Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának é tagjai részére egy szempillantás nélkül három hónapra előre kiutalj ci ti fizetéseket: ott én a magam részéről sok reményt ebből a felhatalmazásból nem meríthetek arra vonatkozólag, hogy itt a kiadások csökkenése terén komoly eredmények lesznek. T. Ház! Most itt van a másik kérdés a bevételek terén, a. bevételek fokozása. Hát, engedelmet kérek, ebben a tekintetben sokkal könyriyebb a helyzetem. En nem hiszem, hogy valaki is komolyan higyje azt, hogy a mai és fenntartani szándékolt gazdasági helyzetben több bevételt tudjon a kormány produkálni, sőt még azt a bevételi nívót is fenn tudja tartani, amely az elmúlt évben volt. Ez közgazdasági lehetetlenség. (Friedrich István: Éber Antal elhiszi! — Malasits Géza: Ö mindent elhisz!) Azt mondják, hogy a kormány a szanálás idejére is kapott egy ilyen felhatalmazást, amelyben ultima ratioképpen szabad kezet kapott a közszolgáltatási terhek emelésére. Engedelmet kérek, méltóztassék azonban visszagondolni arra, hogy az itt járt külföldi szakértők azon a címen követelték a magyar kormánytól és a magyar nemzettől az adók felemelését, mert a magyar adózópolgár fejkvótája még nem érte el a békeelőtti ötven aranykoronát. Hát, t. Ház, azóta túlhaladtunk a százpengős fejkvótán is. (Malasits Géza: 172.) Nem megyek ilyen meszszire, t. képviselőtársam, mert hiszen ezek a számok inkább csak útmutatóképpen szerepelhetnek, mert ezekhez hozzá kell vennünk az egyházi adókat, a közületi adókat, a törvényhatósági adókat, a szociális terheket is, sőt ha magunk elé tesszük ezeket a számokat (Jánossy Gábor: Negyvenhétféle adó van!) és ugyan; akkor szembenézünk azzal a ténnyel, hogy a magyar állam deficitbe került, hogy a Magyar Államvasutak súlyos deficittel küzdenek, hogy a Társadalombiztosító Intézet deficitjéről^ nem tudunk gondoskodni, hogy minden község és város deficitben vagy a deficit határán van, akkor azt kell mondanom, hogy ezek az eszközök önmagukban véve^ úgy, amint a t. kormány ezen felhatalmazási javaslatban kérte, egyéb radikális intézkedések hiányában eredményre semmi esetre sem vezethetnek. {Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A harmadik ok, amely miatt én ezt a felhatalmazást a kormánynak nem adhatom meg, az a bizonyos bizalom, amelyre Apponyi Albert t. képviselőtársam hivatkozott. Nemcsak énbelőlem hiányzik a bizalom a kormány politikája iránt, ez csak egy kisebb baj volna és ezen segíteni nekem módomban állana, mert nem habozom kijelenteni, hog^ amint én nem követtem sohasem azt az utat és azoknak a politikusoknak az útját, akik itt a kormány fénykorában átmentek a kormány háta mögé leülni, úgy azt mondom, elérkezhetik a nemzetnek egy olyan kritikus órája, amelyben ezek a politikai differenciák, amelyek ma elválasztják egymástól a politikai pártokat, értéktelelenekké válhatnak- Én kijelentem, hogy ebben a kritikus, véleményem szerint majdnem a megoldhatatlanságig súlyos helyzetben egy pillanatig sem haboznék minden népszerűségi momentum félredobásával a kormányt támogatni is, ha azt látnám, hogy ez a kormány alkalmas hivatása teljesítésére, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) ha azt látnám, mondom, egy pillanatig sem haboznék, mert hiszen mi végeredményben nemcsak politikusok vagyunk, mi polgárok is^ vagyunk (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) és az önigazolás nem lehet olyan kellemes érzés a politika terén, amely elnyomhatná bennem a polgárnak ülése 1931 július 29-én, szerdán. 