Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-9
Az országgyűlés képviselőházának 9. ü Propper Sándor: Még egy javaslatot kívánok beterjeszteni. (Olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy az elmúlt 10 évben a különböző testületeknek és alakulatoknak adott kölcsönökről, szubvenciókról, részvény- és_ részjegy-jegyzésekről és az ebből ma is fennálló állami tőkéskamatkövetelésekről sürgősen terjesszen a Képviselőház elé részletes kimutatást.» (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon) Tudni akarjuk, hogy kinek, mikor, menynyit adtak az adózók pénzéből, ebből mennyit fizettek vissza, mennyi sikkadt el, -mennyi veszett el. Ezt tudni szeretnők. Es ha Önöknek nincsen takarnivalójuk, (Felkiáltások jobbfelől: Nincs!) akkor ezt a javaslatot el kell fogadniok. Miután ebben a javaslatban az országnak és az^ ország népének új veszedelmét, katasztrófáját látom, azt a magam részéről nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap d, e. 10 órákor tartsak, s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szerepelt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ezt elfogadni! (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom ki. Reisinger Ferenc képviselő úr a házszabályok 143. §-ának d) pontja alapján, a Ház megkövetése céljából kíván szólani. A szót a képviselő úrnak megadom. Reisinger Ferenc képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi tárgyalás folyamán a vita hevében egy imparlamentáris kifejezésre ragadtattam el magamat. (Gaal Gaston: En már megbocsátottam!) Em'iatt a Házat tisztelettel és ünnepélyesen megkövetem'. (Helyeslés.) Elnök: A házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján Turchányi Egon képviselő úr személyes kérdésben kért szót. A szót a képviselő úrnak megadtam, így Turchányi Egon képviselő urat illeti a szó. Turchányi Egon: T. Ház! Azt hiszem, nagyon természetes, hogy nekem a miniszterelnök úr és a miniszter urak szavaira válaszolnom kell. Az értesítést arról, hogy fel fogok szólalni, elküldöttem telefon útján, nem tudom, hogy célhoz ért-e. Sorra kell vennem a három választ, amely mai felszólalásomra elhangzott. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban Bethlen István gróf miniszterelnök úr szavaira kívánok reflektálni, aki azt mondotta, hogy engem nem tartott alkalmasnak a képviselői mandátum megszervezésére (Propper Sándor: Mi köze neki hozzá?) és ezért levelet intézett a hercegprímás úrhoz, amelyben kívánta, hogy azt az engedélyt, amely egyházi felsőbbségemtől szükséges, ne adja meg. Lehetséges, hogy én a kormány akarata ellenére jöttem be abban a kerületben a választás alkalmával. Ez kétséget sem szenved. Nagyon jól tudom, hogy nemcsak levelekkel tettek elém akadályokat, hanem egyéb módon is, de éppen azzal akartam bizonyítani a Ház előtt felszólalásomban lojalitásomat, hogy r a tegnapi forró interpellációs nap után sem térése 1931 július 30-án, csütörtökön. 197 tem rá az én választásom körülményeire, pedig erre módom lett volna és talán tudnék egy-két dolgot felhozni. Nem akarom azonban ezzel a Ház tárgyalásának menetét zavarni, mert magam is azon az állásponton vagyok, hogy ott túlbuzgó tisztviselők munkájáról volt szó, amely túlbuzgóságot a magam részéről legnagyobb részben már rendezve látom a választás lezajlásával. (Gaal Gaston: Túlfinom kifejezés volt! Azt nem túlbuzgóságnak hívják!) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy (olvassa): «Olyan cselekmények előzték meg Turchányi jelöltségét; hogy nemzeti szempontból nem tartottam kívánatosnak, hogy ő képviselő legyen.» (Zaj.) Tényleg, ÍX. közéletben némi szerény szerepem volt évek óta, de ez a szerep mindig nacionális és keresztény alapon állt és áldozatokkal járt. Talán vannak a magyar társadalomnak olyan részei, amelyektől remélhetem, hogy tudják anélkül, hogy külön igazolnom kellene ezt. Ha a miniszterelnök úrnak e kijelentései szerint vannak olyan adatai, komoly adatai, amelyek ezt az állítását igazolják, ezeket nagyon szeretném hallani, nagyon kíváncsi vagyok rájuk, mert tudtommal ilyen invektivára soha okot nem adtam. A második dolog, amit, a miniszterelnök úr felszólalásával kapcsolatban meg kell említenem, az, hogy a miniszterelnök úr tévedésbe esett. En nem azt a levelet nehezményeztem,'amelyet ő írt a hercegprímás úrhoz, holott nehezményezhettem volna azt is, mert csak a hercegprímás úrnak ítélkezése alá tartozik, hogy az egyházi fegyelem és rend szempontjából ő engem a kénviselőielöltségre alkalmasnak tart-e, vagy nem. Ez^ minden politikai szempontból ' független kérdés. (Friedrich István: Igaza van! — Jánossy Gábor: Senki sem vitatja ezt! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy egészen higgadtan és röviden felelhessek, mert rövid idő áll rendelkezésemre. Ezt is nehezményezhettem volna, de nem tettem,^ mert ebben a levélben sem foglaltatott tudomásom szerint semmi olyan állítás, amelyet én zokon vehettem volna. Ennen ezért a miniszterelnök úr felszólalását nem is tudom mire vélni, mire magyarázni. Talán a miniszterelnök úr • vesz alkalmat rá, éppen ennél a ténykijelentésnél fogva, hogy «olyan cselekmények előzték meg Turchányi jelöltetését, hogy nemzeti szempontból nem tartottam kívánatosnak, hogy képviselő legyen» (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ezt részletezze, hogy én ezeket tudomásul vehessem és rájuk felelhessek, mert én igazán nyugodt lelkiismerettel állok az ilyen invektivákkal szemben. A belügyminiszter úr válaszára vonatkozólag pedig az az észrevételem, hogy a gombai építkezések ügyében délelőtti beszédein is mindenféle inszinuáció és rejtett P'vanúsítás nélkül hangzott el. (Ellenmondások, zaj és derültség a jobboldalon. — Rassay Károly: ö magyarázza meg a szavait, nem?) Elnök: Csendet kérek\ t Turchányi Egon: En tárgyi adatokat mondottam el. Azután vettem magamnak fáradtságot és lementem a gyorsírói hivatalba, ott elkértem a o-yorsiroi jegyzeteket, hogv megnézzem, vájjon abban az első — mondjuk — zavarban, amelv a Házban az embert első felszólalásakor mindig elfogna, nem ejtettem-e valami lansus linguae-t. Nem ejtettem, nyusrodtan állíthatom. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék elolvasni a Ház naplóját, méltóz30*
