Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

198 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. tassék *a gyorsírói jegyzeteket megtekinteni. Egész beszédemben nem volt erv sértő szó, egy durva szó, e^v inszinuáció sem, csak kellemetlen, tárgyi állítások voltak, (Rassay Károly: Ez igaz!) amelyeknél ciZr cl kérdés, hogy igazak-e, vagy nem. (Farkas Elemér: Kellemetlen tárgyi állítások, amelyek nem voltak, igazak!) Ne méltóztassék ezt így eldönteni,"méltóztassék elolvasni beszédemet és méltóztassék elolvasni az arra adott válaszokat és méltóztassék mostani válaszomat is meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) A gyorsírói jegyzetek mutatják, hogy én azt tettem a délelőtt említett erkölcsi inkompatibilitás mércéjéül a belügy miniszer úr esetében, hogy ő elfogadott a gombai ingatlanával kapcsolatban attól a szállítótól magánmunkát, aki minisztériiumában tközszállítást végzett. Méltóztassék erről meggyőződni. Nem azt mondottam, hogy az ő villáját építette (Emi hang a jobboldalon: De azt mondotta!) és egy ilyen értelmű közbeszólást is kijavítottam. Bocsánatot kérek, én azt állítottam, hogy a belügyminiszter úr gombai kastélya körül, az ő ingatlanával kapcsolatban Gerlóczy Gedeon igenis magánmunkát végzett a miniszter úr számára. Ezt pontosan így mondottam. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget) A miniszteri úr más cáfolt, mint amit én mondottam. Ez az állítás külöwben nem is új, mert erről már egy cikk jelent meg a Magyarság 1Ö30. évi augusztus 29-én megjelent számában, amely cikk ellen, amely 4

még több állítást tartalmazott, mint amennyit én . mondottam, a belügyminiszter úr mindezideiga sajtójogi felelősségrevonási eljárást meg nem indította. Legalább arjáról a szerkesztőségnek és az illető hírlapírónak semmi tudomása, hivatalos okmánya nincs. A másik dolog az, hogy a belügyminiszter úr kitért a Vay Kázmér-féle esetre. Nekem itt is vam mondanivalóm, de tekintettel arra, hogy a miniszer úrj nincs itt, méltóztassák nekem megengedni, hogy ennek az információnak és a rendelkezésemre álló adatoknak a kimélyítését majd egy olyan időre hagyjam, amikor a miniszter úr nem lesz minisztertanácson, hanem itt ül velem szemben. (Helyeslés.) A harmadik dolog pedig az, hogy Klebelsberg kultuszminiszter űr előállt velem szemben olyan magyarázattal az említett levél kapcsán, amely egyáltalában nem állja meg a he-^ Ivét és fordítva van a dolog, mint ahogyan ő állítja. Tudniillik többrendbeli levél volt. A miniszterelnök úr is írt levelet. En azonban csak azt a levelet aposztrofáltam, amelyet a kultuszminiszter úr a veszprémi káptalannak írt. Ehhez a levélhez a következőket kell elmondanom: A kultuszminiszter úrral szemben egy igen erőteljes hangú és bírósági eljárás tárgyává tett plakátot bocsátott ki egy testület, amelynek én is tagja voltam ezelőtt 8. 9 vagy 10 esztendővel és a testület többi tagjai között saítójogilag engem is felelőssé tettek érte. Miután én egy testület élén állottam akkor, gyávaságnak tartottam volna, hogy egyszerű .bocsánatkéréssel ugorjak el a felelősségrevonatás elől és engedtem magamon végigmenni magamra ömleni a bírósági eljárás r ódiumát, holott már a törvényszéki tárgyalásokon fel volt kínálva az, hogy bocsánatkéréssel az eljárás megszüntettetik. Amikor a bírósági eljárás befejeződött és engem, mint papot sajtóvétségért, rágalmazásért és becsületsértésért elítéltek, mint ennek a kollektív szerzőtársaságnak egy tagját, holott a táblai tárgyaláson ennek a társaságnak egy tagja kijelentette, hogy egyedül ő írta az egész plakátot, és csupán a sajtótörvény rendelkezése miatt nem volt érvényesíthető az, hogy én a felelősség alól mentesüljek, s amikor engedtem magamon — ismétlem — végigmenni ezt az eljárást, ami egy papnak nehéz dolog, akkor utána elmentem a hercegprímás úrhoz és azt mondottam: most pedig, hogy a testülettel szemben, amelynek az élén állok, helyt állottam és megmutattam, hogy gyáván nem szaladok el, az én papi felfogásomhoz híven, kötelességemnek érzem, — mert a kultuszminiszter úr sértve érzi magát annak ellenére, hogy nem én sértettem meg — hogy őt megkövessem. Akkor írtam neki azt a megkövető levelet, amelyet ő említett. Ez 8 vagy 9 évvel ezelőtt történt. 8—9 év alatt nekem a kultuszminiszter úrral semmi összeütközésem nem volt, isoha semmiféle kolliaióba vele nem jutottam, és a választáskor a legnagyobb megdöbbenésemre, egyszerre Veszprémből azt az értesítést kaptam, hogy a kultuszminiszter úr a veszprémi káptalannak írt egy levelet, Kránitz püspök úrnak, és ebben azt írja, hogy: elvárom, hogy ne támogassa a káptalan Turchányi Egont, azért, mert ez egy rágalmazó ember, engem is megrágalmazott, (Mozgás.) En ezt tartom felháborító eljárásnak, mert én nem hoztam elő a dolgot. Nyolcesztendei terminus után, amikor valaki megkövette a miniszter urat, neki, azt hiszem, gentleman-felfogás szerint nehéz dolog ilyesmit most felhozni'. (Zaj a jobboldalon.) Hogy valaki ezután a levélkérdésben tájékozatlannak érzi magát, azt alig hiszem. A kultuszminiszter úr válaszában csak egy dologra tért ki, a közszolgáltatások után levont százalékra, és azt mondotta, — a gyorsírói jegyzetekben utánanéztem — hogy ő az állami számvevőszékkel elszámolt ebben a dologiban és az állami számvevőszék is rendbenlévőnek találta ezt a dolgot. Ez volt szavainak az értelme. Kezemben van a magyar államnak az 1928/29. évről szóló zárszámadása, amelynek 156. oldalán a XVI. fejezetben, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium címe alatt, a 404. tétel 4. címe alatt a szegedi Ferenc József tudományegyetemi új építkezésekre vonatkozólag a következők foglaltatnak (olvassa): «Bár túlkiadás nem állott elő, bejelenti a legfőbb állami számvevőszék, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegedi és a debreceni egyetemi építkezések során az egyetemek művészi díszítésének költségeire a vállalkozókkal kötött szerződések alapján az érvényesített kereseti összegek %%-kt — ezek nem elenyésző promilek, százalékban is ki lehet fejezni — levonásba hozta. Az ekként levont összegeket pénzintézetnél helyezte el, alapszerűen kezelte és közvetlenül olyan kiadások teljesítésére használta fel, amelyekre nézve az állami költségvetés felhatalmazást nem adott. Minthogy az így levont összegek számviteli szabályaink szerint mint tárcabevételek lettek volna az állami zárszámadásban bevételként és az azokból teljesített- kiadások pedig mint előirányzat nélküli kiadások elszámolandók, a levont összegek alapszerű kezelését és a pénzintézetnél történt elhelyezését, nemkülönben azoknak a fentebbiekben említett felhatalmazási módját is a legfőbb állami számvevőszék észrevétel tárgyává tette, az előadottakon kívül még azért is, mert az az eljárás, hogy a vállalkozó