Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-12

Az országgyűlés képviselőházának 1 virulónak és minden reményt felülmúlónak nevezhető, de midőn —• s ebben pártkülönbség nélkül egyetértünk — mindnyájan hangsúlyozzuk, hogy e kedvező tünetek jelentékeny része múlékony és ha az eredményeket a jövő számára biztosítani akarjuk, ha nem akarunk visszaesni a régi bajokba, mindenesetre nagy szigorúságra, nagy önmegtartóztatásra és még a jogosult igényeknek is lehető lefokozására, lehető visszaszorítására kell törekedni.» (Rassay Károly: Bölcs szavak!) Ezután azt mondotta (olvassa): «HJa egyetértünk abban az elvben, hogy nekünk sok jogos igény kielégítésével várnunk kell, ha ebben egyetértünk, akkor nekünk képviselőknek kell jó példával előlmennünk ebben a tekintetben (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és nekünk kell a saját jogos igényeinkkel szemben is ebből a konzekvenciákat levonni.» En ebben a javaslatban, amelyet a gazda; sági bizottság tett, egy lépést, egy szerény lé

: pest látok ebben az irányban (Rassay Károly: Nagyon szerény lépést!)' és ennek az elvnek lefektetését látom. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) En nagyon jól tudom azt, hogy ez csak egy szerény lépés, de mindenesetre a Ház költségvetésének lefaragását jelenti, mindenesetre egy tételnek 50% erejéig való leszállítását. En nem mondom azt, hogy ezzel, és csak ezzel fogjuk megmenteni a magyar nemzet gályáját. (Rassay Károly: Ezzel egyáltalán nem!) Ä magyar nemzet gályája most ellenséges vizeken, szirtek és zátonyok között evez^ nekünk kell e gályára vigyáznunk, mert ez a gálya magával visz nagyon sok drága kincset, őseink örökségét, a nemzeti takarékosságnak nagy eszméjét, a közéleti tisztaság ideálképét, amelyekhez mindnyájunknak ragaszkodnunk kell (Mojzes János: Amelyekhez hűtlenek lettek!) és mindazokat a nemzeti erényeket, amelyek ezredéven át fenntartották és megőrizték ezt a nemzetet. (Eckhardt Tibor: Ezek csak szavak!) De nemcsak Őseink drága örökségét viszi ez a gálya magával, hanem a megszállt részen lakó és szenvedő testvéreinknek minden hitét^ minden kincsét és minden reménységét. • (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Sajnálatomra nem vagyok aJbban a kellemes helyzetben, hogy az előttem szóló t képviselő úr felfogásában osztozhassam, mert valaki vagy szigorúan ragaszkodik a törvényes jogrendhez, a törvény betűjéhez, vagy pedig elfogadja azt az álláspontot, amelyet a Ház már tölbbízben is gyakorolt, hogy tekintet nélkül a hivatkozott törvény rendelkezéseire, a Ház a maga szuverén^ jogánál fogva állapítja meg a jegyzői fizetéseket. Ha megnézzük azt a törvényt, amelyre a jelentés maga is hivatkozik, a törvény 1. §^ának errevonatkozó rendelkezése a következőképpen hangzik (olvassa): «A képviselőházi háznagy és jegyzők külön évi 1200 forintban, vagyis 2400 koronában megállapított tiszteletdíjban részesülnek.» Ennek a szakasznak első bekezdése pedig megállapítja, hogy a képviselők napi átalány fejében évi 2400 forintot, vagyis 4800 korona tiszteletdíjat kapnak. Ez összesen a képviselőkre nézve 4800 koronát jelent, pengőben körülbelül 5500 pengőt, a jegyzőkre nézve pedig kitesz 2400 koronát, cka 3000 pengőt. T. Ház! Ha a mai fizetésekkel össze méltóztatnak hasonlítani egyrészt a képviselői tiszteletdíjakat, másrészt a jegyzői tiszteletdíjakat, amelyeket ma a jegyzők kapnak, két2, ülése 1931 augusztus 3-án, hétfőn. 