Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. róságokat, hogy azt vegyék zár alá, egyúttal pedig az egész élő és holt felszerelésre hasonlóképpen zárlatot kértek. A bíróságok a végrehajtási törvény értelmében teljesítették a hitelezőknek ezt a kívánságát s a hitelezők százával és ezrével foglalták az elmúlt hetekben és napokban a bajba jutott gazdákat, anélkül, hogy voltaképpen a saját javukra valami lényeges eredményt elérhettek volna. Itt van nálam például egy bírói végzés, amely a kiküldöttnek 94 pengő költséget állapít meg, a végrehajtást kérők képviselőjének, ügyvédjének pedig egyetlen esetben 500 pengő ügyvédi díjat állapított meg (Friedrich István: Borzasztó! — Jánossy Gábor: Mennyit?) csak azért, mert ezt a kérvényt a bírósághoz beadta. (Jánossy Gábor: Egy kérvényért 500 pengőt? — Friedrich István: Ez borzasztó sok! — Egy hang balfelől: Az ügyvédek más véleményen vannak! — Erődy- Harr ach Tihamér: Nincsenek! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Számos esetben megtörtént, hogy a végrehajtott gazdának az egész termését, az egész élő és holt felszerelését lefoglalták, úgyannyira, hogy még a saját élelmezésére szükséges termésmennyiség megkíméléséről sem történt gondoskodás. (Zaj.) Vannak gazdák kint a tanyavilágban, akik gyermekeiket városi iskolákban neveltetik. Ezek most szeptembertől kezdve nemcsak hogy táplálni nem tudják a családjukat, de arról is le kell mondaniok, hogy gyermekeik iskoláztatását tovább folytathassák, mert nincs eszközük, amivel naponta beküldjék a gyermekeket a városba. Ez több helyen fordult elő; azt lehet mondani, hogy egy újabb országos csapás a gazdatársadalomra. Ez teljességgel céltalan mohósága a hitelezőknek, mert hiszen teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a zárgondnoki költségek az így elérhető összegeknek 80—90%-át fel fogják emészteni. (Héjj Imre: Csak költségszaporítás!) Ügy van, csak a költségek szaporodnak, anélkül, hogy a kielégítés momenegy nagy alföldi városból az itt jelenlévő tum'a bármilyen mértékben biztosítva lehetne. Itt van előttem egy beadvány, amelyet Pesthy Pál t. képviselőtársunkhoz, mint a földteherrendező országos bizottság elnökéhez küldöttek tömeges aláírásokkal, ilyen, most már másodszor is bajba jutott gazdák. Elpanaszolják: (olvassa) «Tartozásaink első és másod helyen vannak biztosítva, és mégis, nem tekintve a földteher rendezésről szóló törvényt, sem a nagyméltóságod vezetése alatt álló bizottság rendelkezését, ügyvédi t és végrehajtási költségek lelketlen fokozásával könyörtelenül zár alá veszik mindazt, amit a háznál vagy tanyáinkon találnak. A legkegyetlenebb formában vezetnek ellenünk végrehajtásokat, minden néven nevezendő élő és holt felszereléseinket lefoglalják, szoros zárgondnokot alkalmaznak, hogy a bajokból még kivezető utunk se legyen.» így folytatják: «A földteher mentesítéséről szóló törvény — sajnos — ingóinkat előttünk ismeretlen óikból nem biztosította.