Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának . hogy talán az illető nincs egészen tisztában az­zal, hogy mi az az őrlés. Azt hiszem, a pénzügyminiszter úrnak lesz módja a malmok helyzetén segíteni, annyival is inkább, mert hiszen a vámőrlő malmok ezt az összeget megfizetni nem tudják. Nem egy malomról tudom, sőt tudok egy vármegyei köz­pont körül egy csomó malomról, amelyeknek kulcsát a molnárok beadták. Mi fog történni? Szekszárdon, Tolna megyében a molnárok a kulcsokat beadták az alispánnak, mondván, hogy tessék őrletni, mi ilyen körülmények közt nem őrletünk. Azért hiszem, a pénzügyminisz­ter úr meg fogja találni azt az utat, módot, amely szükséges arra, hogy ezt a nehézséget eliminálja. Annyival is inkább szükségesnek tartom, hogy ez a nehézség elimináltassék, mert rá kell mutatnom itt valamire, ami itt ebben a rendeletben éppen úgy benne van, mint ahogy a múlt esztendei 3300. számú rende­letben, a végrehajtási ' utasításban is benne volt, ami szintén ellenkezik az én jogi felfogá­sommal, A törvény világos, imperativ intézke­désével szemben ugyanis a végrehajtási utasí­tás ellenkező rendelkezést tartalmaz, és az idei, 3600. számú rendelet is. Az 1930 : XXII. tcikk 7. §-ának 2. pontja ugyanis így szól (ol­vassa): «A vámőrlő malom az érvényben levő szabályok szerint fizetendő általános forgalmi adó helyett köteles a vámőrlés díja fejében kapott gabona minden métermázsája után 3 pengőt a gabona értékesítésének előmozdítá­sára szolgáló alapba befizetni.» Vagyis a tör­vény egészen világosan azt mondja, hogy a for­galmi adó helyett fizetendő az alapba a beadott összeg. Ezzel ellentétben azután a múlt eszten­dei végrehajtási utasítás szintén megállapítja a 3 pengő fizetési kötelezettségének módját, a másik szakaszban megállapítja, hogy a for­galmi adó átalányt hogyan kell kivetni. Vagyis, ez az intézkedés olyan terhet ró a ma­lomra, amely a törvény intézkedésével egye­nesen ellenkezik. Ugyanezt az utat követi az­után az idei 3600-as számú rendelet, amely a 26. §. 2. pontjában azt mondja (olvassa): «A vámőrlés általános forgalmi adó alá esik». Ha a pénzügyminiszter úr az előbb emlí­tett kérésemet, illetőleg a malmok kérését tel­jesíti, hogy ettől a bizonyos 6 pengős fizetési kötelezettségtől mentesíttessenek, a kérdés ma­gától eliminálódik. Remélem, hogy ez meg is fog .történni. Nem akarom elmulasztani a megjegyzést, sőt csodálkozásomat kell kifejeznem afelett, hogy jogállamban egész esztendőn keresztül fennállhat rendelkezés, amely a törvény vilá­gos szavaival ellenkezik. A magam részéről megtettem erre vonatkozó megjegyzéseimet, háromízben megfellebbeztem az én forgalmiadó­kivetésemet. Minden alkalommal az történt, hogy megsemmisítették a kivetést és új kive­tést csináltak. Legutóbbi fellebbezésem még ma sjncs elintézve. Szándékom volt ugyanis a fellebbezést a közigazgatási bírósághoz elvinni, hogy döntsön végre, hogy miniszteri rendelet ellenkezhetik-e a törvénnyel. Ezzel a rendelettel kapcsolatos kérdés van még olyan, amelyre vonatkozólag az érdekelt­ség bizonyára kíván nyilatkozatot, amely r őt megnyugtatja. A múlt esztendőben volt szíves a pénzügyminiszter úr nemcsak nyilatkozni, hanem cselekedni is abban a tekintetben, hogy az ellátatlanok részére olcsó gabona álljon rendelkezésre. Hiszen én felteszem, hogy az idei esztendőben a pénzügyminiszter úr ugyan­ilyen nyilatkozatot fog tenni és nagyon kérem ?. ülése 19È1 július 29-én, szerdán. 