Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-12
336 Az országgyűlés képviselőházának Î2. ülése 1931 augusztus 3-án, hétfőn. ugyanazon alapelvek alapján történjék. Egyet nem fogadok el és ez ellen ameddig lehet, tiltakozom, és ez az, hogy a képviselő előbb jöjjön, megkülönböztetett elbánásban részesüljön a többi állami alkalmazottakkal szemben. Nem azt állítom, hogy a képviselő állami alkalmazott, ma már ugyan oda fejlődnek a dolgok, hogy azt is lehetne mondani, (Derültség a baloldalon.) de mindenesetre azt tartom, hogy egy magasabb rangú tisztviselőnek egész munkaideje, tudása — mert a tudás is fontos, amelynek megszerzése pénzbe kerül és a törvényhozás kvalifikációit nem kívánván, erről ezt nem lehet elmondani — és az egész életet igénybevevő munkája kell, hogy legalább annyit érjen, mint a törvényhozásnak általában nem túlságosan intenzív lelki, szellemi és testi megerőltetést kívánó munkája. (Helyeslés a baloldalon.) Még egyre figyelmeztetem a t. képviselőházat. Méltóztassék konszideráeió tárgyává tenni azt, hogy a magyar törvényhozás költsége, viszonyítva az ország gazdasági helyzetéhez és viszonyítva a külállamoknak megfelelő törvényhozási! költségeihez, túlmagas. (Ü r, "< van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Először is vegyük azt: én nem tartom helyesnek, hogv a gazdag Angliában majdnem ugyanannyi fizetése, illetménye legyen a képviselőknek, mint a magyar törvényhozóknak, vagyis 400 font. Talán mégis van egy kis különbség Anglia gazdasági ereje és életstandardja s a mi gazdasági helyzetünk között. Ezenkívül Hollandiában, a leggazdagabb államok egyikében körülbelül 420 fontra megy a képviselők fizetése — egy angol kimutatást olvastam, ahol ezek a számok fontra voltak átszámítva — s ott csak száz képviselő van. Tessék ezeket összeszorozni. Magyarországon, az ország nagyságához viszonyítva túlságosan sok a képviselő s a törvényhozás kiadása ugyanakkor annyi, mint a gazdag országoké, tehát a törvényhozás költsége kétszer olyan magas. Ez nem indokolható még nagyon jó gazdasági viszonyok között sem. Nem volt módunkban ezt a kérdést a múltban sem itt a Ház által elintéztetni, mert a kormány a választási törvény revíziója elől s : a kerületi beosztás revíziója elől mindig elzárkózott. A csökkentésnek tehát egyelőre azt a módját lehet válaszani. hogy a képviselői illetményeket le kell szállítani. Tisztelettel voltam bátor ezt a javaslatot megtenni, mert ez a javaslat az első lénés ahhoz, hogy ez a probléma megfelelő formában majd megoldást nyerjen, mégpedig úgy, hogy ha talán nem is elégít ki teljes mértékben jelenleg aktív képviselőket, de megnyugvást fog okozni az országban. (Dinnyés Lajos: Akinek nem tetszik, az mondjon le a mandátumáról.) En azt hiszem, hogy a leszállított fizetések mellett is lesz elésr jelentkező. Kérem a javaslát elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldálon.) Elnök : Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző : Hegedűs Kálmán ! Hegedüs Kálmán: T. Képviselőház Abban a szerencsés 'helyzetben vagyok, hogy lényegileg egyetértek t. képviselőtársammal, de nem értek egyet azokkal a nagyon érdekes jogászi fejtegetésekkel,^ amelyeket tőle hallottunk. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy nincs törvény, amely kimondaná, hogy az alelnököknek fizetés jár. Ebből ő azt következteti, hogy természetes dolog, hogy a jegyzőknek sem jár fizetés. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Ez más kérdés!) Bocsánatot kérek, van törvény, amely kimondja, hogy a jegyzőnek fizetés jár. (Farkas Tibor: Ugyanezt mondtam!) Nem értek egyet azzal sem, hogy azt a törvényt, amely a jegyzői fizetéseket szabályozza, (Gaal Gaston: Es a háznagyét!) nem lehet ebben az ülésszakban hatályon kívül helyezni. A t. képviselőtársamnak módjában állott eddig is indítványt bejegyezni, akár egy egyszakasos törvényjavaslat alakjában, amely úgy szólana, hogy a jegyzői illetmények eltörlendők. Ezt a t. képviselő úr elmulasztotta (Rassay Károly: Pártközi megegyezés volt!) azért, mert ugyanakkor pártközi tárgyalások és tanácskozások folytak, (hogy a jegyzői állások száma szaporíttassék és az ellenzéki pártok a jegyzői állásokban részt vegyenek, tehát azért, hogy alaposabb ellenőrzés legyen. (Rassay Károly: Tévedés! Nobile officium gyanánt! Ez volt a pártközi megegyezés!) Tökéletesen igaz, hiszen előttem van t. képviselőtársamnak az a beszéde, amelyet a felhatalmazási törvényjavaslatnál tartott, amelyben azt mondotta, hogy (olvassa): «ahol pártközi értekezleten elhatározzák a jegyzői állásoknak nobile officiumként való kezelését és hároin nap múlva ugyanazok a tényezők elhatározzák, hogy a jegyzői állásokat fizetéssel fogják dotálni, (Rassay Károly: Így történt szórói-szóra.) ott én a magam részéről sok reményt ebből a felhatalmazásból nem meríthetek arra vonatkozóan, hogy itt a kiadások csökkenése terén komoly eredmények lesznek.» (Rassay Károly: A miniszterelnök úr is hozzájárult!) Ezzel szemben áll a gazdasági bizottság jelentése, amely megállapította, mégpedig egyhangúlag állapította meg, hogy az 1913 : VI. te. 1. ^-a, értelmében a jegyzőknek külön tiszteletdíj jár, a jegyzői tisztség töhát nem nobile officium; egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár^ a maga részéről is készségét fejezi ki arranézve, hogy a pártközi konferencia által lefektetett elv megvalósíttassék, — tehát a nobile officium — ezt azonban csakis alkotmányos úton, a törvényhozás által alkotandó új törvénnyel tartja eszközölhetőnek. Addig is, amíg ez meg nem történik, ragaszkodnunk kell a fennálló érvényes törvényhez. Az érvényes törvény az 1893 : VI. te. Ezt a törvénycikket,^ az 1893: VI. tc.-et a képviselői fizetések megállapításáról és a jegyzői, valamint háznagyi illetmények szabályozásáról 1893 március 3-án tárgyalta a Képviselőház. Kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy amikor a pénzügyi bizottság jelentése tárgyalás alatt állott, amelynek szövegét Széli Kálmán pénzügyi bizottsági elnök és Naményi Ambrus pénzügyi bizottsági előadó aláírásai díszítették, az 1893 : VI. tc.-nek, mint törvényjavaslatnak a tárgyalásakor felszólalt a törvényjavaslat ellen Tisza István, aki beszédében a következőket mondotta (olvassa): «Nagyon félek attól, hogy ez csorbát fog ejteni azon a tiszteleten, ragaszkodáson, amely — hogy a haza minden polgára felekezeti és nemzeti külö/nbség nélkül ragaszkodjék parlamentáris intézményeinkhez — életszükséglet reánk nézve és mert a tisztelet fokozását tartom a mai politikai körülmények között elsősorban szükségesnek, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjam.» (Rassay Károly: Nagyon helyes volt!) A törvénycikket Wekerle miniszterelnöksége és pénzügyminisztersége idején alkották. Beszédének másik részében Tisza István ezt mondotta (plvassa): «Időszerű-e most e javaslat elfogadása, midőn igaz, hogy pénzügyeink helyzete momentán valóban