Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Í72 Áz országgyűlés képviselőházának 9 volna!) és nem lesz az országban tisztességes ember, aki nem állana mellé. Az adófelemelések terve helyett pedig sokkal biztosabban vezet a kibontakozás útja a kiadások csökkentésén keresztül. (Rassay Károly: Ügy van!) A kiadások csökkentése azonban nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai mérlegelés dolga is, mert a kormány poziciója, politikai és személyi tekintetek, különböző érdekek kialakulása a kiadások csökkentésének végrehajtásánál természetszerűleg megfontolás tárgyai lesznek. Éppen ezért, mert a rendkívüli hatalomnak ezirányban való gyakorlásánál politikai szempontok is szóibaj önnek, szükséges, hogy a kormány, midőn az országtól egyöntetű áldozatkészséget követel, akkor a kivételes hatalom gyakorlásához az ország felé erkölcsi. hitelképességét megszilárdítja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon^) annál is inkább, mert a pénzügyi krízis s a gazdasági élet válsága mellett egy erkölcsi krízis és a válság is egyre inkább felfejlődőben van ebben az országban, (Rassay Károly: Igaz!) amit az idézett elő, hogy a közélet tisztaságába vetett hit megrendült, (Rassay Károly: Ügy van!) hogy a nepotizmus, a protekció, a panama, az erkölcstelen kijárások levegője nem egy köztudomásúvá vált esetben áradt fullasztólag az országra. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A kormány erkölcsi hitelképességének megfelelő megszilárdítása érdekében két irányban keresheti a tennivalókat. Az egyik módja ennek az, ha a kormány őszintén és világosan nyilatkozatokat tesz arról, hogy országunk milyen »mértékig van eladósodva a külföld felé és a belföld felé; ha nyilatkozatot tesz arra vonatkozólag hogy a 87 millió kölcsönelőleg megvan-e és ha nincs meg, akkor mire költötték el; ha továbbá felvilágosítást ad azokra az egyre szélesebb körökben keringő hírekre vonatkozólag, hogy vannak egyes minisztériumok, amelyek külön el vannak adósodva. r A kormány erkölcsi hitelének osztatlan egészében yaló helyreállítása ennél még többet is kíván és ezt a többet úgy hívják, hogy: kormány rekonstrukció. Nem Bethlen István gróf távozása tehát, hanem a kabinet néhány tagjának kicserélése. (Rassay Károly: A kormányzati szellem megváltozása!) Mi nagyon jól tudjuk, hogy a kormány stabilitása érték a nemzet szempontjából. Ez az érték azonban pusztán Bethlen István gróf miniszterelnök úr személyéhez fűződik és ebben, azt hiszem, nincs véleménykülönbség a kormánypárt tagjainál sem. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van! — (Mozgás.) Es pedig azért, mert ő tíz év óta végzi Magyarország kormányzását a kabinetjében változó miniszterek mellett. Ezt az értéket, mint az ellenzék magatartása tanúsítja, senki sem kívánja megsérteni^ és mindenki megbecsüli. A kormány stabilitásának értékéhez azonban szükséges, hogy a kormány osztatlan erkölcsi hitelét, amelyet a kabinet néhány tagjának működése alaposan megtépázott, a nemzet érdekében az ország felé helyreállítsák, úgy hogy a kivételes hatalom átruházásakor a legszélesebb körben is nyugodtan gondolhassunk a bekövetkező intézkedésekre és ne kelljen tartanunk olyan cselekedetektől, amelyekre elég riasztó és megrőkönyíto példa van a kabinet néhány tagja részéről előttünk. