Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

106 Az országgyűlés képviselőházának itt, és mégis aggodalommal szívében távozik, (Gaal Gaston : Ismert bennünket ! — Derültség.) mert attól fél, hogy azt a keretet, azt a 650 millió pengős budget-keretet, amelynél többnek a magyar budgetnek nem volna szabad lennie, nem fogjuk betartani, és ebben az esetben súlyos nehézségek támadnak. — (Fábián Béla: Csak 360 millióval léptük túl. — Gaal Gaston : Itt jönnek a társadalmi nyomások, a Kansz-ok, Mansz-ok és hasonlók ! — Kun Béla : Mégis csak mulasztásai és hibái vannak a kormányrendszernek. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Méltóztassék nekem elhinni, hogy sokkal, de sokkal könnyebb lett volna ezt a költségvetést fel nem tornázni a duplájára, mint amilyen kegyetlen, gyilkos, de szükséges hóhérmunka lesz ezt a költségvetést akárcsak 25 százalékával annak, amire feltornázták, újból leszállítani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Hány embert mozdítottak ki a maga természetes működési köréből, hány új hivatalt szerveztek, hány új hivatali palota épült, amelyet fenn kell tartani, amelyet meg kell tölteni aktákkal ! Méltóztassék elgondolni, hogy a magyar közigazgatásnak mennyire nem vált előnyére az a túltengő bürokrácia, amely ahelyett, hogy egyszerűsítette volna, könnyebbé tette volna az ügyek elintézését, csak folytonos akadályokat gördít a hivatali ügyeinek elintézését szorgalmazó jogkereső közönség útjába. Erre nem volt szükség, és inkább későn, mint soha, de fogjunk neki végre annak a normális, természetes, talán magyarosabb, egyszerűbb eljárásnak, amely sokkal jobban illik ehhez a néphez és amely fölösleges hivatalok, fölösleges cifrálkodás, ennek az országnak fölösleges palotákkal való beépítése helyett mindenekelőtt a nemzet teherviselő képességét veszi figyelembe. (Helyeslés balfelől.) Mert kénytelen vagyok rámutatni arra, — anélkül, hogy statisztikákkal és számokkal akarnám^ a t. Házat untatni — hogy a magyar nemzeti jövedelem ma — ez a legalacsonyabb és a legszerényebb becslés — legalább 30 százalékos megterhelést visel közterhekben. A brit birodalom Anglia után Magyarország az én megítélésem szerint a közterhekkel legsúlyosabban sújtott ország, ahol a nemzeti jövedelemnek aránylag legnagyobb része vonatik el az egyes polgárok elől az állam javára és az állam részére. Igen t. Ház ! Egy ilyen szegény országban, (Gaal Gaston : Mi vagyunk a Kelet angoljai !), amelynek a nemzeti keresete alig rúg többre a nemzeti létminimumnál, — mert hiszen kénytelenek vagyunk ezt beismerni, mert mint agrárország minden körülmények között, a legkülönb vezetés mellett is igen nehéz helyzetben vagyunk — múlhatatlanul kötelességünk az adóterheknek oly mérvű leszállításával helyreállítani az adóalanyok teherviselő képességét, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hogy azok annak az adónak, amely ilyen módon fogja őket sújtani, tényleg mindenkor becsülettel meg is felelhessenek. (Gaal Gaston : Másként leszállítják ők maguk !) Nagyon szeretnék óvni mindenkit, aki ebben a kérdésben bármi tekintetben kompetens lehet, az improduktív befektetésektől. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy beteges gondolkozás kapott lábra ebben az országban, amely anélkül, hogy disztingválna, hogy hasznos-e egy befektetés vagy sem, minden körülmények között invesztálni akar, csak azért, hogy.ezzel ideig-óráig munkaalkalmakat teremtsen. (Fábián Béla : Most olvasom az újságban, hogy Kaposvárott 300.000 pengőért kultúrházat építenek augusztus 1-én !) Én ennél rövidlátóbb szociálpolitikát nem tudok elképzelni. Végeredményben arra is kénytelen vagyok rámutatni, hogy nemcsak az improduktiv kiadások, hanem az olyan kiadások is kárhozta8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. tandók, amelyek talán haszonnal is jc'.rnak, de nem állanak arányban a befektetett tőkével és semmi esetre sem állnak arányban a mi itthoni szegényes viszonyainkkal. Én csak egyetlenegy példát akarok itt felhozni, hogy méltóztassanak látni világosan, hogy mire gondolok. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ' Itt volt az a hires Talbot-centrálé, amelyről pro és kontra sok vita folyt, amelybe beleszólni nem akarok, de amikor azzal az angol mérnökkel, aki felülvizsgálta a centrálét technikai és műszaki szempontból, hosszabban beszéltem, ő azt mondotta nekem: uram, az önök mérnökei kitűnő munkát végeztek, ez a centrale egészen brilliáns, technikailag kifogástalan centrale, amilyen még Angliában sincs egyetlenegy sem, én azonban jártam maguknál a külvárosokban, három hetet töltöttem Budapesten, és felmerül bennem az a kérdés, — bocsásson meg, de azt meg kell hogy mondjam önnek — hogy ha nekünk, gazdag Angliának nem volt még pénzünk egy ilyen luxus-centráléra, vájjon önöknek, akiknek annyi sok minden más sürgősebb, megoldásra váró gazdasági problémájuk van, miért kellett ennyi pénzt ebbe a centráléba beleölniük. (Zaj.) És ez a mérnök végül azt mondotta nekem: kérem, nekem az a benyomásom, hogy önök, magyarok, sokat csinálnak hiúságból és jobban szeretik országukat, mint népüket. (Gaal Gaston: Egy kis ügynöki jutalék sem árt itt-ott!) Ennek az angolnak a megjegyzésében rendkívüli igazságot látok, mert méltóztassanak elhinni, mindenféle Szent Márk-tér, tihanyi biológiai állomás és mindenféle egyéb ilyen nagyszabású, a külföld által megcsodált kultúrintézménynél előbbre való az az eleven magyar vér, az az eleven magyar ember, akinek a száraz kenyeret kellene legalább mint minimumot ebben az országban biztosítani. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Gaal Gastón: Majd Lillafüreden kiheverjük.) T. Képviselőház! A harmadik kérdés, amellyel most már foglalkozni akarok, a^ helyzet és a helyzet okainak ismertetése után az, hogy mi legyen most már a teendő. Mert nem elég a diagnózist megállapítani, hanem meg kell kereni a szükséges orvosszereket is. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok pesszimizmust kelteni, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha meg is kapjuk azt a hét millió^ fontos kölcsönt, az csak néhány hónapra való. Nem más az, mint a szívbetegnek egy kámforinjekció, de az a mi nagy organikus^ bajainkon lényeges változást, lényeges javulást nem fog előidézni, annál kevésbbé, mert hiszen ennek a hét millió franknak igen jelentékeny része már előre el van költve, s úgy tudom, hogy körülbelül két millió font lesz az a plusz, ami még itt megmarad, azzal nem megyünk messzire. Ha nem határozzuk el magunkat az azonnali sürgős és lényeges reformmunkának elvégzésére, akkor néhány hónap múlva újból ott leszünk, ahol ma vagyunk, csak azzal a különbséggel, hogy néhány hónap múlva, ha a magunk erejéből nem tudunk ebből a helyzetből kijutni, már ez a hét millió fontos kölcsön sem fog a rendelkezésünkre állani, mert akkor ez volt az utolsó kölcsön, amelyet mi még a pénzpiacon kaphattunk. Itt igenis szükség van egy gyors és erélyes gazdasági reformmunkának gyökeres és alapos teljesítésére. (Ügy van! Üav van! balfelől.) Mindenekelőtt reá akarok mutatni megint két negatív tényre, arra, hogy mit nem szabad csinálnunk. Nem szabad azt csinálnunk,