1ST is, hogy ezt tegye meg. Megjegyzem azonban azt is, hogy az ellátatlanok nemcsak a váro­sokra fognak szorítkozni, s ezért keressen a miniszter úr módot arra, hogy azok, akik fa­lun ellátatlanok lesznek, szintén részesülhes­senek ilyen gabonában, mert előre bejelenthe­tem, hogy a kisiparosság az idén, a mostani nehéz körülmények között a falvakban épp olyan ellátatlanná fog válni, mint a városok­ban. A borvidékeken azok, akik rossz , bor árak mellett lesznek kénytelenek borukat elpaza­rolni, szintén ezek közé fognak sorakozni, ké­rem tehát, hogy ezeket a körülményeket mal­most méltóztassék figyelembe venni. Ezekben mutattam rá azokra a bizonyos kérdésekre, amelyeket a 3600. számú rendelet­tel kapcsolatban a kormányhoz intéztem. Le­gyen szabad azonban még egy kérést intéz­nem a kormányhoz, mégpedig azokkal a dol­gokkal kapcsolatban, amelyeket bevezető sza­vaimban voltam bátor megemlíteni s amelyek arra vonatkoztak, hogy a gazdaközönség mit remél és mit várj hogy az országgyűlés az ő érdekében milyen irányú lépéseket tegyen. Azt a kérést vagyok bátor intézni a összkor­mányhoz, — tekintettel arra, hogy ilyen gaz­dasági kérdések megtárgyalására rendes kö­rülmények között csak a költségvetés tárgya­lása alkalmas, ennek ideje pedig nagyon távol van, — adjon módot és lehetőséget arra, hogy még az idén, még az ősz folyamán a gazdasági kérdések in complexo a Ház elé kerüljenek és ezek a kérdések megtárgyalhatok legyenek. (Pakots József: Nagyon helyes!) S amikor a kormányhoz ezt a kérést intézem, engedje meg a t. Ház azt is, hogy bár mint képviselő fiatal vagyok, — mert csak most lettem képviselő, — én, aki egy emberöltőn keresztül a politika­mentes gazdaságnak dolgoztam, egy kérést in­tézhessek t. képviselőtársaimhoz. (Halljuk! Halljuk!) Azt a kérést, hogy legyenek szíve­sek, és, tegyék félre a politikai pártellentétek­ből származó szenvedélyeket, ne pazarolják energiájukat olyan viták folytatására, ame­lyek tulajdonképpen inproduktivek, hanem váll­vetve dolgozzanak, működjenek közre a mező­gazdaság talpraállításán, mert csak a mezőgaz­daság talpraállításával lebet az országban a többi termelési ág boldogulását biztosítani és ezzel az ország jövőjét megalapozni. (Helyes­lés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván az Összkormány nevében nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az Összkor­mányhoz intézett interpellációra én adjam meg a választ, tekintettel arra, hogy az inter­pelláló t. képviselő úr kérdései elsősorban az én tárcámat érdeklik. A 1. képviselő úr felhasználta ezt az alkal­mat arra, hogy végső szavaival azt a kérést intézze a Ház tagjaihoz, hogy a mezőgazdaság­gal vagy egyáltalában a gazdasági élettel kap­csolatos kérdéseket politikamentes kérdések­nek tekintsék és hogy a kormány adjon módot arra, hogy ezek a kérdések itt a Ház előtt meg­tárgyaltassanak. Biztosítom a t. képviselő urat, hogy ami itt elhangzott, az csak a kor­mány többszöri kérésének ismétlése volt, (Ügy van! jobbfelől.) mert a magunk részéről is mindig azt kértük, hogy általában, de külö­nösen ilyen nehéz viszonyok között ezeket a kérdéseket politikamentesen tárgyaljuk. (He­lyeslés jobbfelől és a középen.)

Next

/
Thumbnails
Contents