Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

188 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. jól történt, hogy hibákat nem követett el senki, komolyan tárgyalni és eredményt elérni aligha lehet Állítom ezt ma is. Mert ha valaki meg van győződve arról, hogy minden, ami a múltban történt, jól történt, ebből nem lehet más konzekvenciát levonni, mint hogy ezeknek az uraknak nincs tanácsra, nincs segítségre szükségük, menjenek tehát tovább is azon az úton, amelyen mentek, mert nem is tűrnek meg ellenvéleményt, nem is fogadnak el tanácsot. {Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Propper Sándor: Kérnek, de nem fogadják meg a tanácsot!) Ezek után engedjék meg, hogy csak néhány rövid szóval érdemében részletesen bíráljam a javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) A kormány bizonyos, talán hisztérikus környezetben vagy hangulatban, mindenesetre kibocsátott egy rendeletet, amely rendeletkibocsátással kapcsolatban hivatkoznak olyan egyénekre, akik a gazdasági életben mint szakemberek szerepelnek. Igaz, hogy itt megint disztingválnunk kell, mert értesülésem szerint a gazdasági élet vezéreinek a véleménye ebben a kérdésben nem \rolt egyhangú, vagy legalább is megoszlott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Többségi vélemény volt!) Tegyük fel, hogy kisebbségi vélemény is lett volna, még ekkor is súlyosbítja ez a kormány felelősségét az állásfoglalásnál. (Fábián Béla: A bankok ellene voltak a bezárásnak. — Fráter Jenő: Szóval többféle vélemény volt!) Mindenesetre megtörtént a rendelet kibocsátása. Attól eltekintve, hogy ezt az intézkedést olyannak tartom, melynek alapján nemcsak a politikai felelősséget, hanem a jogi felelősséget is fel lehetne vetni a kormány ellen, (Kun Béla: Ügy van!) bár ennek a jogi felelősségnek a felvetése tulajdonképpen f csak doktriner szempontból vezethetne némi látszólagos eredményre, mondom, ettől teljesen eltekintve, én megértem, hogy a kormány kiadta ezt a rendeletet, de mindenesetre annyi idő múlt el már a rendelet kiadása óta, hogy ma már talán a kormány és azok is, akik ennek a rendeletnek kiadását akkor indítványozták, meggyőződhettek arról, hogy komolyan meg kell fontolni azt, vájjon ez a rendelkezés, amelyet akkor kiadott a kormány, megérte-e azt az árat, amelyet Magyarország közgazdaságának ezért fizetnie kellett. E tekintetben mindenesetre vannak aggályaim és annyit mondok, — nem megyek tovább, mint ameddig elmentek az ellenzéki oldalról felszólalt t. képviselőtársaim — nem tehetek egyebet, tudomásul veszem ezt a részt, de nem veszem tudomásul azt, hogy az a kormány, amely ma már láthatóan téves, vagy legalábbis problematikus eredménnyel járó intézkedést hozott, most teljes felhatalmazást kapjon arra, hogy ezen az úton a jövőben módosítás stb. cím alatt azután bármit tehessen. Amit szerintem tenni kell, az nem más, mint minél hamarabb leépíteni és minél hamarabb visszafejleszteni ezeket a rendelkezéseket. Megfelelő intézkedéseket tartok szükségesnek a deviza védelme szempontjából. Itt bátor vagyok az igen t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy a kormány hivatkozik arra, hogy mi történt Németországban. Ha összehasonlítjuk ezt a törvényja