^ Most a telekkönyvi ingatlanok és ingóink zár alá vételével megfojtanak bennünket hitelezőink.» így panaszkodnak (olvassa): «A bírói kiküldöttek éjjel-nappal úton vannak, hogy mindenünket lefoglalják és zár alá helyezzék, még a legutolsó apró jószágot, baromfit is, úgy hogy még egy utolsó csirkét sem tudunk levágni saját használatunkra, mert a büntetőtör- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 133 vénykönyv szerint ez már zártörést jelent. Minden nap várhatjuk a bíróság intézkedését, amely a végrehajtók kérelmére ingatlanunkba haszonbérlőt ültet be, ingóságaink, felszerelésünk dobra, mi pedig az országútra kerülünk.» • Ez a végzés, amelyet az imént említettem. már augusztus 8-ára ki is tűzte azt a bírósági tárgyalást, ahol a zár alá vett ingatlan további hasznosításáról fog a bíróság intézkedni, úgy hogy ezek az emberek tömegesen, százával, ezrével^ kétségbeesve várják, hogy mi lesz a sorsuk és mi történik velük. En nagyon jól tudom azt, hogy magában a törvényben kifejezett, intézkedés nincsen arra. vonatkozólag, amely a hitelezőknek ezt a kérését, a kérésnek bírói teljesítését ab ovo lehetetlenné tenné, azonban, ha meg méltóztatnak nézni a törvény 20. §-át, ott igenis, van törvényes felhatalmazása a kormánynak arra, hogy a bajbajutott gazdák nagy életnehézségeinek ezt az irgalmatlan fokozását igenis, megakadályozza, mert a 20. §. a következőképpen szól (olvassa): «Az igazságügyi miniszter, amennyiben a jelen törvény végrehajtásához szükségesnek látja, a telekkönyvi rendtartásnak, a végrehajtási és csődeljárásnak szabályait rendelettel kiegészítheti és módosíthatja». r Arról volna tehát szó, hogy a 24.000/1929. számú igazságügyminiszteri rendeletnek 32., 33. és 34. §-át, valamint a végrehajtási törvény 208., 209. és 210. §-ait kellett volna a miniszter úrnak ebből a szempontból módosítani. Ma már itt a Képviselőházban elhangzottak súlyos kívánságok arra nézve, hogyha a jelenlegi pénzügyi helyzet a bankzárlatot továbbra is szükségessé teszi, akkor viszont a végrehajtások és az árverések tekintetében is tegyen a kormány bizonyos szükséges közbevető intézkedéseket. Tehát vagy ezen felhatalmazásnál fogva, vagy oedig annak a felhatalmazásnak alapján, amelyet most kér a rendkívüli pénzügyi helyzetre és gazdasági állapotra tekintettel a kormány, minden körülmények között iogés mód van rá, hogy ezeknek az embereknek végső tönkretételét, ok- és célnélküli tönkretételét meg tudjuk akadályozni. Ehhez a kormány jóindulatára van szükség, semmi^ további törvényes rendelkezésre nincs szükség. Interpellációmnak egy pontja arra irányul, hogy hasonló helyzetben vergődnek ma_ a földhöz jutottak is. Ebben a tárgyban Mojzes János igen t. képviselőtársam fog részletesebb interpellációt beterjeszteni. En csak arra hívom fel az igen t. kormány figyelmét, hogy ezek a szegény, szerencsétlen emberek, akiket a földbirtokreform révén bizonyos apró-cseprő^ földterületekhez juttattunk, ma már szintén ott tartanak, hogy akár adóhátralékuk, akár pedig haszonbérhátralékuk fejében összes idei termésüket kíméletlenül lefoglalták. Hogy erre a jelenlegi jogszabályok módot és jogalapot nyújtanak, ezt én nem vonom kétségbe, azonban kétségtelenül nagy nemzeti érdek, amit bizonyára a kormány is respektál, hogy a tönkrement emberek számát a teljesen reményüket vesztett exisztenciák. számát, ha csak eeryetlen mód van rá, erőszakkal és szántszándékkal rie engedjük szaporítani épnen a mai súlyos időkben. En tehát arra kérném a t. kormányt, hogy ugyancsak az 1929 : XXIII. te. 16. Vának analógiájára, vagyis az ott nyert felhatalmazás alapján, vagy pedig a mostani rendkívüli felhatalmazás alapján léptessen olyan intézkedéseket életbe, amelyek a földhöz jutottak tízezreit és százezreit ettől a teljes gazdasági lehetetlenüléstől megmenteni alkalmasak. 21