Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

134 Az országgyűlés képviselőházána Ezt voltam bátor előadni interpellációmban. (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Tulajdonképpen köszönetet kell hogy tmondjak igen t. képviselőtársamnak azért, hogy ezt a kérdést, amelyre nagyon sokan figyelnek fel az országban és várnak választ, amint képviselőtársaim számos bejelentéséből értesültem, idehozta s nekem módot ad arra, hogy néhány rövid szóval válaszoljak a feltett kérdésekre. A dolog természete szerint a gazdasági élet betegségével állunk szemben; a hitelélet betegsége és azok a tünetek, amelyek az igazságügyi tárca kormányzata terén jelentkeznek, csak olyan tünetek, amelyek velejárói magának a nagy bajnak. Éppen azért meg méltóztatik engedni, hogy úgy, ahogy t. képviselőtársam is tette, kizárólag ezekről a tünetekről beszéljek, mert hiszen a többi kérdés nem az én tárcám keretébe tartozik. Ami azt a kérdést illeti, hogy gazdaközönségünk milyen hitelszükséglettel küzd, etekintetben figyelmemet nem kerülték el a jelenségek s amióta az igazságügyi tárcát képviselem, ismételten volt alkalmam intézkedéseket tenni, amelyek az adósvédelmet szolgálták. Amikor örökségképpen átvettem a jelzálogtörvény végrehajtási utasítását s azt elkészítvén, életbeléptettem, már ott történtek intézkedések, amelyek határozottan adósvédelmi célt szolgáltak. Most nem terjeszkedem ki a részletekre, mert hiszen nem erről van szó, csak rá akarok mutatni arra, hogy én a kérdést figyelemmel kísérem. Azután jött a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény, amelynek végrehajtási vonatkozású rendelkezései rendkívül sok adósvédel-mi intézkedést tartalmaztak, úgyhogy a legutóbbi költségvetési vitában bátor voltam több felszólalásra válaszul kilátásba helyezni, s azóta teljesíthettem is vállalt kötelezetségemet, hogy az etekintetben fennálló újabb adósvédelmi jogszabályokat népszerű alakban közzétesszük, hogy ezekkel az adósvédelmi eszközökkel a rászoruló adósok élhessenek is. Méltóztassék azonban figyelembe venni azt a momentumot is, hogy az adősvédelmi intézkedéseknek két éle van. Ha az adósvédelmi in tézkedések terén odáig megyünk, hogy teljesen megfeledkezünk a hitelezők jogos érdekeiről, akkor magát a hitelt bénítjuk meg. Határt kell tehát szabni ezeknek az intézkedéseknek, ami nem jelenti azt, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket t. képviselőtársam idehozott, ne kelljen esetleg újabb intézkedéseket tenni. De sohasem szabad elfelejteni, hogy az adósvédelem egyoldalú felfogása a legnagyobb adósellenes lépést jelenti, mert a hitelt megbénítjuk s az adósokat máról-holnapra azonnal tönkreteszszűk. Ha már mindezt figyelembe vettük, akkor méltóztassék megengedni, hogy én csupán az 1925 : VIII. te. 29. §-át olvassam fel, amely idevonatkozólag már egy-adósvédelmi intézkedést • tartalmaz s amelyet — úgy látszik — a közvélemény nem igen ismer, mert különben ehhez a rendelkezésre álló eszközhöz nyomban hozzányúltak volna azok, akikre t. képviselőtársam interpellációja vonatkozik. A 8. § így szól (olvassa): «Mezőgazdaság, erdőgazdaság, szőlő, vagy kertgazdaság célját szolgáló ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében a bíróság az érdekeltek meghallgatása után a zár alá vétel elrendelését mellőzheti? ha 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. a kérelem elintézésekor nyilvánvaló, hogy a zár alá vétel a követelés kielégítésének célját vagy éppen nem, vagy igen csekély mértékben szolgálná. A bíróság az elrendelt zár alá vételt a?, érdekeltek meghallgatása után megszüntetheti, ha a zár alatt válik nyilvánvalóvá, hogy a zár fenntartása vagy éppen nem, vagy csak igen csekély mértékben szolgálná a követelés kielégítésének célját.» (Pakots József: Nagyon helyes!) •• T. Ház! Azokban az esetekben, amikor most a megszorult adósra még zárlatot kérnek, a bíróság a legtöbb esetben megállapíthatja, hogy valóban úgy áll a helyzet, mint azt t. képviselőtársam mondotta, hogy ennek a kérelemnek más célja nem lehetett, mint a költségek szaporítása. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Minthogy pedig ezt nyiltan, egyenesen megállapítom, hivatkozom arra is, hogy a költségvetési vita során nemrégiben, mintegy két hónappal ezelőtt, ennek a Háznak színe előtt utaltam arra, hogy mindaz a lépés, melyek a költségek szaporítása céljából történik, az ügyvédi etikába ütközik. (Ügy

r van! Ügy van!) A fegyelmi bíróságok tudták eddig és tudni fogják ezentúl is kötelességüket. (Helyeslés.) Arra kérem minden egyes képviselőtársamat és arra kérek minden panaszos felet, ha olyan panasza van, hogy valahol költségszaporítással akarják súlyosbítani a megpróbált magyar emberek helyzetét, méltóztassék hozzám fordulni konkrét adatokkal. (Elénk helyeslés. — Szakács Andor: Majd én leszek bátor!) Meg vagyok győződve, hogy az autonom ügyvédi bíróság megteszi a maga kötelességét, de el vagyok tökélve arra is, hogy az ügyvédi rendtartás 100. §-a alapján a királyi ügyészt fogom utasítani, ha bárhol azt látnám, hogy lassúmenetelű volna a fegyelmi igazságszolgáltatás. (Helyeslés és taps.) Fel kell még hívnom a figyelmet arra, hogy a jelzálogjogról szóló 1927 : XXXV. te. életbeléptetésével kapcsolatban kibocsátott előbb említett rendelet 30. §-áiban kimondja, hogy (olvassa): «zárgondnok kijelölése helyett a végrehajtó kérelmére és ha több végrehajtó van, valamennyinek kérelmére végrehajtást szenvedőt lehet megbízni a zárgondnoki tennivalókkal». Ez azt mutatja, hogy tisztában volt az igazságügyi kormány azzal, hogv ilyen esetekben a zárgondnoki kinevezés költségszaporításokat jelent, mert hiszen ha a^ költségeket megóvni akarjuk, rendes körülmények között csupán az elszámolás kérdése fontos, nem pedig az, hogy külön zárgondnok vezettessék be. (Ügy van! Ügy van!) Ezekután azzal vagyok bátor befejezni felszólalásomat, hogy a földtelherrendező-törvény, amely tmaga is adós védelmi intézkedés, nem feledkezhet meg a zárlat intézményéről, hanem egyszerűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy amikor a földteherrendezés megindul, a legfontosabb az árverés megakadályozása, (Ügy van! Ügy van!) vagyis magának a vagyonnak megőrzése. De azokat a hitelezőket biztosító törvényes intézkedések, amelyek egyébként fennállanak, teljes egészükben egyszerre megszüntetni nem lehet, mert ez abba a körbe vágna, amelyet az előbb említettem, hogy a hiteléletet ebben a vonatkozásban teljesen megbénítaná. Mégis az említett törvényhez kibocsátott végrehajtási utasításnak 31. §-a kimondja, hogy amely esetben zárlatot kérnek, és pedig ha a teherrendezés feljegyzésének hatálya alatt álló ingatlan haszonélveze-