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Malasits Géza: Bizonyítani, kideríteni őket!) Az egyik tárca, ahol a rekonstrukciót szükségesnek tartanám az említett indokból, a belülése 1931 július 30-án, csütörtökön. ügyi tárca. (Gr. Sigray Antal: Miért?) Néhány komoly indokot fogok egymásmellé felsorakoztatni. Szükségesnek tartom a belügyi tárca rekonstrukcióját azért, mert Scitovszky belügyminiszter úr, szerintem, nem értelmezte szigorúan azokat az erkölcsi inkompatibilitási szempontokat, amelyek őt tárcája betöltésénél feltétlenül kötni hivatottak. Még mindnyájan emlékszünk a Titán-per hullámaira (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van előttem mind a három magyar bíróság ítélete. Ez az ítélet végső fokon a Kúrián úgy hangzott, hogy igen enyhe büntetést mért arra az újságíróra, aki ennek a^ pörnek anyagát lapja hasábjain a nyilvánosság előtt kiteregette és még ezt a büntetést is felfüggesztette a királyi Kúria. Jól emlékszem, hogy akkor a magyar társadalom sok rétegében önkéntelenül felvetődött^ az a kérdés, vájjon a belügyminiszter úr részéről milyen válasz fog következni erre az ítéletre. (Mozgás.) Nem következett semmi tényleges válasz. Történt azonban az, hogy múlt némileg az idő és a belügyminisztériumnak azt a magasállású tisztviselőjét, aki a belügyminiszter úrnak ebben a sajtóvétségi perében koronatanuja volt, Vay Kázmért, le kellett tartóztatni a legsúlyosabb bűnvádi cselekmények gyanúja alatt, hónapokig kellett fogvatartani és mindmáig a legsúlyosabb bűncselekmény vádja alatt tartani. Azt hiszem, hogy ennek a pernek anyagánál nemcsak bűnvádi felelősségről van szó, nemcsak egy bűnvádi per keretében dokumentálható és kimutatható felelősségről van szó, hanem szó van politikai és erkölcsi felelősségről is. És ha az előbb említett bűnvádi felelősség meg nem állapíttatik is, akkor még a politikai és erkölcsi felelősség még mindig fennforoghat és a belügyminiszter úrnak ebben az esetében fenn is forog. De mondhatok még más adatokat is (Halljuk! Halljuk! balfelől.) 1930 júniusában a csendőrség felügyelőjéhez annak felhívására jelentést terjesztettek, hogy az újonnan épült csendőrségi laktanyák állapota milyen. A jelentésben általános volt a panasz, hogy a legtöbb épület rossz, majdnem kivétel nélkül mind^ silány munka, sőt volt köztük, amely az építés után igazán rövid időre beomlott. A vállalkozók ellen megindítandó bűnvádi eljárás céljából ezt a jelentést a belügyminiszter úr távollétében, szabadsága alatt az ügyészséghez kiadták. 30—35 építkezésről volt szó és a belügyminiszter úr távolléte alatt körülbelül 10—12 építkezéshez szolgáltatták ki az eredeti iratokat. Attól a pillanattól kezdve, hogy a belügyminiszter úr szabadságáról hazatért, az ügyészség egyetlenegy eredeti adatot többé a belügyminisztériumtól meg nem kapott, a nyomozást el nem végezhette és főleg nem kapta meg a Titán-per aktáit sem. Némi figyelmet érdemel az is az erkölcsi inkompatibilitás szempontjából, hogy egy miniszteri tárca betöltője olyan szállítótól vagy vállalkozótól, aki az ő minisztériumának teljesít munkát, az erkölcsi szempontok szigorú magyarázatával és értelmezésével nem fogadhat el magánmunkát. Már pedig mi történt? A belügyminiszter úrnak van egy Gerlóczy Gedeon nevű építésze, aki a Dagály-utcai építkezéseknél az általa kiküldött ellenőrző szakértő volt, aki igen sok munkát kapott mint tervező, ellenőrző és vállalkozó a belügyminisztériumban. Gerlóczy Gedeon építész épített azonban ezen munkák elvégzése után a belügyminiszter úr gombai villáján is. (Mozgás.) Ez