Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Í72 Áz országgyűlés képviselőházának 9 volna!) és nem lesz az országban tisztességes ember, aki nem állana mellé. Az adófelemelések terve helyett pedig sok­kal biztosabban vezet a kibontakozás útja a ki­adások csökkentésén keresztül. (Rassay Ká­roly: Ügy van!) A kiadások csökkentése azon­ban nemcsak gazdasági kérdés, hanem politi­kai mérlegelés dolga is, mert a kormány pozi­ciója, politikai és személyi tekintetek, külön­böző érdekek kialakulása a kiadások csökken­tésének végrehajtásánál természetszerűleg megfontolás tárgyai lesznek. Éppen ezért, mert a rendkívüli hatalomnak ezirányban való gya­korlásánál politikai szempontok is szóibaj önnek, szükséges, hogy a kormány, midőn az országtól egyöntetű áldozatkészséget követel, akkor a kivételes hatalom gyakorlásához az ország felé erkölcsi. hitelképességét megszilárdítja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon^) annál is inkább, mert a pénzügyi krízis s a gazdasági élet vál­sága mellett egy erkölcsi krízis és a válság is egyre inkább felfejlődőben van ebben az or­szágban, (Rassay Károly: Igaz!) amit az idé­zett elő, hogy a közélet tisztaságába vetett hit megrendült, (Rassay Károly: Ügy van!) hogy a nepotizmus, a protekció, a panama, az er­kölcstelen kijárások levegője nem egy köztudo­másúvá vált esetben áradt fullasztólag az or­szágra. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A kor­mány erkölcsi hitelképességének megfelelő meg­szilárdítása érdekében két irányban keresheti a tennivalókat. Az egyik módja ennek az, ha a kormány őszintén és világosan nyilatkozatokat tesz ar­ról, hogy országunk milyen »mértékig van el­adósodva a külföld felé és a belföld felé; ha nyilatkozatot tesz arra vonatkozólag hogy a 87 millió kölcsönelőleg megvan-e és ha nincs meg, akkor mire költötték el; ha továbbá fel­világosítást ad azokra az egyre szélesebb körök­ben keringő hírekre vonatkozólag, hogy vannak egyes minisztériumok, amelyek külön el vannak adósodva. r A kormány erkölcsi hitelének osztatlan egészében yaló helyreállítása ennél még többet is kíván és ezt a többet úgy hívják, hogy: kormány rekonstrukció. Nem Bethlen István gróf távozása tehát, hanem a kabinet néhány tagjának kicserélése. (Rassay Károly: A kor­mányzati szellem megváltozása!) Mi nagyon jól tudjuk, hogy a kormány stabilitása érték a nemzet szempontjából. Ez az érték azonban pusztán Bethlen István gróf miniszterelnök úr személyéhez fűződik és ebben, azt hiszem, nincs véleménykülönbség a kormánypárt tagjainál sem. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van! — (Moz­gás.) Es pedig azért, mert ő tíz év óta végzi Magyarország kormányzását a kabinetjében változó miniszterek mellett. Ezt az értéket, mint az ellenzék magatartása tanúsítja, senki sem kívánja megsérteni^ és mindenki megbecsüli. A kormány stabilitásának értékéhez azonban szük­séges, hogy a kormány osztatlan erkölcsi hi­telét, amelyet a kabinet néhány tagjának mű­ködése alaposan megtépázott, a nemzet érde­kében az ország felé helyreállítsák, úgy hogy a kivételes hatalom átruházásakor a legszéle­sebb körben is nyugodtan gondolhassunk a be­következő intézkedésekre és ne kelljen tarta­nunk olyan cselekedetektől, amelyekre elég riasztó és megrőkönyíto példa van a kabinet néhány tagja részéről előttünk. