Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Àz országgyűlés képviselőházának amit az osztrákok csináltak a Kreditanstalt­tal, nem szabad az államnak garanciákat vál­lalnia rsemmiféle bankintézetért, még akkor sem, — bármily kegyetlen lesz ez a megálla­pítás — ha a betevők betéteinek megmentésé­ről volna is szó. Mert inkább pusztuljon el egy vagy két bank, mintsem hogy a magyar állam bizonytalan mennyiségben és összegben vállalt terhes garanciákkal a vállán hitelét hosszú dőkre tönkretegye a külföldi piacokon. Ez volna a nagyobbik veszély. Es inkább pusztuljon néhány beteg intézet, mintsem, hogy a magyar állam ezeknek terhét vállaira véve egy rossz handicap-pel álljon ki a kül­föld elé. A másik negatív tény, amelyre rá akarok mutatni, az, hogy semmi körülmények között sem volna szabad a kormánynak olyan irányban befolyást vagy nyomást gyakorolnia a pénzintézetekre, vagy bankokra, hogy az egészséges bankok a kevésbé egészséges vagy egészen beteg bankokkal quasi egy kényszer­konzorciumban társulva — úgy^ mint most Németországban csinálják — akár egy ga­ranciabank létesítésével, akár pedig az egy­másért való egyetemes fizetési kötelezettség vállalásával az egészséges bankok is meg­rendítsék saját pozíciójukat és hitelüket. Mert ha még össze is dőlne egynehány bank, az országnak az az érdeke, hogy a bukás, a romlás, a pusztulás után legyenek ebben az országban a gazdasági életnek olyan egészsé­ges és minden vihart kiáltott gazdasági exisz­tenciái és pólusai, amelyekkel a külföld egy ilyen vihar után — ha azt bátran és jól ki­állották — még szívesebben fog tárgyalni, mintha a viharokat ki sem állották volna. De ha egy tálba hajigáljak bele^a beteget és az egészségest, meg fogjuk fertőzni az egészsé­gest is, és nem lesz mód semminek megmen­tésére «sem. Garanciát beteg dolgokért sem az államnak, sem a pénzintézeteknek nem sza­bad vállalniok. Itt az ideje annak, hogy az operálókést arra a beteg magyar közgazda­sági testre ráillesszük, és ami beteg, az hull­jon el, és ami egészséges, az a nemzet érde­kében és javára igenis^ folytassa fokozott.erő­vel és fokozott aktivitással a maga munkáját. De nem szabad lassú rothadásba, tespedésbe és pusztulásba belekényszeríteni a magyar nemzetgazdaságot, úgy, ahogy van. Ami az első kérdést illeti, hogy t. i. az egyes magyar bankok immobilitásának meg­szüntetése, illetve mobillá tétele érdekében mit lehetne tenni, miután az immobilizáció oka a mezőgazdasági hitelek visszafizetésének megnehezülése és a rövidlejáratú ipari hite­lek visszafizetésének lehetetlenné válása, nyil­vánvaló, hogyha organikusan akarjuk a bajt orvosolni, ezen a két ponton kell a változta­tásokat megkeresni. Ezidőszerint kényszer­eladás alatt van az országban legalább egy­millió katasztrális hold föld. Szerintem ez a legnagyobb veszedelem, amely a mai magyar gazdasági életet fenyegeti. Mert minél na­gyobb a kínálat a földpiacon, annál jobban esnek az árak, annál kisebb a bankok által kihitelezett pénz fedezete, annál megoldhatat­lanabbá válik az egész magyar földkérdés és vele együtt az egész magyar gazdasági helyzet. A legelső kérdés tehát, amelyhez szerin­tem hozzá kellene nyalni az, hogy ezt az egy­millió hold kényszereladás alatt lévő földet a kínálattól el kell vonni, M kell vonni a piacról, hogy a földárak további rombolását megakadályozzuk. Hogy ezt kötvényekkel való megváltás utján, vagy 4—5%-kai kama­8. ülése 1931 július 29-en f szerdán. 