337 ségtelen, hogy azok az itt a törvényben megállapított összegszerűséget nagymértékben túlhaladják. Ha mármost a Képviselőháznak megvolt mindenkor a joga, itt a törvényben számszerűleg lefektetett alapelvek ellenére, a képviselői fizetést is, a jegyzői javadalmazást is, az r alelnöki javadalmazásokat is a Képviselőház szuverén jogánál fogva megállapítani, akkor annak sem lehet semmi néven nevezendő akadálya, hogy a törvényben megállapított tiszteletdíjnál kevesebbet állapítson meg , a Képviselőház. Farkas Tibor igen t. képviselőtársam éppen azt indítványozta, hogy ne azt a javadalmat állapítsa meg a Ház, amelyet a gazdasági bizottság javasol, hanem, hogy ha nem mondatik ki nobile officiumnak a jegyzői állás, akkor tessék a fizetést egy aránykorona tiszteletdíjban megállapítani. (Helyeslés a baloldalon.) A törvény szellemének is elég lesz téve, a törvényt nem sértjük meg és viszont elegét teszünk azoknak az etikai követelményeknek, amelyeknek az ország jelenlegi súlyos helyzetében elsősorban a Képviselőház kell, hogy alávesse magát. Abban az időben, amikor ezeket a tiszteletdíjakat megállapították, amelyeket a törvény fixíroz, a Képviselőháznak 560 tagja mellett hat jegyzője volt. Ma a Képviselőháznak 10 jegyzője van és e szerint a javaslat szerint a gazdasági bizottság a 10 jegyzői állást lire akarja felemelni. Azt kérdezem, hogy szükség van erre a 11 jegyzőre? (Egy hang a baloldalon: Nincs!) Ha nincs szükség rá, akkor ez egy külön javadalom, akkor ez egy külön privilégium, amelyet a Ház 11 tagja sine cura képpen élvez, akkor egészen jogosan mondhatja a Ház minden egyes tagja, hogy miért csak az az egy férfiú és miért nem valamennyien, miért -jár ezeknek másfél képviselői fizetés és miért nem jár mindannyiunknak másfél képviselői fizetés? Mert munkát egy hajszállal sem végeznek többet, sőt bizonyos vonatkozásban talán kevesebbet, mint azok a képviselők, akik idelent vannak és itt a törvényjavaslatok tanulmányozásával és a parlamenti pro vagy ellenkritikával kénytelenek foglalkozni. Ha tehát megállapíthatom, hogy a jegyzői állás sine cura, amely tulajdonképpen idejét multa, amelyre már szükség nincs, akkkor ne azon méltóztassék a gazdasági bizottságnak a fejét törni, hogy a meglévő 10-et 11-re emelje, hanem méltóztassék inkább azon törni a fejét, hogy a meglévő 10-et leszállítsa arra a létszámra, amely eredetileg a Nagy-Magyarország nagy Képviselőházának jegyzői teendőit látta el. T. Képviselőház! Én nem akarok ezzel a kérdéssel sok időt eltölteni. Egy kétségtelen, hogy az ország olyan súlyos helyzetben van, hogy a legmesszebbmenő áldozatokat fogja a helyzet megkívánni a haza minden egyes polgárától. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nyilt titok, hogy adóemelésekről van szó, sőt vagyonváltságról és egyéb dolgokról is beszél a közvélemény. Ha egyszer az adózó közönség áldozatkészségének ilyen messzemenő líjabb igénybevételéről lehet szó az ország legközelebbi jövőjében és ha ez az ország érdekében szükséges, akkor mindennél szükségesebb az, hogy maga az a testület, amely ezekben a kérdésekben határozni kénytelen, s amely ezekben a kérdésekben más kívülálló tényezőket megterhelni kénytelen, maga a Képviselőház, önmagán kezdje meg a takarékosságot, önmagán kezdje meg az áldozatkészséget. (Élénk helyeslés a bal- és szélső-