébea. — tehát nem a bányatulajdonosok, hanem a munkásság érdekében, — hogy ezt a bányát, amelynek semminemű haszna nincs, szüntessék be, hogy ne konkurráljon állami pénzen közadókból a magántulajdonban lévő bányákkal, (Ugy van ! Ugy van ! — balfelől és a középen. — Sauerborn Károly : így van Veszprémben is ! Teljesen igazad van !) T. Ház ! A sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatal megállapítását tárom a Ház elé, amikor bejelentem, hogy ennek az adópénzből fenntartott bányának kibányászott köve jórészt hasznavehetetlen. A mi pénzünkből, a mai verejtékes közadókból tartanak fenn egy bányát, amely konkurrál a magántulajdonban lévő bányákkal és amelynek értékéről maga a folyammérnöki hivatal állapította meg. hogy a kibányászott köveknek 50°/o-át a bánya előtt folyó Bodrogba töltik, ami által a Bodrogot és Tiszát aztán eliszaposítják. A másik 50 Vo-ból csak 15 % a jó kő, 35 % használhatatlan. Kérdem tehát ilyen körülmények között, hogy amikor ennek a bányának semmi néven nevezendő hasznát nem veszik, miért ragaszkodik az igen t. földmívelésügyi kormány ahhoz, hogy az adófizetők pénzén konkurrenciát csináljon a nagy munkástömegeket foglalkoztató magánvállalatoknak és az állami bányának rossz üzemvezetése és a kibányászott rossz kövek értékesítésére alkalmatlansága miatt újból az adófizetők pénzén fizetjük azt a deficitet, amelyből ezt a bányát fenntartják (Helyeslés balfelöl és a középen.) T. Ház ! Engedjék meg nekem, •' hogy egész tömören minden hangulatkeltés és színezés nélkül aláfessem ennek a vidéknek mezőgazdasági szempontból is kétségbeejtően komor helyzetét. Az őszi búzából katasztrális holdankint átlagban 2'5, az őszi rozsból 3, az árpából 3'5 Mm a földhozam : minőségileg és mennyiségileg is siralmas ez a termés, a takarmány elenyésző, a cukorrépa rossz, a tengeri szintén. Az eső hiánya és a szaharai hőség miatt a burgonya és bab kisült és az egész termés katasztrofálisán silánynak Ígérkezik. A mezőgazdasági munkásság az aratási munkák során átlag 10—12 mázsa helyett — már az a mezőgazdasági munkás, aki munkához jutott — ma két vagy maximum négy mázsát keresett, ezzel néz a tél elébe. Egy katasztrális hold bruttó hozama 15—20 pengő között ingadozik átlagban. Kenyér nincs, burgonya nincs, kukorica nincs, bab nincs. Kérdem a t. Képviselőházat, mivel biztassuk, azt a népet, amely kenyér nélkül és munka nélkül néz a tél elé ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) A szőlőgazdaság talpraállítása, a szőlőgazdaság üszkös sebeinek enyhítése érdekében a túloldalról is és erről az oldalról is ismételten azzal a kéréssel járulunk a t. kormány elé, bogy a mi propozíciónkat hallgassa meg és igyekezzék ennek az országos közszerencsétlenségnek, a szőlővidékek teljes pusztulásának gátat emelni. Mély szomorúsággal kell megállapítanom (Halljuk! Halljuk! balfelől.). hogy etekintetben rendkívül kevés, bízvást mondhatjuk, semmi sem történt. A borfogyasztási adó eltörléséért hónapokig tartó, vidéken és Budapesten folytatandó kampányt indítottunk ; a számok ellenmondást nem tűrő erejével bizonyítottuk ennek az adónak igazságtalanságát és tarthatatlanságát. A földmívelésügyi miniszter úr, aki ebben a kérdésben együtt érzett velünk, kétszer is kijelentette itt a Ház előtt az én interpellációmra, hogy ő maga is a belfogyasztásra bénítónak, a szőlőgazdaságra súlyos csapásnak tartja ezt a kegyetlen, gonosz adót. Semmisem történt t. Képviselőház. Nem, hogy el nem törölték ezt az adót, de még egy kis százalékos enyhítés sem történt, ami valami biztatást, valami reményt adott volna ezeknek az ebek harmincadjára jutott termelőknek. Olaszországban hasonló gazdasági viszonyok mellett — mint azt a földmívelésügyi miniszter úr jól tudja — 24 óra alatt királyi pátens törölte el a borfogyasztási adót. Mi történt nálunk % Teljes pangás a borpiacon, megállott, megdermedt az élet a borvidékeken, amihez hozzájárult a mai mezőgazdasági helyzet, az aratás utáni állapot, melyet az előbb voltam bátor ismertetni, és amelyet minden vidéki képviselő fájdalma szívvel kell, hogy ismerjen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) T. Képviselőház ! Miután mindig arról volt szó, hogy konkrétumokkal jöjjünk elő, előjöttünk konkrétumokkal és kértük, hogy haladéktalanul engedtessék meg a bornak ecetgyártásra való felhasználása. A földmívelésügyi miniszter úr újból átérezte a szőlősgazdatársadalomnak ezt a követelését, de maga a kérdés elveszett, felőrlődött a bürokrácia útvesztőjében. Magyarország jelenlegi ecetfogyasztása 750—800 ezernyi hektoliterre becsülhető, különböző ipari felhasználásán kívül. A legszegényebb paraszti háztartás is évenként 30 liter ecetet fogyaszt, s a borecet a konzumot legalább 25—30%kal emelné. Franciaországban körülbelül 3-4 millió hektoliter borecetet használnak el. Amikor itt a bornak 99%-a pincékben áll, nyomja a piacot és koldusbotra juttatja a borvidékek dolgozó népét, akkor itt nem tudtuk keresztülvinni, hogy legalább 4—500.000 hektoliter borra megengedjék, hogy azt borecetnek használják fel és így hozzák forgalomba, ami pedig jelentékeny könnyebbséggel és megnyugvással járna. Kérdem a t. földmívelésügyi miniszter urat: milyen erők állanak szemben egy olyan nemzeti termelési ág követelésével (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Leipzigerék !), mely közel százezer munkásnak ad kenyeret ? (Peyer Károly : Gschwindt, Leipziger ! — Esztergályos János : Óbudai Leipziger ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) * De a mai helyzet még inkább megérleli és paranesolólag követeli ennek a kérdésnek megoldását. Nagyon jól tudjuk, hogy a kukoricatermésünk silány az egész országban. A burgonya szintén kisült, legalább a mi vidékünkön hir-