107 tozó kincstári jegyek útján való igénybe­vétellel azután egy telepítési akció számára való felhasználás során akarja, vagy fogja-e a m. kir. kormány megoldani, nem tudom, de hogy ennél fontosabb és sürgősebb kérdés, a külföldi kölcsönnél is sürgősebb és fontosabb kérdés ezidőszerint nincsen, azt nyugodt lel­kiismerettel merem állítani. Igen t. Ház! Micsoda jelentősége volna a magyar nemzetgazdaságnak friss élettel és akcióval való megtelítése szempontjából, ha a helyett, hogy ez az egymillió hold kényszer­eladás alatt lévő, részben már nem is művelt föld nyomná itt a piacot és rontaná a gazda­sági helyzetet, egy erélyes telepítési akcióval, nem törpebirtokok, nem fél és negyedholdas birtokok, hanem megfelelő egészséges gazda­sági exisztenciák, igenis új kisgazdatipusok létesítésével friss munkakedv, friss alkotóerő, egészség, és tovább megyek, az állam szem­pontjából — új fizetőképes adóalanyok terem­tődnének ebben az országban. (Gaal Gaston: De akkor nem lehetne a 16%-okát fenntar­tani! — Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokát csendben meghallgatni! Még három perce van. (Felkiáltások: Meghosszabbítjuk!) Eckhardt Tibor: Szabad kérnem beszéd­időmet ... Elnök: A házszabályok értelmében 8 órás ülésen a beszédidő meghosszabbításának he­lye nincs. (Felkiáltások a baloldalon: Téve­dés! Ez csak a költségvetésre vonatkozik! Té­ved az elnök úr!). T. Ház! Tényleg a képviselő uraknak van igazuk: csak a költségvetés tárgyalásánál nincs helye a beszédidő meghosszabbításának. (Gaal Gaston: Éljen az elnök!) Mennyit méltóztatik kérni 1 ? Eckhardt Tibor: Tisztelettel kérem 1 , mél­tóztassék beszédidőmet félórával meghosszab­bítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni 1 ? Igen! A Ház a kért meghosszabbítást megadtam Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! A másik kér­dés, amely a bankok immobilizációja tekinteté­ben a földkérdéssal kapcsolatos, az, hogy vég­eredményben ezeket a rendkívül magas kamato­zású és, belátom, a bankok által alacsonyabb kamatteher mellett ezidőszerint ki nem hitelez­hető hiteleket múlhatatlanul szükséges ala­csonyabb kamatozású hitelekkel kicserélni, konvertálni. Ebben a tekintetben, ha a bankok és az adósok összefognak, közös áldozatkész­séggel és a terheknek bizonyos mértékig közös vállalásával, lehetetlen, hogy itt ne lehetne se­gíteni. Mert ha a bankok a ma teljesen immobil pénzük helyett a gazdáktól alacsonyabb kama­tozású és az állam által netalán garantált kincstári jegyeket, vagy egyéb más formájú kötelezvényeket kapnak, amelyeket ők mozgó­síthatnak, abban a pillanatban az immobilizá­cióval kapcsolatban lényeges segítség nyújta­tott a bankoknak, és a földbirtokok is tovább tudják a mai mostoha viszonyok között a ma­guk ügyét előbhrevinni. Kénytelen vagyok azután az ipari hitelék­kel kapcsolatban rámutatni arra, hogy külö­nösen szükség van arra, hogy a magyar ipar­ban invesztált rövidlejáratú külföldi hitelek hosszúlejáratú külföldi hitelekre változtassa­nak át, mert ha ez a 7 millió fontos kölcsön meg is lesz, az esetben, ha a magyar iparban künnlevő külföldi rövidlejáratú hitelek mára-

Next

/
Thumbnails
Contents