97 magamért, családomért és embertársaimért érzett aggodalmát. (Bródy Ernő: Ez emberi beszéd!) De a bizalom nemcsak belőlem hiányzik, hanem hiányzik az egész nemzetből; azt, hogy a külföldi tőkéből mennyire hiányzik, nem tudom lemérni, nem is akarom vitatni, de hogy az egész nemzetből hiányzik ebben a pillanatban a kormánnyal szemben, az egészen kétségtelen. Ez nem is lehet másképpen, hiszen pár héttel ezelőtt folytatták le az általános választást és ebben a választásban a kormány felelős tényezői pontosan az ellenkezőjét hirdették mindannak, aminek cselekvésére most felhatalmazást kérnek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon") Bethlen István miniszterelnök úr Debrecenben nyíltan kijelentette, hogy a kormány adóemelés gondolatával nem foglalkozik, sőt kijelentette azt is, (Esztergályos János: Ezt Vácott is hirdették!) hogy csak ellenzéki kortesfogás az adóemelés hírének lanszírozása. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta a miniszterelnök úr (olvassa): «Önök bizonyára kíváncsiak, hogy mit tervez még a magyar kormány az adózás terén. En csak annyit mondhatok, hogy mindazok a hírek, amelyek a lapokban napvilágot láttak bicikliadóról s nem tudom, száz más hasonló úij adónemről, teljesen légből kapott koholmányok, 'mert a magyar kormány ezekkel nem foglalkozik.» Ugyanezt csinálta a pénzügyminiszter úr, azt hiszem Nagykőrösön, ugyanezt az álláspontot fejtette ki a kormány egy másik tagja Szegeden, a harmadik tagja nem tudom, hol az országban. (Szeder Ferenc: Békéscsabán!) Es most a kormány kér egy kimondott felhatalmazást azzal a kimondott céllal, hogy az adóterheket felemeli. Engedelmet kérek, lehet itt elképzelni, hogy ehhez a nehéz válsághoz feltétlenül szükséges .bizalom megteremtődik a magyar nemzetben a mai kormányzat iránt, amikor ezek a kijelentések rövid pár hét alatt a tényekben cáfolatot kapnak? Az igen t. kultuszminiszter úr Szegeden azt hirdette, hogy alantas választási manőver annak hirdetése, hogy a közalkalmazottak illetményeit csorbítani fogják, és most be van jelentve, hogy közalkalmazotti különkereseti adóval a közalkalmazottak illetményeit csorbítani fogják. E pillanatban nem megyek annak vitatásába, hogy elkerülhetetlen intézkedések-e ezek a magyar államháztartás rendjének megóvására. En csak egyet állítok: az a' 'kormány, amely pár héttel ezelőtt ilyen kijelentéseket tett, nem lehet alkalmas éppen a bizalom hiánya következtében az ország megmentésére. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Csak két eset lehetséges. Vagy ismerte a kormány az ország tényleges helyzetét, vagy nem? Ha ismerte, akkor méltatlanul megtévesztették az egész országot, úgy, mint egy csődbe került részvénytársaság igazgatósága megtéveszti a részvényeseket hamis jelentésével. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon:) Vagy nem ismerté az ország helyzetét, és akkor önmagáról állította ki a bizonyítványt, hogy ilyen súlyos időkben jó lélekkel nem kérhet felhatalmazást korlátlan intézkedésekre. (Friedrich István: Hátha a mostani helyzetet sem ismeri? Az sincs kizárva ezek után! En

; már mindent hiszek! — Meskó Zoltán: Boldogok, akik hisznek! — Friedrich István: Es a tudatlanok?) Ezekután eljutottam oda, hogy végső konklúziómat levonjam. Mi, t. Ház, a kormánynak a felhatalmazást nem adjuk meg, nem a po-