Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. amelyek a közbeeső hetekben lejártak, felsorakozva állanak a kiskereskedők és kisiparosok előtt és ezek bizony nem tudják, mikor lesznek képesek a rendezést megejteni. A kiméleti idő ennek a hónapnak végéig szólt és mind máig nincs határozottan kimondva és megjelölve a nagyközönség előtt, hogy meddig fog meghosszabbíttatni. A kormánypárt félhivatalos újságja, a 8 Örai Újság tegnapi számában a következő hiradás jelent meg Rassay Károly t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban (olvassa): «Ma határoznak a bankzárlat meghosszabítására vonatkozó újabb intézkedésekről. A korlátozás abban a pillanatban megszűnik, amikor ennek lehetősége fennforog, de indokolatlanul gyors megszűnéséről nem lehet szó.» Ebből tájékoztatást a maga lehetőségeire a kisipar és a kiskereskedelem nem meríthet. Legyen szabad hangot adnom annak a gazdasági szükségességnek és kívánságnak, hogy ez a kíméleti idő négy-hat hétre tolassék ki és már előre mondassék meg, mikor fog ennek a kíméleti időnek határideje véglegesen lejárni, hogy addig idejük legyen a kisiparosoknak és kiskereskedőknek akár saját legelemibb életszükségleteikből való elvonásokkal is, anyagi eszközöket szerezni váltóik rendezéséhez. Szeptember hónap az a legkoráblbi terminus, amely szerintem alkalmas arra, hogy a kiméleti idő befejeződjék. Gazdasági életünkben már régóta mutatkoznak olyan fenyegető jelenségek, amely éknek a jövőt aláaknázó tendenciája most hatványozottan tapasztalható. A benyújtott törvényjavaslatban foglalt kivételes felhatalmazás főként arra vonatkozik, hogy a kormány megvédhesse minden támadás és meglepetés ellen a pengő értékét és stabilitását. A pengő értékével és stabilitásával szemben minden törvénymegkerülő spekulációnál veszedelmesebben érvényesül a bankoknak az a súlyos elbírálás alá eső manővere, hogy a náluk lévő, pengőben elhelyezett betéteket és pengőben forgalomba hozható tőkéket csaknem mind külföldi valutában adják kölcsön, vagy amennyiben pengőben lennének kölcsönadva, most, vagy a jövőben átváltani iparkodnak külföldi valutára szóló adóslevelekre. Ez az eljárás terjesztheti és hívhatja ki a legjobban éppen a nagyközönség körében a bizalmatlanságot pénzünk stabilitása iránt. Eszterházy Móric gróf t. képviselőtársam vetette fel azt a gondolatot, hogy szabályozni kell azt a kérdést, hogy a magyar bankok a magyar kÖlcsönkihelyezésekben csak olyan mennyiségű külföldi valutára szóló kölesönt helyezhessenek ki, mint amennyivel ők tartoznak a külföld felé s egyetlen egy fonttal vagy dollárral sem többet. Hogy pedig erről teljes és tiszta képet lehessen nyerni, szükséges volna megállapítani, hogy milyen valutáris obiigóban vannak a magyar bankok a külföld felé, és hogy a Magyarországban kihelyezett kölcsöneik milyen összegig szólnak pengőre és milyen összegig szólnak külföldi valutára. Erre talán július 14-ike előtt lehetne választani egy napot és ezt lehetne venni fix napnak, erről a napról kellene megállapításokat eszközölni. Aggodalomra ad okot, hogy a törvényjavaslat mellett nem szerepel a pénzügyminiszter úrnak nyílt és precíz színvallása arról, hogy az adónak és közszolgáltatásoknak felemelését hol és milyen mértékben veszi előirányzatba. Kétségkívül a magyar áldozatkészség a végső erőfeszítést sem fogja elutasítani magától, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. lése 1931 július 30-án, csütörtökön. 171 azonban a közszolgáltatások, az adók és illetékek felemelése csak bizonyos határokon felül keresheti az áldozatkészséget. Ez a határvonal pedig kirekeszti a magyar kisgazda és kisiparos társadalmat. Bármilyen kényes téma is, kénytelen vagyok rámutatni, hogy a kisgazdatársadalomnak újabb adókkal való megterhelése, legyen akár közvetlen, akár közvetett módszer szerint, végzetes következményekkel 'fog járni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Rassay Károly: Más sem bírja!) A gazdák teljes elerőtlenedése nyer kifejezést a törvényjavaslat indokolásában is, midőn a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy a közszolgáltatási bevételek már az előző költségvetési évben is állandó csökkenést mutattak és a jelenlegi gazdasági viszonyok között azok további csökkenési lehetőségével vagyunk kénytelenek számolni. A földmívelés állandó válsága, a hitelélet elviselhetetlen nyomása már eddig is mélyreható elváltozásokat és eltolódásokat hozott a magyar nép lelki világába. A mi fajtánk egyik legnagyszerűbb tulajdonsága az a földszeretet, amelynek értéke talán verseny nélkül áll Európa többi népeinek tulajdonságai között. Az a földszeretet, amellyel a földmíves a barázdából messze repült hantot is ölében vitte vissza földjére, mert szerette azt. Az a földszeretet, amely a magyar államalkotásnak, a honfenntartás legszilárdabb oszlopának bizonyult évszázadokon keresztül. Sajnos, már a közelmúltban tapasztalhatóvá vált, hogy az elviselhetetlen terhek s a hitelviszonyok alakulása miatt a földmívelő népben egy metamorfózis kezdődik éppen ennél az értékes lelki tulajdonságánál és amíg eddig a földszeretet benne még a családi érzésnél is erősehb volt, most ez a földszeretet kezd kihűlni és csökkenni, (Ügy van! balfelől.) miből a nemzeti enyészet árnyékát látom felsötétleni. Ezért mondom azt és emelem fel szavamat, hogy a kisgazdatársadalmat új terhek viselésétől fel kell menteni. Az áldozatkészség bizonyára meglesz, de csak ott igényelhető, ahol ma még viszonylag jó mód van. (Kun Béla: Hol van az? Sehol! — Egy hang balfelől; A sztratoszférában!) Tíz évvel ezelőtt Angliában, amikor ott is súlyos pénzügyi krízis volt, meg tudták tenni azt, hogy a nagy bankárok, a nagy gyárosok, a nagy vállalkozók, a nagy földbirtokosok feladták palotáik háztartását is, azért, hogy a nemzeti áldozatkészségben, amely a pénzügyi élet rendbehozatalára irányult, teljes mértékben résztvehessenek. Ezt a szellemet azok, akik áldozatot hozhatnak, nálunk is követhetik a mai nehéz helyzetben. (Kun Béla: Kik azok, akik kisíbolták a pénzeket külföldre?) A kormány kivételes felhatalmazása 'módot nyújt ahhoz, hogy nemcsak a kisemberek bankbetéteit zároltassa, de ahhoz is, hogy beleavatkozzék a jövedelemeloszlás égbekiáltó igazságtalanságaiba is, mert lehetetlen az, hogy legyenek bankok, ahol két-három vezetőszemélyiségnek több jövedelme van, mint az ott dolgozó 200 vagy annál is több tisztviselő összeségének. (Ügy van! Ügy van a baloldalon és a középen.) Lehetetlen dolog, hogy közpénzebből valaki több címen húzzon fizetést (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) és olyan mértékben, hogy ez a szociális érzésnek valóságos megcsúfolása legyen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) A kormánynak ezekbe a kérdésekbe bele kell nyúlnia (Kun Béla: Mér régóta kellett 27