Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án

} csütörtökön. 175 kas Géza: Éljen Klebelsberg! — Taps jobb felől. — Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) Lehetetlen, hogy ez az ország még évekig, vagy akár hónapokig is Klebelsbergre s Scitovszkyra legyen elítélve. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kikérem magamnak! Honnan veszi ezt a bátorságot? Bocsánatot kérek, nincs joga így beszélni! Ez mégis csak sok! — Nagy zaj) Elnök: Kérem a képviselő nrakat, őrizzék meg nyugalmukat. (Zaj jobb felől.) Gsendet kérek a jobboldalon. (Farkasfalvi Farkas Géza közbeszól.) Farkas Géza képviselő urat ismételten figyelmeztetem, maradjon csendben. (Jánossy Gábor: Békesség legyen veletek!) Turchányi Egon: A miniszterelnök úr általánosan becsült politikai erényeinek egyik legtöbbször dokumentált erénye az, hogy a politikai szolidaritást állja. Most, amikor az ország ilyen súlyos helyzetben van, és amikor a. magam részéről is a törvényjavaslatban lefektetett kivételes felhatalmazáshoz hozzájárulok, (Scitovszky Béla belügyminiszter megjelenik a teremben. — Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) akkor szabadjon a figyelmet felhívnom, hogy az ilyen politikai erényeknek túlhajtása esetleg az országra káros lehet. {Eay hang a jobboldalon: Az ilyen beszéd is! — Zaj.) A törvényjavaslatot a kívánt kormánynyilatkozatok és kormányintézkedések reményében elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gróf Bethlen István miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk a jobboldalon és a középen) Én nem akarok elébevágni azoknak a nyilatkozatoknak, amelyeket a kultuszminiszter úr és a belügyminiszter úr tenni fognak azokra a váciakra vonatkozólag, amelyek ebben a> percben, ebben a teremben elhangzottak; csodálkozásomat fejezem azonban ki a felett, hogy a t. képviselő úr jónak látta messzemenő becsületbevágó sértéseket és vádakat hangoztatni aktiv miniszterekkel szembeni akkor, (Úay van! Ügy van! a jobboldalon. — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) amikor még azt sem tartotta jónak és szükségesnek, hogy az illető miniszter urakat értesítse arról, ami a legelemibb loialitás lett volna, (Ügy 'van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és a parlamenti illem legelső kötelesséffé lett volna, hogy velük szemben így kíván fellépni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) A t. képviselő úrnak joga van vádakat hangoztatni, hiszen a parlament tagja. A képviselő úr egy vádat hangoztatott a kultuszminiszter úrral szemben, amely vád csak burkolt formában hangzott el, Ügy van! Ügy van a jobboldalon és a középen.) amelyre azonban a választ én tudom megadná. Egy levélre hivatkozott a képviselő úr, amely a> püsnökhöz ment. (Turchányi Egon: Nem erre a levélre hivatkoztam!) Kérem, én azt hiszem, hogy erre is hivatkozott. (Turchánvi Egon: A küldött levélre hivatkoztam!) El fogom mondani ennek történetét. (Halljuk! Halljuk!) Tudomást szereztem arról, hogy a t. képviselő úr, aki akkor még nem volt képviselő, fellép és szükségét láttam kérdést intézni az egyházi főhatósághoz abban a tekintetben, hogy i'lendő-e. helyes-e s a nemzet érdekeivel összeeffyeztethető-. hogy TurchányibÓl képviselő leí»ven$ (Felkiáltások a baloldalon: Honnan? Mi ioaon? — Halljuk! Halliuk! a jobboldalon.) Szükségesnek láttam ezt azért, mert olyan izgatások és olyan esel ekm én vek előzték meg az ő képviselőségét, hogy én a magam részéről a nemzet szempontjából nem tartottam kívánatosnak, hogy a képviselő úrból képviselő legyen. (Rassay Károly: Ez nem tartozik a miniszterelnök úrra, hanem a bíróságra! — Zaj.) Elnök : Gsendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Egyházi szempontból a püspökök adnak engedélyt papi emibernek, hogy felléphet-e vagy nem s azért fordultam ezzel a kérdéssel a prímáshoz és a kultuszminiszter úr .útján a képviselő úr főhatóságához. Ez az előzménye a levélnek, ezért vállalom a felelősséget és a t. képviselő úr mai fellépésével bebizonyította, hogy igazam volt. (Hoszszantartó, élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Fáy István: Visszaélt szüzességi előjogaival! — Derültség.) Elnök: A kultuszminiszter úr kíván szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! Én abban a pillanatban, amikor a t. képviselő úr szólni kezdett, egyéb elfoglaltságom miatt nem voltam a teremben, de barátaim azt mondották nekem, hogy a képviselő úr bizonyos kifogásokat tett, többek között úgy állítván be a dolgot, — ez úgy átosillant — mintha visszaélések^ lehetnének a háttérben, hogy t. i. bizonyos százalékok vonattak le az egyetemi építkezéseknél a vállalkozóktól. Bégi szokás, hogy bizonyos díszítési és művészeti munkákra egy bizonyos minimális ezreléket levonnak minden egyes vállalkozótól, természetes annak hozzájárulásával. En ezekről az összegekről az Állami Számszéknek elszámoltam. Itt tehát vitatni lehet legfeljebb azt, hogy le lehet-e vonni a vállalkozóktól egy bizonyos százalékot művészi díszítésre, de azt állítani, hogy itt valami alap létesíttetik és átcsillanni hagyni járatlan embereknél, hogy ebből a miniszter valami alapot létesít, ez az eljárási mód, aimely önt jellemzi képviselő úr és ez az, amiért nagyon aggódom, hogy pap létére itt van. Felhozta a képviselő úr az úgynevezett klinikai visszaélések dolgát. Ezt a dolgot én nyomoztattam ki és hihetetlen szigorral jártam el. A vége az lett, hogy egy tőlem teljesen független fórum mindenkit felmentett. Inkább azt a szemrehányást lehetne tehát nekem tenni, hogy bizonyos fokig túlszigorú voltam, semhogy egyáltalában valamit eltussoltam volna. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ami pedig a szegedi emlékkövet illeti, az egyetem tanárai ezt tudtom nélkül állították. En mindenkit, aki engem egyénileg valami kitüntetésben akar részesíteni, kérve-kérem, ne tegyék ezt, mert hiszen minden ilyen dolog után szükségkép jön bizonyos gúny, szemrehányás, ami természetesen kellemetlen. Ha tehát bárki ilyesmit akarna, mindég kérve-kérem az embereket, hogy ne tegyék. Ebben az esetben maguk az egyetem professzorai összeadtak bizonyos összeget, tehát közpénzekről szó sincsen és ebből készítették el az emléket. Azt hiszem, engemet ezért felelőssé tenni nem lehet. Nekem azonban van a képviselő úrhoz egy szavam. Az a plakát, amely egyedül áll jóformán Magyarországon a beosmérlődés terén — se téren specialista az igen t. képviselő úr — akkor jelent meg, amikor én az erzsébetvárosi bombamerénylet után nagy eréllyel léptem fel és az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen is megindítottam az eljárást, ami akkor mint belügyminiszternek nemcsak az ügy ér-