Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ü\ hoz, sem a jobboldalhoz, sem pedig bankérdekeltségekhez, akiknek véleményére tehát nyugodtan építhet a törvényhozás. En ma ismét megpendítem ezt a gondolatot. Hiszen az látom, hogy a világ két olyan állama, amely Magyarországhoz viszonyítva sokkal nagyobb., erősebb és sokszorosan nagyobb anyagi erőkkel rendelkezik, — az egyik Ausztrália — nem szégyelte a közelmúltban, hogy Sir Otto . Niemayernek, a ma nemzetközileg elsőrangúnak elismert szaktekintélynek véleményét j 0 igénybe vegye. Éppúgy a mai napi Times közli éppen Sir Otto Niemayernek a 'brazíliai kormányhoz intézett report ját, amelyben tanácsokat ad, véleményt ad az állam pénzügyi helyzetéről és a kibontakozás mikéntjéről. (Friedrich István: Jó kis vélemény volna itt!) Mindenesetre azt hiszem, hogy ilyen kiváló szakember véleményére építeni lehet. Vagy mondok egy másik tekintélyt, akinek véleményét szintén nyugodtan elfogadnám. Keynes véleményét mindenesetre megnyugtatónak tartanám nemcsak a magyar közvélemény szempontjából, de merem állítani, hogy egy elfogulatlan objektív vélemény, még akkor is, ha kellemetlen részleteket foglal magában, mindenesetre megállapíthatná nemzetközi viszonylatban egy talán kedvezőbb jövő kezdetét. Itt bátor vagyok a Képviselőház figyelmét felhívni arra, hogy ma a pénzügyi kérdések az egész világon olyan problémák, amelyek fölött még viták folynak. A legnagyobb koponyák foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Éppen most van — azt hiszem — talán nyomás alatt a, bank és hitel kérdésére vonatkozóan a Maemillan Keport, amelyben a legnagyobb angol gyakorlati gazdasági férfiak és elméleti egyének foglalkoznak azokkal a nagyon komoly és a társadalomra nagyon súlyos következményekkel járó problémákkal, amelyeket röviden pénz- és hiteléletnek neveznek. Nem annyira egyszerű a kérdés. A szociáldemokratapártnak egy általam nagyon tisztelt tagja, Malasits Géza képviselő úr felhozta beszédében, hogy neki, mint szocialistának tulaj donképen örülnie kell minden olyan hibának, amely a kapitalizmus gyengeségét mutatja és a kapitalizmus végét közelebb hozza. Kétségtelen, hogy ha nem sikerül a kapitalizmusnak — a mai általános, pénzügyi megoldásról beszélek — kedvezőbb és nagyobb garanciát nyújtó, stabilaibib pénzt biztosítani, akkor mindenesetre meg fog növekedni azoknak száma, akik a kapitalizmustól nem várják azokat az eredményeket, amelyeket azt hiszem, minden félreértés mellett is a kapitalizmustól még várhatunk. Azt hiszem, hogy a tőkét támadni általában nem a legbölcsebb dolog. Én azt állítom és meggyőződésem az, hogy tőke nélkül a szocialista állam sem boldogulhat. (Malasits Géza: De tőkés nem kell hozzá!) Az már egy másik megoldás. A legfontosabb szerintem az, hogy minden társadalomnak lehetőleg sok tőke álljon rendelkezésére a tőke igaz értelmében, (Propper Sándor: A tőkének ds legyen szíve!) mert megfelelő tőke nélkül nincs munkaalkalom. (Halljuk! Halljuk!) Munkahiány esetén pedig mi következik! Munkanélküliség és^ nyomor és vagy forradalom vagy állami segítség, de mindenesetre, amint igen jól megmutatta^ Anglia példáj a, a pénzügyek teljes dezoláltsága. Hiszen Angliának egyik legfőbb problémája ma — azt hiszem, ez általában el van ismerve — a magas munkabérek, illetve evvel kapcsolatban a munkanélküliség, s a munkanélküliek I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. Ï. ése 1931 július 30-án, csütörtökön. 