Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. üt niök és tanácskozásokat folytatniuk, ne kelljen a gyermekeknek kilincselni házról-házra, képviselőknél és egyéb fórumoknál, hanem hogy ez a kérdés a maga méltósága és kulturális jelentősége szerint oldassék meg. Ha már nem tudunk vagyoni tőkét a magyar társadalom polgárainak rendelkezésre bocsátani, legalább azt a szellemi tőkét ne vonjuk el tőle, amelyre joggal igénye van. (Helyeslés és- éljenzés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik Vázsonyi János képviselő úr napirend előtti felszólalása. Vázsonyi János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a kenyér kérdését teszem szóvá, méltóztassanak megengedni, hogy kegyelettel emlékezzem meg arról, akinek a helyén ülök ebben a Képviselőházban és aki mindenkor a tömegek, a polgárság kenyeréért küzdött ebben a teremben huszonöt esztendőn keresztül és akinek tiszta szándékát és becsületességét elismerték életében is mindenkor azok is, akik vele szemben más politikai nézeten voltak. A kenyér kérdése és a kisexisztenciák védelme volt az a két kérdés, amely az országgyűlési választások alatt minden pártot foglalkoztatott és minden párt programmjában benne volt, állandóan hirdettetett. Ennek ellenére akkor, amikor az országgyűlés összeül, az első tény a kenyér megdrágítása, a kisexisztenciák védelme tekintetében viszont semminemű intézkedést nem találunk. Minden képviselő előszobája tele van segélyt és állást kérő emberekkel és sajnálatos módon valamennyien tehetetlenül állunk itt a nyomorúságnak ezen nagy mérvével szemben, amely újbóli drágaság esetén a munkanélküliség fokozásához, az elkeseredés terjedéséhez vezet, aminek vége félelmetesen beláthatatlan. A gazdasági életben a vérkeringés a korlátozó rendelkezések folytán pillanatnyi stagnációt mutat. Ezek a korlátozó rendelkezések úgy születtek meg, a budapesti nép így fogja fel — s itt az előttem szólott képviselő úr szavaiba kapcsolódom az egyetem kérdésében — hogy tekintettel arra, hogy azon a minisztertanácson, amelyen a korlátozó rendelkezések elhatároztattak, a kultuszkormány képviselője elnökölt, valószínűleg hozzászokva ahhoz, hogy ha az egyetemen baj van, akkor bezárják az egyetemeket, azt gondolta, hogyha baj van a bankokkal, bezárják a bankokat és miként az egyetemen, úgy a bankoknál is öt percentet engedélyezett, megteremtve ezáltal a betevők számára az új numerus clausust. (Tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Bezárták a bankokat, a devizát, a folyószámlát és az escomptót ,ezzel szemben nem zárták be a külföldi fényűző borpalotákat, a külföldi fényűző kirendeltségeket, nem zárták el a szubvenciókat és" a protezsált vállalatok támogatását. Luxusáru jött be továbbra is a határon és ezért a luxusáru idegen valutatartozást eredményezett, ez a valutatartozás viszont jnem volt kifizethető, mert valuta nem kapható, ennek rendezése nélkül pedig a gazdasági élet szintén akadályokba ütközik. A rémhírek alapját kell megszüntetni és nem a rémhíterjesztőket kell büntetni, mert rémhírek nincsenek, csak egy általános bizalmi válság van egész Európában, amelynek szele elérkezett hozzánk is. Ez

1 a bizalma, válság ere)d)ményezi azt, hogy itt bizonyos nyugtalanság észlelhető. Rémhíreket terjeszteni azonban hazafiatlanság volna bárki részéről, mert nem ése 1931 július 30-án, csütörtökön. 157 a kormánynak, hanem a nemzetnek és az országnak 'hiteléről Van szó. Két kérdés az, amit szóvá akarok, tenni: a kenyérdrágítás enyhítése és a kenyérdrágaság következményeinek eiihárítása. A kenyérdrágaság mindenütt általános drágulást jelent, ebben a tekintetben tehát mi sem lehetünk kivételek. A kenyér ára • összefüggésben áll a munkabérrel és a munkabér kérdése folytán a termelési költségekkel. Ott, ahol olcsó a kenyér, olicsóib-b a termelés, ezáltal elviselhetőbb az élet. A statisztikai hivatalok a világon mindenütt reálmunkabérek szerint is osztályozzák a munkabéreket, azaz felfedik azt, hogy miként fedezik a ímiunkabérek az életfenntartás költségeit, mennyi kenyeret jelent egy munkás munkabére. Annak állandó (hangoztatása mellett, hogy agrárország vagyunk, szomorúan kell megállapítanunk, hogy eddig is nagyon kevés kenyeret jelentett nálunk a munkabér. A iboletta drágítása természetszerűleg vonta maga után a kenyérnek megdrágítását és én nem a gazdatársadalmat, nem a pékeket és nem a malmokat támadom akkor, amikor a kenyér dlrágítása ellen szólok, hanem meg kell állapítanom, hogy az abnormis viszonyok és a boletta megdrágítása idézik ezt elő, meg kell azonban azt is állapítanom, hogy nagyobb a kenyér megdrágítása és nem arányos a bolettának megdrágításával. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) A kenyér megdrágításának 'következménye lesz egy drágasági hullám előidézése, amely dirágasági hullám előidézése az életstandard leszállítását jelenti gazdasági viszonyaink folytán pedig, miután az alkalmazottak fizetése sehol sem emelhető, előáll a fogyasztás csökkenése es ezáltal az ipar és kereskedelem forgalmának csökkenése is. f A kenyérdrágítás súlyos teher, különösen azért, mert a gazdasági krizis általános úgy az államháztartásban, mint a magángazdaságban, különösen pedig azoknak a kisexisztenciáknak számára, akik kötelezettségeiket ma már nem tuldlják teljesíteni és egy valódi körforgalom alakul ki ebben az országban, amely abban nyilvánul meg, hogy mindenki mindenkinek adósa marad. Ezért kérném a kormányt, méltóztassék külön intézkedést életbeléptetni a törpe betevők és a törpe folyószámlák szempontjából. Az ország lakosságának többsége olyanokból áll, akiknek nincs sem betétjük, sem folyószámlájuk. (Ügy van! a, baloldalon.) Ezeknek érdekében szükséges volna a létminimum határának felemelése, szükséges volna az adósok kizsarolásának megakadályozására olyan intézkedés, amely semmissé nyilvánít minden olyan szerződést, vagy megállapodást, amely a korlátozó rendelkezések előtt létrejött pengő tartozást ma, a korlátozó rendelkezések után idegen valutákra akar átértékelni, destruálva ezzel a pengőt, destruálva a nemzet hitelét és spekulációra adva teret- (Lázár Miklós: Harminc pengős tartozásért ellicitálnak lakásokat!) Szükséges az adók, az illetékek, a közszolgáltatások, a villany, gáz, telefon stb. árának kíméletes behajtása és részletfizetési kedvezménye, különösen pedig szükséges volna à kiskereskedelemnek, a kisiparnak és a kisgazdatársadalomnak, amely most le van törve, hitellel való újbóli talpraállítása. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ezzel szemben azt méltóztatik mondani, hogy emelni kellene egyes tételeket, akkor legyen szabad csak példakép felhoznom, hogy emelhető volna a kártyailleték, amely Csehországban háromszorosa, Ausztriában öt25*