: vaslatot és az ennek alapjául szolgáló rendeleteket azokkal a rendeletekkel, amelyeket a német birodalmi kormány kiadott, akkor megállapíthatjuk, — nem akarok részletekbe bocsátkozni, méltóztassanak talán elolvasni azok, akiket érdekel, a július 18-án kiadott Notverordnung gegen die Kapital- und Steuerflucht-ot — ennek a rendeletnek 1. Va intézkedik arról, hogy mindenki, akinek külföldi fizetési eszköze, vagy külföldi követelése van, azt köteles felajánlani a birodaimi banknak Azután van még néhány fontos szakasz, de nem szükséges, hogy itt mind felolvassuk. Az. aki ezen rendelkezéseket megszegi, súlyosabb esetekben 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő, továbbá a szabadságvesztés-büntetésen kívül még pénzbüntetés is kiszabható, az illető vagyona is elkonfiskálható. A pénzbüntetés maximális határa nincs megszabva a törvényben, az tehát teljesen a cognitió tárgya. Ha ezt összehasonlítjuk mindazzal, amit ebben a tekintetben ez a javaslat magábanfoglal, akkor megállapíthatjuk, hogy végeredményben van egy rendelet, amely szerint kihágást képez az intézkedés megszegése, két hónapig terjedhető elzárás, a büntetés és a dolog a rendőrbírósághoz tartozik, tehát nem éppen a legjobb helyre. Azután pedig eltekintve attól, hogy lett volna idő, mód a javaslat helyesebb megszerkesztésére, egy kissé elemezni akarom a 3. §-t. Ez a törvényjavaslat a 3. §-ban túlteszi magát az eddigi büntetőrendszeren, kontemplál mindenféle kihágást, nagyobb pénzbüntetést. Ebben tehát nem látok sem logikát, sem eredményre vezető gyakorlati intézkedést, De azt hiszem, lesznek talán ebben a Házban, akik igazat adnak nekem abban, hogy ebben a kritikus időben legfontosabb dolog lett volna gondoskodni arról, hogy illetéktelenül esetleg beavatottak, vagy pedig olyan egyének, akikben túlzott félelem él és akik nem tudnak minden hatósági kijelentés dacára sem bízni a pengőben és ki akarják menteni'vagyonuk egy részét, ezt meg ne tehessék. Mindenesetre nagyobb eredmény lett volna ez és talán némileg igazságosabb is, mint a betéteknek az a zárolása, amelyet látunk és amely nagyon sok esetben megakasztotta a gazdasági életet, éppen azoknak a körében, a legszegényebb és a legkevésbbé erős egyenek körében, akikről mégis gondoskodnunk kellene. Azok a büntetések, amelyek a devizakínálattal, a külföldre menekülő tőkével szemben volna, valószínűleg elsősorban nem a gyengébb exisztenciákat sújtották volna. (Propper Sándor : A 100 és a 200 pengők ittmaradtak.) Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval kifejezzem aggályaimat a javaslat második része ellen, amely szerintem eddig nem igen tapasztalt hatáskört és diktatúrát biztosít a kormánynak. Itt óvatos voltam, nehogy azt gondolják, hogy talán én külön jogi felfogásommal beleviszem ebbe a javaslatba azt, ami nincsen benne és ezért megkérdeztem a javaslatnak egyik jó ismerőjét, Vargha államtitkár urat, hogy tulajdonképen nem gondolja-e ő, hogy jogi szempontból a bevételek biztosításában helyet foglalhat esetleg üzemek bérbeadása, monopóliumok létesítése, azoknak esetleges bérbeadása. Sőt tovább megyek. Arról is lehetne vitatkozni, hogy nem foglalhat-e ott helyet nemcsak a bérbeadás a hosszú időre való lekötés, hanem esetleg azoknak értékesítése is. A Máv. bérbeadása, azt hiszem, nem aktuális, de lehetnek más vállalatok, így a postánál, a telefonnál lehetne valamit csinálni. (Gaal Gaszton : A rádiónál már meg is van.) Itt vannak azután a mezőgazdasági birtokok. (Magyar Pál : A vagyonváltságföldek.) Azok már nem igen jöhetnek számításba, le is vannak kötve, de vannak még ott egyebek. (Fráter Jenő : Mik vannak ?) Én ekkora felhatalmazást senkinek megszavazni hajlandó nem vagyok. Azt hiszem, hogy nagyon könnyen végezhet akkor lelkiismeretével és lelkiismeretfurdalásával az a parlament, amely egyszerűen megszabadítja magát a felelősségtől, az ódiumtól (Zaj.), mert bizonyos fokig talán hozzájárulhat ehhez az is, hogy az országgyűlés olyan aránylag kevés érdeklődés mellett tárgyalja ezt a javaslatot. Hiszen végeredményben kényei