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Ma­lasits Géza: Bizonyítani, kideríteni őket!) Az egyik tárca, ahol a rekonstrukciót szük­ségesnek tartanám az említett indokból, a bel­ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. ügyi tárca. (Gr. Sigray Antal: Miért?) Né­hány komoly indokot fogok egymásmellé fel­sorakoztatni. Szükségesnek tartom a belügyi tárca rekonstrukcióját azért, mert Scitovszky belügyminiszter úr, szerintem, nem értelmezte szigorúan azokat az erkölcsi inkompatibilitási szempontokat, amelyek őt tárcája betöltésénél feltétlenül kötni hivatottak. Még mindnyájan emlékszünk a Titán-per hullámaira (Mozgás a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Itt van előttem mind a három magyar bíróság ítélete. Ez az ítélet végső fokon a Kú­rián úgy hangzott, hogy igen enyhe büntetést mért arra az újságíróra, aki ennek a^ pörnek anyagát lapja hasábjain a nyilvánosság előtt kiteregette és még ezt a büntetést is felfüggesz­tette a királyi Kúria. Jól emlékszem, hogy ak­kor a magyar társadalom sok rétegében önkén­telenül felvetődött^ az a kérdés, vájjon a bel­ügyminiszter úr részéről milyen válasz fog kö­vetkezni erre az ítéletre. (Mozgás.) Nem követke­zett semmi tényleges válasz. Történt azonban az, hogy múlt némileg az idő és a belügyminiszté­riumnak azt a magasállású tisztviselőjét, aki a belügyminiszter úrnak ebben a sajtóvétségi perében koronatanuja volt, Vay Kázmért, le kellett tartóztatni a legsúlyosabb bűnvádi cse­lekmények gyanúja alatt, hónapokig kellett fogvatartani és mindmáig a legsúlyosabb bűn­cselekmény vádja alatt tartani. Azt hiszem, hogy ennek a pernek anyagá­nál nemcsak bűnvádi felelősségről van szó, nemcsak egy bűnvádi per keretében dokumen­tálható és kimutatható felelősségről van szó, hanem szó van politikai és erkölcsi felelősség­ről is. És ha az előbb említett bűnvádi felelős­ség meg nem állapíttatik is, akkor még a po­litikai és erkölcsi felelősség még mindig fenn­foroghat és a belügyminiszter úrnak ebben az esetében fenn is forog. De mondhatok még más adatokat is (Hall­juk! Halljuk! balfelől.) 1930 júniusában a csend­őrség felügyelőjéhez annak felhívására jelen­tést terjesztettek, hogy az újonnan épült csend­őrségi laktanyák állapota milyen. A jelentés­ben általános volt a panasz, hogy a legtöbb épület rossz, majdnem kivétel nélkül mind^ si­lány munka, sőt volt köztük, amely az építés után igazán rövid időre beomlott. A vállalko­zók ellen megindítandó bűnvádi eljárás céljá­ból ezt a jelentést a belügyminiszter úr távol­létében, szabadsága alatt az ügyészséghez ki­adták. 30—35 építkezésről volt szó és a belügy­miniszter úr távolléte alatt körülbelül 10—12 építkezéshez szolgáltatták ki az eredeti ira­tokat. Attól a pillanattól kezdve, hogy a bel­ügyminiszter úr szabadságáról hazatért, az ügyészség egyetlenegy eredeti adatot többé a belügyminisztériumtól meg nem kapott, a nyo­mozást el nem végezhette és főleg nem kapta meg a Titán-per aktáit sem. Némi figyelmet érdemel az is az erkölcsi inkompatibilitás szempontjából, hogy egy mi­niszteri tárca betöltője olyan szállítótól vagy vállalkozótól, aki az ő minisztériumának tel­jesít munkát, az erkölcsi szempontok szigorú magyarázatával és értelmezésével nem fogad­hat el magánmunkát. Már pedig mi történt? A belügyminiszter úrnak van egy Gerlóczy Gedeon nevű építésze, aki a Dagály-utcai épít­kezéseknél az általa kiküldött ellenőrző szak­értő volt, aki igen sok munkát kapott mint ter­vező, ellenőrző és vállalkozó a belügyminiszté­riumban. Gerlóczy Gedeon építész épített azon­ban ezen munkák elvégzése után a belügy­miniszter úr gombai villáján is. (Mozgás.) Ez

Next

/
Thumbnails
Contents