Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön, 173 így van. (Gáspárdy Elemér: Tessék bizonyítani!) Gerlóczy Gedeon építész úrnak építővállalkozása volt a belügyminiszter úr gombai villája körül is. Egy harmadik dolog a következő: Van Magyarországon egy úgynevezett kivándorlási alap, amelynek komoly jelentősége^ volt békében, amikor a magyar népnek a határokon való túláramlása és visszavándorlása meglehetősen nagyarányú volt. A kivándorlás jelentősége és * arányai megszűntek, mert hiszen mindenütt a legszigorúbb rendelkezések tartják vissza az idegen állampolgárok heözönlését. A kivándorlási alap dotálása jórészt onnan van, hogy a magyar útlevelek kiállítási díjaiból nagy részt fordítanak a kivándorlási alapra. Es 'ha az ember losak azt veszi fel, hogy egy év alatt százezer útlevél bizonyára kiadatik Magyarországon, olyan útlevél, amelynek kiállítási díja 10 pengő, akkor már ebből több 100.000 pengő dotálás vehető számításba^ a kivándorlási alap részére. Hogy a kivándorlási alap gazdagodott, az ahból is kitűnik, hogy a belügyminiszter úr ezeket az állami likvid bevételeket a kivándorlási alap részére ingatlanok, házak vásárlásra fordította. Ezek az alapok a belügyminiszter kezelésében vannak. A belügyminisztérium hatáskörébe tartozik ez az alap annyira, hogy amikor az ingatlanokat megvásárolták, akkor rövidesen megkezdődött az ingatlanok némelyikén az átalakítás s a kivándorlási alap Döbrentei-téri házába maga a belügyminiszter úr költözködött be, (Felkiáltások a jobboldalon: 6000 pengő bért fizet!) az ismertnevű Vay Kázmér pedig a kivándorlási alap András'sy-úti házában kapott lakást. (Zaj.) Ez más szempontból is érdekes, mert ha a belügyminiszter úr ingatlanok vásárlásába is fektette be ezeket az állami jövedelmeket, gondoskodnia kellett volna a kellő fruktifikálásról is. Már pedig nemcsak ő és Vay Kázmér kapott ott lakást, hanem más magasállású belügyi tisztviselő is, és ezek kedvezményes lakbért fizetnek. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ez a legtisztább tőkeelvonás az^ államgazdálkodástól s a helytelen fruktifikálásnak iskolapéldája. (Petrovics György: Nem felel meg a valóságnak! — Gálffy Dénes: Hirdetik a lakásokat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Meskó Zoltán: Ne zavarják a szűzbeszédet!) Turchányi Egon: Itt van a rendőrségi pótdíjak ügye. Mindnyájan tudjuk, hogy az ügyeleti szolgálatért, amelyet a rendőrtisztikar ésa rendőrlegénység cirkuszoknál, színházaknál, moziknál, táncvigalmaknál és egyéb ilyen alkalmaknál végez, díjazás jár. A múlt év nyaráig ezek a díjazások a rendőrfőkapitánysághoz futottak be s onnan osztattak -szét. Ezekből az ügyeleti szolgálatért járó díjakból átlag és fejenként havonta a tisztikarban 80 pengőt kaptak, a rendőrlegénység pedig havonta 15—20 pengőt kapott rangfokozat szerint. A belügyminiszter úr rendeleti úton úgy rendelkezett, hogy ezeket az ügyeleti szolgálatért járó díjakat a belügyminisztériumhoz kell beszolgáltatni és mint rendőri pótdíjat kell majd .folyósítani a rendőrtisztikarnak és legénységnek, azonban úgy, hogy az eddigi 80 pengő helyett íhavonta a központosított alapból a rendőrtisztikar kap fejenként 40 pengőt, a másik 40 pengőt pedig havonta összetéve, 6 havonként egy összegben utalják ki nekik. (Szűcs István: Kinek?) A rendőrtisztikar tagjainak. Ez a rendelkezés érvénybe lépett és az 