Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

136 Az országgyűlés képviselőházának bizonyos takarékoskodás! intézkedéseket ott, ahol jövedelmet nem hozó improduktív célokra adattak ki és kiadatnak még ma is összegek. (Pakots József: Lásd: Klebelsberg!) Most tör­tént két hónappal ezelőtt, hogy szűkebb hazám­nak törvényhatósága, kisgyűlése elhatározta egy kultúrpalota építését. Nem találta meg azt a takarékoskodást, amely az álláshalmozá­sok megszüntetésével kapcsolatban elérhető lett volna,- nem kapta meg a bor-, a faértékesítés rendezését. Megütközéssel konstatálta a gazda­társadalom, hogy akkor, amikor a kormány éppen ezen törvényjavaslat beadásával is mu­tatta, hogy a mezőgazdaságon segíteni akar, az idei esztendőben, február folyamán a keres­kedelemügyi miniszter úr megszüntette azt a fuvardíjkedvezményt, ami a gazdákat nagyon erősen érintette, a hízott sertés szállításánál, pedig a hízott sertés éppen a mai gazdasági viszonyok között a gazdáknak egyik produk­tív termelési ága volt. Ennek szállítását tehát a kereskedelemügyi miniszter úr száz százalék­kal megdrágította. Nem gravámeneket akarok felhozni, hiszen a megtörténtet, az elmultat megváltoztatni nem lehet, csak rá akarok mutatni arra, hogy ezek a körülmények hozták létre azt a helyzetet, hogy egy esztendő elmultával megint szükség­körülmények álltak elő és a helyzet tette indo­kolttá a bolettarendelet megalkotását is. • '••A bolettarendeletnek egyetlen mentsége előttem az, hogy a kormányt jószándék vezeti a mezőgazdaság megmentésére és azt el kell fo­gadni, hogy egy bizonyos módon tényleg segít is. A bolettarendelet meghozása tényleg szük­ségrendelkezés volt és azért nem is gondolok arra, hogy^ itt a rendeletnek visszavonását vagy megváltoztatását kérjem. Csupán csak egyes kérdések tekintetében volna szükséges bizonyos intézkedéseket tenni. E rendelet ré­vén ugyanis olyan helyzet teremtődik, amely tényleg visszásnak tekinthető. Elsősorban vagyok bátor arra a körül­ményre utalni, amely sajnálatosan bekövetke­zett most, amikor a mai mezőgazdasági hely­zethez párosult az idei rossz termés is. Sok gazda lesz abban a helyzetben és, azt hiszem, egyes vidékeken nagyobb számban lesznek olyanok, akiknek nem terem meg az a vető­magjuk, az a gabonamennyiségük, amelyre ne­kik termelési és háztartási szükségletükre szük­ségük van. Végtelenül helytelennek és igazságtalannak tartanám azt, hogy egy olyan intézkedés, amely tulajdonképpen a^ gazdaközönség javára ké­szült, egyes gazdáknak kárát okozza, mert ne­hezen indokolható az, hogy az a bizonyos ter­ményár, amely mesterségesen felemeltetett, azt á gazdát sújtsa, akit a rossz termés amúgyis sújt. Elhiszem, hogy a kormánynak lesz módja valami intézkedés révén ezt eliminálni, ami megvallom előre, nem könnyű dolog, mert a gazda a gazdától, a termelő a termelőtől bo­letta nélkül vásárolhat, de — mondom — hi­szem, hogy a kormány valami módon meg fogja találni az utat és módot arra, hogy ezt az igazságtalanságot megszüntesse. Egy másik termelő réteg, vagy másik ér­dekelt kör, amely e feolettarendelettel közelről van lértdekelve, a vámőrlő molnár, akit már a multévi törvény, az 1930 : XXII. te. is mint kétéltű egyént jelölt meg, aki egyrészt termelő — elbben a tekintetben élvezi a bolettából való hasznot, de másrészt pedig megterheltetik a boletlta-éllenérték befizetésével. Éltekintve at­tól, Ihbgy a molnár mai fizetési képessége