Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

176 Az országgyűlés képviselőházának 9. dekében, hanem az ország szempontjából is kötelességem volt. (Elénk helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Es akkor ön egy olyan plakátot szerkesztett, — mondom — amely Magyarországon az egyéni becsmérlődés és személyeskedés terén magában áll. Ezért önt rágalmazásért elítélték s amikor el volt ítélve, — stolz lieb' ich den Spanier — választania kellett, hogy vagy viseli a felelősséget tetteiért vagy engemet megkövet. Ön a második utat választotta. Ön engem megkövetett akkor, és önnek én megbocsátottam. Van-e joga akkor újra kezdeni ezt a dolgot? — kérdem ezt minden jóérzésű embertől. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Lássa, még az ellenzéken is azt mondják, hogy igazam van, mert én vagy megsértek valakit és azt mondom, nem arra való ember, de akkor a nagylelkűségére nem apellálok. De Ön vakmerően, mocskosan sértett meg engemet, íbátran mondhatom ezt a szót, olvassák el a plakátot. Akkor elítélték, hozzám jön, bocsánatot kér, én megbocsátok és .akkor ön papi ember létére itt most újra kezdi. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezzel bebizonyította, hogy nem ide ivaló ember. (Elénk éljenzés és taps jobb felől és a középen. — Felkiáltások jobbfelől: Pfuj! Pfuj) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. A belügyminiszter úr óhajt szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Turchányi Egon képviselő úr — azt hiszem — (Friedrich István: Azt hiszi?) igen, nincs szerencsém a képviselő urat ismerni — az erkölcsi inkompatibilitás szempontjából támadott meg s az ő erkölcsi inkompatibilitási felfogása szerint nem tart érdemesnek, hogy ezen a helyen legyek, sőt kifogásolja azt, hogy még ezen a helyen vagyok. Ebből tehát azt lehet következtetni, hogy a mi erkölcsi inkompatibilitási felfogásaink között eltérés van. Hogy kinek a javára, vagy hátrányára, azt nem én vagyok hivatva elbírálni; azt rábíztam eddig is a komoly közvéleményre, amely a maga tárgyilagosságát és intakt erkölcsi felfogását meg tudja őrizni és fenn tudja tartani. A képviselő úr jónak látott idehozni egy , ügyet, amely nem tudom, már hányadszor melegíttetett fel és amely már á Kúria ítéletével elintéztetett. A képviselő úr jónak látja ennél a legfelsőbb ítéletnél csupán az ítélet kirovási részét megemlíteni, és nem tartotta erkölcsi érzékénél fogva szükségesnek, hogy az indokolást is megemlítse. Ha engem valaki megrágalmaz, engem nem érdekel az, hogy milyen mérvben büntetik meg az illetőt, hanem engem az érdekel, hogy a bíróság milyen indokolás alapján bünteti meg és hogy ebben az indokolásban engem milyen mértékben állított és tartott fenn abban az erkölcsi sértetlenségemben és érintetlenségemben, amelyben magamat nyugodt lelkiismeretem alapján mindig éreztem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Elvártam volna tehát a képviselő úrtól, aki egyébként az én vallásom reverendáját is viseli, (Felkiáltások jobbfelől: Sajnos!) hogy akkor, ha mást bírál, elsősorban legyen bírája önmagának (Ügy van! Ügy van!) és ha igazságot akar szolgáltatni, amit kötelessége hirdetni az életben, a szószéken, az oltár előtt és itt az ország templomában is: akkor tartson mértéket ebben az erkölcsi felfogásban és tartson ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. mértéket az igazságszolgáltatásban is. (Ügy van! Ügy van! — Griger Miklós: Ügy van! En is elítélem őt! — Jánossy Gábor: Mindenki elítéli! — Strausz István: Ha Griger mondta, akkor az helytálló!) A t. képviselő úr beszédében hivatkozik V ay Kázmér miniszteri tanácsosnak, mint koronatanúnak a vallomására. A képviselő úr nem jogászember, ezt ebből a tett nyilakozatából is észrevettem. Az, amit Vay Kázmér vallott, az okiratilag van igazolva, az okirat volt tehát a koronatanú, nem pedig Vay Kázmér. Ha Vay Kázmér nem is vall, vagy mást vall, nem változtatott volna a dolgokon, mert a tények mind okiratilag vannak lefixirozva, ezeknek igazságát és valóságát Vay^ Kázmér csak megismételte a maga vallomásában. (Ügy van! Ügy van!) At méltóztatott térni azután egy olyan ügyre, amellyel nem szokás foglalkozni addig, amíg a bíróság az ítéletet meg nem hozta. Méltóztatik tudni, vagy ha nem méltóztatik tudni, tessék tudomásul venni, mert minden veréb csiripeli már egy esztendeje, hogy Vay Kázmér és társainak ügye a bíróság előtt van és az ősz elején valószínűleg tárgyalás alá kerül. Ilyen ügyeket nem szokás a Ház elé hozni,, (Igaz! ügy van!) én sem hozom a Ház elé. Vegye tudomásul a képviselő úr, hogy én erkölcsi felfogásom és teljes nyugodt lelkiismeretem alapján mindent megtettem, hogy ez a vizsgálat a legszigorúbban, a legtárgyilagosabban lefolytattassék (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) és nekem gondom volt arra, hogy ebben a kérdésben a legkorrektebbül viselkedjem. Méltóztatik tudni azt, hogy mit tesz az, korrektül viselkedni? (Felkiáltások a balközépen: Nem!) Nem avatkoztam bele ebbe az ügybe egy szóval sem, semmivel sem, képviselő úr, (Oyömörey^ Sándor közbeszól. — Zaj. — Elnök csenget.) és hagytam a nevem körül a legendákat és rágalmakat fejlődni, nem szóltam még egy szót sem, most sem szólok egy szót sem. (Helyeslés.) De az ellen tiltakozom, képviselő úr, hogy olyanokat állítson, amelyek nem valók, magyarul mondva: ami nem igaz; és itt megjegyzem, hogy ezt a kifejezést sem szoktam használni, először használom itt a Házban a képviselő iirral szemben. En egy aktát vissza nem tartottam, amit tőlem kértek, átadtam, (Jánossy Gábor: Nahát!) ezt vegye tudomásul a képviselő úr! És most jön még egy. A képviselő úr figyelmeztetés ellenére azt állította, hogy Gerlóczy Gedeon műépítész az én gombai villámat építette. (Erődi-Harrach Tihamér : Ez is valótlanság !) Sem én, sem a képviselő úr, sem a képviselő úr öregapja, sem dédapja nem volt még a világon sem amikor ezt a villát megépítették. (Taps.) Ezt még Fáy András idejében építették és a képviselő úr ezt a nyilatkozatot figyelmeztetés ellenére megisméteite. Hát én gratulálok ahhoz a forráshoz, amely a képviselő úrnak ezt az adatot szolgáltatta. (Helyeslés.) Én hivatkozom Pakots József képviselő úrra, akit vendég ül láthattam házamban s ő megmondhatja azt, hogy épült-e egyáltalában az a villa azóta, amióta én visszaemlékezem és amióta ő vissza tud rá emlékezni. Azután rátér a képviselő úr megint egy nóvumra, egy újságra és pedig a kivándorlási alapra. (Halljuk! Halljuk!) Én büszke vagyok arra, amit tettem, képviselő úr, hogy el nem költöttem a pénzt, amikor itt mindig arról beszélnek, hogy elköltik az állam pénzét. Én amit lehetett, megtakarítottam és épületekbe fektettem. Nem én kezdtem ezt és nem én voltam az első