1930. június—decemberi időszakban a rendőrtisztikar e rendelkezés szerint a rendőri pótdíjakat december végével meg is kapta. Az 1931. januárjúniusi időszakra járó pótdíjakat azonban már senki sem kapta meg a rendőrtisztikar tagjai közül, s amikor érdeklődtek aziránt, hogy hol van ez az összeg, akkor értesülésem szerint a válasz egyszerűen az volt, hogy elfogyott. {Zaj. — Friedrich István: Semmi sem tart örökké! Hát elfogyott! — Meskó Zoltán: A jogforrás megmaradt! Minden elfolyik, csak a jogforrás marad meg! — Derültség. — Friedrich István: Annak a jogforrásnak köszönheted, hogy ott ülsz! Jó kis jogforrás volt! — Derültség. — Malasits Géza: Nem illik hálátlannak lenni! — Friedrich István: Meskó is ivott abból, a miniszterelnök úr is és mindenki! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) A belügyminiszter úr azóta rendeleti úton a belügyminisztérumban életbe léptetett egy működési pótdíjat. Méltóztassék jól disztingválni, az előbb egy rendőri pótdíjról volt szó és most a belügyminiszter úr egy működési pótdíjat statuált; rendelt el a belügyminisztériumban és ezen működési pótdíj címen vették fel a belügyminisztériumban az ügyeleti szolgálatért járó díjakat a belügyminisztériumban szolgálatot teljesítő tisztviselők, holott ők künn egyáltalán ügyeleti szolgálatot nem teljesítettek és nem havi 40 és 80 pengő értékben, hanem a rendőri osztálynak a vezetője felvett 400 pengő működési pótdíjat, ugyanakkor azonban felvette a külön rendőri pótdíjat is, a folyamőrségi pótdíjat is és a csendőrségi pótdíjat is egy személyben. {Zaj. — Malasits Géza: Sokoldalú ember!) A legénység kérdésében pedig úgy áll a helyzet, hogy a belügyminiszter úr által véghezvitt rendőrségi illetményrendezés során 5—6 pengővel ugyan többet kapnak a régi fizetésnél a rendőrlegénység tagjai, de az ügyeleti szolgálatért járó díjazás most teljesen elvonatyán tőlük, havonta 10—15 pengővel kevesebb a jövedelmük az illetményrendezés után, mint volt azelőtt. (Zaj.) Én nagyon jól tudom, hogy egy képviselőnek, amikor először kerül felszólaláshoz a Házban, nem nagyon szokás ilyen témákkal foglalkoznia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Engem is figyelmessé tettek erre, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) s én a magam részéről igazán ezen alapos helyről származó információk és tények tudatában — mint méltóztattak látni — tartózkodtam minden színezéstől és önfegyelmezettséggel, tartózkodóan adtam elő a dolgokat, (Gáspárdy Elemér: Nagyon kegyes!) de a saját erkölcsi, tiszta érzésemtől vezettetve, ezt nekem feltétlenül szóvá kellett tennem, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ha én magamra nézve bizonyos erkölcsi törvényeket érvényeseknek ismerek el, akkor elsősorban megkövetelem ezt azoktól, akik az ország életében vezető poziciót töltenek be. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kabinet-rekonstrukció másik sarkpontja pedig a kultuszminiszteri tárca. (Friedrich István: A takarékossági tárca! A halbiológiai tárca! Te jó Isten, mi van ott! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. Turchányi Egon: Nagyon sajnálom, hogy a kultuszminiszter úr nincs jelen a beszédem alatt, mert én szeretek azokkal, akikkel szemben ellenfélnek érzem magam, szembenézni és nem hátmögött küldött levelekkel operálni. (Fábián Béla: Hát ez mit jelent magyarul!) Remélem, 27* -