kö­8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. vetkeztébën a mai viszonyok között egyáltalá­ban nem képes arra, hogy előlegezzen egy ilyen terhet, ezt a terhet egyáltalában nem képes megfizetni, sem) előlegezve, sem utólago­san, annál is inkább, mert a multesztendei há­rom pengő felemeltetetett az idei holettaren­dielet értelmében hat pengőre, tehát hat pengőt kell befizetnie a molnárnak. Már a múlt esz­tendőben bekövetkezett az a helyzet, hogy a vámőrlŐ malmok ezt az összeget megfizetni nem tudták. A pénzügyminiszter úr akkor egy intern rendelet révén ideiglenesen felfüggesz­tette e három pengők behajtását. Nem aka­rok most szorosabb kritikát gyakorolni abban a tekintetben, hogy az én jogi felfogásommal nemi nagyon egyezik meg az az eljárás, ami akkor történt. A molnárok ugyanis, amikor megkapták a forgalmiadóátalányra «vonatkozó kivetéseket, ezt nyomtatványokon kapták meg, amely nyomtatványokban benne volt az, hogy fizetendő száz kilogramm vám után három pengő. Ez azután úgy üntéztetett el, hogy a pénzüigyigazgatóság tollvonása által kitöröl­tetett a törvénynek erre vonatkozó rendelke­zése, Én a törvény^ szentségét olyan túlságo­san magasra tartom, hogy nem tartom helyes­nek egy ilyen incidentaliter hozott intézkedés révén egy törvénynek toll vonással való felfüg­gesztését, még ha az a molnár javára történt volna is. Fokozott^ mértékben kívánom az idén e te­her könnyítését, amikor ez a megterhelteted raégegyszer akkora lett, mint a múlt esztendő­ben. Kérem a pénzügyminiszter urat, mint aki — úgy tudom — ennek a rendeletnek fogalma­zója, megszerkesztője és végrehajtója, hogy ebben a tekintetben az intézkedések megtörtén­jenek az idén is, de nem úgy, mint a múlt esz­tendőben, egy intern rendelettel, hanem úgy, amint törvényes intézkedésekkel szemben le­hetséges, törvényes intézkedéssel, amelynek megalkotásáig kérem a pénzügyminiszter urat arra, hogy addig is gondoskodjék^ arról, hogy a behajtás, ez a rendeleten alapuló fizetési kö­telezettség felfüggesztessék. A rendelet a vámmalmokra vonatkozólag egyáltalában szomorú momentumokat árul el és csakis azzal magyarázom a vámmalmoknak ezt a szigorú megterhelését, hogy úgy látom, hogy a pénzügyminisztérium, illetve a rendelet megalkotója nincsen teljesen tisztában azzal a kérdéssel, nem rendelkezik szakismerettel a vámmalmokat illetőleg. Itt előírások vannak bizonyos könyvelési dolgokra vonatkozólag. Bocsánatot kérek, aki ismeri a falusi kis mal­mot, az tudja nagyon jól, hogy tisztara lehetet­len ezeket a bizonyos könyvelési eljárásokat megkövetelni, annyival is inkább, t mert ezek csak arra adnak alkalmat, hogy az úgynevezett malomellenőrök kellemetlenkedjenek, belekap­cáskodjanak csekélységekbe és tulajdonképpen nehezítsék annak a molnárnak életét, üzemét, aki éppen olyan szükséges faktora a falusi élet­nek, mint a mezőgazda, aki termel. Hogy meny­nyire tájékozatlan volt ennek a rendeletnek fo­galmazója, arra nézve elég, ha felolvasok egy passzust. Elvégre rendeletben, sok mindenféle megállapítható, azt azonban mégsem lehet meg­csinálni, hogy a vámőrlés fogalmát ;- megálla­pítsa. Azt mondja a rendelet: «a yámőrlés a malmoknak a gabona- és a terményőrlésen kí­vül végzett egyéb tevékenysége» és ezek közt a szecskavágást is megemlíti. Elvégre lehet, hogy a vámőrlő malom szecskavágással is foglalko­zik, de bocsánatot kérek, ha valaki ezt vámőr­lésnek minősíti, akkor ez mégis azt mutatja,

Next

/
Thumbnails
Contents