187 segélye. Azért mondom, hogy kívánatosnak tartom, hogy mi bekapcsolódjunk abba a nemzetközi munkába, amelyik ezen a téren megindult,—sajnos, még egyelőre nagy eredményeket nem produkált — mert kétségtelen, hogy bizonyos nemzetközi szolidaritás előjelei mutatkoznak már a pénzpiacon is, bár mindenesetre ma még nem olyan mértékben, hogy ellensúlyozzák nemzetközi viszonylatban azokat a politikai vonatkozásokat, amelyek részben — és azt hiszem, érthetően — okai ma még a francia tőke rezerváltságának. Mert bizonyos fokig teljesen érthető az, hogy a tőke nem minden politikai ivonatkozás^ nélkül keres elhelyezkedést akkor, amikor általában tőkehiány van és a tőkének megvan a lehetősége, hogy különböző elhelyezések között szabadon válasszon. Aggályaim vannak e tekintetben. Nem is látom az okot, hogy miért cselekszik így a kormányzat, nem is látom az ország helyzetét anynyira rossznak. De itt álljunk meg egy pillanatra. A kormányzat a költségvetési év első hónapjában jön az országgyűlés elé ezzel a javaslattal, amely javaslat nem jelent egyebet, mint hogy mindazok a számítások, amelyeknek alapján a költségvetést két hónappal ezelőtt megszavazták, megdőltek. Tehát a költségvetés nem volt reális és számolnunk kell új eszközökkel, vagyis mindent újra kell csinálni. A kormányzat egyúttal felhatalmazást kér arra, hogy azok, akik ezt megcsinálták nyilvánosan, ellenőrzés mellett, most ezt megcsinálhassák mérsékelt ellenőrzés mellett, teljesen szabad kézzel. (Fráter Jenő: Kérünk egy jobb pacsai megoldást!) Nem akarok odáig menni, és nem is tartom talán helyesnek azt, hogy érmen akkor, amikor ilyen komoly dolgokat tárgyalunk, kormánytámogató részről olyan beszédek hangozzanak el, mint amilyenek elhangzottak bizonyos miniszteri székekkel kapcsolatiban. Ez teljesen másodrendű kérdés ma, amikor ilyen országos érdekű problémát tárgyalunk. Itt a kérdés, amelyet el kell döntetnünk, az, hogy azok a kezek, amelyek éveken keresztül vezették az országot, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bal kesék!) amelyek beterjesztették a költségvetést és azok, akik mindig hirdették, hogy pénzügyeink rendben vannak, hogy gazdasági tekintetben szintén rendben vagyunk, kapjanak-e további felhatalmazást. Itt az igazságügyminiszter úr talán még optimistább volt, mint a pénzügyminiszter úr, mert az igazságügyminiszter úr hivatkozva az elnöki szék magaslatából végzett megfigyelésekre, kijelentette: ő tanúsítja, hogy a kormány gazdasági téren száz százalékig megtette kötelességét. (Mozgás a baloldalon.) Erre én azt mondtam akkor, május folyamán, nem is olyan régen, hogy nem osztozom az igazságügyminiszter úr felfogásában, és azt hiszem, az ország érdekében áll, hogy én tévedjek, mert ha igaz volna, amit az igazságügyminiszter úr mond, hogy a kormány száz százalékig megtette kötelességét, akkor f ennek az országnak vége volna. En azonban éppen azért, mert azt hiszem, hogy ha hibák történtek a múltban, még megmenthető a helyzet. (Egy hang jobbjelöl: Nagyon helyes megállapítás! — Friedrich István: Ezek a hibák még megmenthetnek bennünket.) Ezt hangsúlyoztam egy másik alkalommal is, amikor a pénzügyminiszter úr felhívta az ellenzéket arra, hogy segítsünk s fogjunk össze. En erre azt mondottam, hogy olyan emberekkel, akik arról vannak meggyőződve, hogy mindaz, ami a múltban történt, 29