Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-12

338 Az országgyűlés képviselőházának 12. ülése 1931 augusztus 3-án, hétfőn. baloldalon.) Ennek pedig több módja van. Az első és legfőbb módja az, hogy a nemzetgyűlések alatt elburjánzott ilyen lehetetlen állásszaporításokat szüntessünk be (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és menjünk vissza a régi törvényes alapra, a hat jegyzői állásra. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A másik mód pedig az, hogy példát szolgáltassunk az ország minden lakosságának az áldozatkészségben azáltal, hogy a képviselői fizetéseket igenis az ország viszonyaihoz mérten redukáljuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső- * baloldalon) Nem tehetek tehát egyebet, mint hogy szemben a képviselőház gazdasági bizottságának jelentésével ezeknek az anyagi és etikai érveknek az alapján Farkas Tibor t. képviselőtársam indítványához csatlakozom. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni! Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mai vitát és jelentés tárgyalását megelőzte egy parlamenti bizottsági összejövetel, ahol előterjesztés tétetett arra vonatkozólag, hogy a jegyzői állások nobile officiumnak tekintessenek a jövőben,, ami annyit jelent, hogy a jegyzők fizetést ne kapjanak. Én ezen a pártközi konferencián hozzájárultam ehhez az indítványhoz és kijelentettem, hogy a mai viszonyokra való tekintettel a kormány nem foglalhat el más álláspontot, mint azt, hogy örömmel üdvözöl minden olyan javaslatot, amely a takarékosságot tartja szem előtt. Be kell azonban vallanom, nem tudtam ekkor, hogy törvény állja útját és törvény akadályozza meg — nevezetesen az 1893:

VI. te. 1. %-& — hogy ez házhatározattal emeltessék érvényre. Ennekfolytán nem tartom rendezhetőnek a kérdést úgy, ahogy azt Gaal Gaston t. képviselőtársam javasolja, mert mégis egy törvénynek nyiit és szószerinti szövegével szemben egy ilyen házhatározatot hozni, az én felfogásom szerint nem lehet. (Felkiáltások a baloldalon: Már volt rá eset!) Lehet azt tenni, hogy egy törvényjavaslat nyujtassék be, amely törvényjavaslat az 1893:

VI. te. erre vonatkozó határozatait hatályon kívül helyezi, de felfogásom szerint tör: vényt házhatározattal módosítani nem lehet. (Felkiáltások a baloldalon: Már megtörtént. Volt rá eset!) Felfogásom szerint aggályos volna, hogy egy törvényt házhatározattal helyezünk hatályon kívül. Éppen azért a magam részéről azt javasolom, méltóztassék e felett a kérdés felett napirendre térni egyelőre olyan értelemben, amint azt a Ház gazdasági bizottsága a maga részéről javasolja és a kormány garanciát vállal arra nézve, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani, amelyben az 1893 :VI. te. erre vonatkozó határozatait hatályon kívül helyezi és a Ház belátására bízza ennek a kérdésnek az eldöntését. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Én azt hiszem, hogy jogilag csakis így helyes a kérdés elintézése. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Ami már most a képviselői fizetéseket, illetőleg tiszteletdíjakat illeti, kérném, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalásába e pillanatban . ne bocsátkozzunk. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy van egy törvényjavaslat, amely felhatalmazást ad a kormánynak, hogy egy országos bizottsággal együtt határozza el azokat a takarékossági rendszabályokat, amely takarékossági rendszabályok a budget egyensúlya érdekében szükségesek. Végre is a Ház tagjainak fizetése egy evvel kapcsolatos kérdés, ezt a kérdést előzetesen meg kell beszélni, meg kell vitatni a pártok között és azután kell érett megfontolás alapján e felett a kérdés felett határozni. Én kérem, ne méltóztassanak efelett a kérdés felett ineidentaliter határozni, mert végeredményben mégis könnyű egyes képviselő uraknak azt mondani, hogy az összes képviselők mondjanak le fizetésüknek ilyen, vagy amolyan részéről (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.), de mentől szélesebb választójog van az országban, nyilvánvaló, hogy annál inkább kerülnek be a képviselőházba olyanok, akik rá vannak utalva arra, hogy abból a fizetésből éljenek meg, amelyet mint képviselők kapnak. (Mozgás a baloldalon) Mert végeredményben azok az illetők lemondanak más kereseti forrásokról — le kell, hogy mondjanak — (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) és ennek következtében kénytelenek a képviselői fizetésből megélni. Azt hiszem tehát, mentől szélesebb a választójog, annál inkább kell erre az álláspontra helyezkedni. Ez — ismétlem — nem jelenti azt, hogy itt is szem előtt ne kellene tartani bizonyos takarékosságot, ezt azonban érett megfontolás után kell eldönteni (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és azért kérem, méltóztassék ilyen értelemben határozni. (Helyeslés jobbfelől. — Friedrich István: Hát a tisztviselők fizetését le fogjuk szállítani és a magunkét nem? — Zajos felkiáltások jobbfelől: Ki mondotta? Senki sem mondotta!) Elnök: Szólásra következik Eckhardt Tibor! (Állandó zaj a jobb- és baloldalon.) Csendet kérek! Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr által előadottak után is a magam részéről kénytelen vagyok Farkas Tibor barátom... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon! Eckhardt Tibor: ... előterjesztéséhez csatlakozni és annak fenntartásához ragaszkodni. Hegedűs igen t. képviselőtársam idézte itt azokat a rendkívül bölcs és a mai időkben százszoros súllyal latba eső szavakat, amelyeket valamikor ennek az országnak egyik, talán legnagyobb fia, Tisza István gróf itt elmondott. (Mojzes János: A premisszák jók, csak a konzekvenciák nem!) Nem szavakra, hanem tettekre van szükség és ha valaha szükség volt jó példaadásra, ma van erre szükség, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, a példa az, ami a legfontosabb. A megtett intézkedéseknél is fontosabb az, hogy a jó példaadással ez a képviselőház előljárva, az országban helyreállítsa azt a hitet és bizalmat, hogy van ebben a mai magyar törvényhozásban kellő önzetlenség és akarat ahhoz, hogy amikor a bajok jelentkeznek, azonnal sua sponte, saját elhatározásából (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) nem szavak, hanem tettek formájában áll a szükséges, a saját érdekeiket is csorbító, de a nemzet érdekében szükséges intézkedések oldalára. Igen t. Ház! Ha lehet egy tötvényt a javadalmak emelése tekintetében házhatározattal ismét és ismét áttörni, akkor méltóztassék megengedni; ugyanezt a leszállítás tekintetében is több joggal, nagyobb és több erkölcsi joggal