Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának sét, (Propper Sándor: Hálából elvették a titkos szavazati jogát!) ha tekintem a reparáeió kérdésének elintézését, pénzügyi, honvédelmi és egyéb szuverenitásunk visszaszerzését, a Népszövetségibe egyenlő félként való felvételünket . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sehandl Károly: ...mindezeket az eredményeket lehetetlen dekoratív eredményeknek nevezni. A képviselő úr szólt arról is, hogy^ amikor a mezőgazdasági termelés átszervezéséről (beszéltek, néhány esztendeje erről az oldalról kézlegyintéssel feleltünk csak. A képviselő úr tárgyi tévedésben van. (Propper Sándor: Mosolygással és kézlegyintéssel feleltek mindig!) Tárgyi tévedésben, mert iákkor csak azt mondották erről az oldalról lehetetlennek, hogy a mezőgazdaság egyszerre áttérjen a búzatermelésről a sokszor hangoztatott ipari növények termelésére. Ezt az átszervezést mondtuk mi lehetetlennek. Azt mondotta, hogy a búzavetőmag és a többi vetőmag nemesítését csak most tették folyamatba, csak most indult volna meg. Erre nézve meg kell állapítanom, hogy itt is tévedésben van, mert hiszen már a háború alatt kezdődött a magyar gabomavetőmag nemesítése és még nagyobb erővel indult meg az 1923—24. években és azóta is állandóan folytába a földmíyelésügyi minisztérium a vetőmag kicserélését. T. Ház! A délelőtti vita folyamán a magyar parlamentnek legillusztrisabb szónoka, Apponyi Albert gróf megállapította már, hogy ezt a törvényjavaslatot csak iákkor tudjuk kellőképpen mérlegelni, ha minden f pártpolitikai szempontot mellőzve, iaz általa érintett nagyhorderejű intézkedéseket tisztán az ország egyetemes érdeke szempontjából vesszük vizsgálat alá. A javaslat két részre oszlik. Egyik része a hitelélet rendjének védelmét cálozsa, a másik pedig az államháztartás egyensúlyának biztosítását. E kettő szaros összefüggésben van a nélkül, hogy azt mondhatnám, hogy a kettő között kizárólagos okozati összefüggés van. Az államháztartás egyensúlyának megóvása, helyrehozása a legfőbb követelmény, amelynek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A nemzetnek a legerősebbb fegyelmezettséget kell tanúsítania, bogy ezt az egyensúlyt biztosítsa. Azonban aki a mai helyzet okát a budget egyensúlyának időleges megingásában keresi, az. abba a tévedésbe esik, bogy a magyar állam háztartását és a magyar pénzügyi helyzetet légüres térbe helyezi, mintha arra a nemzetközi események semmi hatással nem volnának. Az igazság az, ihogy ha Európa valutáinak öt-hat évvel ezelőtt történt stabilizálása után a világon a gazdasági és a hitelélet .a rendes kerékvágásba jutott volna, akkor most nemcsak a magyar parlamentnek nem kellene foglalkoznia a hitelválság ügyeivel, ban ein az európai hatalmak képviselőinek sem kellene folyton együtt lenniök és a pénzügyi összeomlás veszedelme ellen védekezniök. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) r A hitelválsággal kezdődött a válság és kimélyült az erőszakos békekötések politikájában, (amely az európai hatalmi berendezkedés állandóságába vetett hitet az egész világon megingatta. T. Ház! A habom után új pénzpiac tűnt fel Amerikával. Amerika a háborút finanszírozta és ugyanazzal a sikerrel kívánta a békeidőket is finanszírozni. Köztudomású, hogy 1920-ban már a világ aranytartalékának 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 111 majdnem fele a newyorki bankok pincéjében volt s az új amerikai pénzpiac bőven vásárolta az elszegényedő Európa váltóit és kötvényeit. Még az amerikai farmer-válság sem figyelmeztette az új amerikai pénzpiacot a konjunktúra végének közeledtére, mely a búza válságából indult ki. Amerika a hatalmas arányú búzatermeléssel nemcsak az európai agrárországokat tette szegénnyé, de súlyos csapást mért az európai ipari államokra is, mig végül saját nagyiparának is súlyos válságát idézte elő. Az amerikai ipari válság idézte elő azokat a rengéseket, melyekre az igen t. Ház fog emlékezni, amelyek másfél-két évvel ezelőtt indultak meg a newyorki börzén. Ezek a börzei rengések hozták magukkal azután a bankbukások sorozatát s azok, akik ma a dollár örök értékét imádják, nem is gondolnak arra, hogy a múlt esztendőben 800 amerikai bank bukott meg s hogy ma is a párisi piacon nem egy amerikai nagy intézetről nem a legnagyobb bizalom hangján beszélnek. A hitelválság általános és éppolyan világválság, mint amilyen egy-két esztendővel ezelőtt még csak a mezőgazdasági válság volt. Ebben a folyamatban nagy fordulatot jelent az 1927-iki esztendő, amikor a francia frank hirtelen zuhanása alkalmával a francia nemzet, Franciaország a maga erejéből, polgárainak fegyelmezettségével, áldozatkészségével és nemzeti önérzetével megteremtette a frank stabilizálását. Poincaré annak a nevezetes augusztus hónapnak folyamán, amikor a frank már katasztrofálisan esett, egy-két hét alatt a legsúlyosabb adókat vetette ki a francia polgárságra s azokat az adókat rögtön be is hajtotta. A frank stabilizálásával indult meg egyúttal a francia aranygyűjtés is. Négy esztendő elég volt arra, hogy a francia pénzpiac visszanyerje régi, békebeli erejét és gazdagságát. De, akik a francia pénzpiacot békében ismerték, azok^jól tudják, hogy a francia tőke soha egy lépést sem tett a francia külpolitika hozzájárulása nélkül. A francia tőke ezt a szokását megtartotta a háború után is. Ez nyújt magyarázatot a német hitelválság fejleményeire és részben a mi különleges helyzetünkre is. Még nem jártak úgyszólván minden héten az aranyszállító repülőgépek a La-Manche-csatorna felett Londonból Párizsba, amikor már a német birodalmi gyűlési választások eredményeire a francia tőke reagált. A hittlerista és kommunista előretörésre azzal válaszolt, hogy a francia rövidlejáratú hiteleket egyszerűen felmondta és kivonta a német birodalomból. Folytatódott ez a hitelkivonás az amerikai rövidlejáratú hitelek felmondásával. De míg a francia tőke könnyen el tudta hagyni a német határokat, addig az amerikai tőke egészen másképpen van érdekelve Németországban, mint a francia tőke. Az amerikai tőke sok milliárd dollár erejéig invesztálta magát a német nagyipari vállalatokban és innen van az, t. Ház, hogy a párizsi pénzpiacokon — ahol a kritikus időkben éppen ott voltam és hallottam — azt mondják, hogy mindaz, ami az amerikai diplomácia részéről történik, az amerikai elnök erélyes fellépése, nem más, mint a józan önérdek politikája, amely tisztában van azzal, hogy egy esetleges * német összeomlás az amerikai közgazdasági élet megrendülését vonná maga után. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) Emellett nem lehet elvitatni, hogy viszont a francia pénzpiac szakértői is tisztában van18*