Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-514

Az országgyűlés képviselőházának 5 lehet ma a javaslatban en olyan szakaszt elhelyezni, amely további leszállításokat kíván és így kívánja orvosolni azokat a bajokat, amelyek tulajdonképpen okai annak, hogy a pénztár nem bír természetesen fejlődni, hogy a pénztár nem bír azoknak a feladatoknak eleget tenni, amelyek a többi szakaszokban e] vannak helyezve. Nem lehet arról szó, hogy ilyen javaslatot mi elfogadhassunk. Hiszen a napisajtó az utóbbi időkben folytonosan olyan híreket közöl, hogy az országban az intézetnél ma az egyik ^helyen, holnap a másik helyen fordulnak elő

1 visszaélések. Hogy azután ezekkel a visszaélésekkkel szemben mi a felsőbb hatóságok elj ezt nem igen 'halljuk meg. Az önkormányzat, amely ma — amint mondottam — igen hiányos, minden lehetőt elkövet, hogy valahogyan mégis rendet teremtsen az intézetnél és ellenőrzéseket, felügyeletet gyakorol az intézetnél úgy a központban, mint a fiókoknál. Ha egyes vidéki helyeken szabálytalanságokat észlelnek s erről jelentést tesznek, kiküldetés történik oda. Erről lehet olvasni, de hogy a vizsgálat eredménye micsoda, hogy miért tart oly hosszú ideig, arról, hogy meg lehessen tudni, mi történt tulajdonképpen Veszprémben és más helyeken, arról nem lehet hallani. Az önkormányzat jelentést tesz, hogy azok, akiket oda ellenőrzés szempontjából kiküldenek, a helyett, hogy szigorúan teljesítenék a feladatukat, vadászni járnak. Ha erről a t. miniszter úr jelentést kap, ha ezt tudomására hozzák, akkor rögtön sürgősen intézkedni kellene, hogy ily dolgok ne történhessenek meg, mert hiszen az ily kiküldetések szintén pénzbe kerülnek. Azt hallom, hogy az önkormányzat arról is tett jelentést, hogy ily alkalmakkor, amikor kiküldetések vannak, az illető nem is egyedül megy oda, hanem az egész családjával együtt, egészen jól érzik magukat s marad minden a régiben. Bocsánatot kérek, ha ezeket olvassuk a napilapokban, akkor a t.- miniszter úr azt mondja, hogy a sajtó ellenszenvvel viseltetik a Társadalombiztosító Intézet iránt. Ne méltóztassék, t. miniszter úr, a sajtót vádolni és okolni, hanem azokkal, akik a visszaéléseket elkövetik, azokkal kell erélyesen és szigorúan elbánni. Ha ezek azt fogják látni, hogy odafenn, a miniszter úr maga, az ily dolgokat a legszigorúbban torolja meg és kívánja, hogy a legszigorúbban megtorolhassanak, akkor talán lehet arra is számítani, hogy ez a rendszer meg fog változni. De mindaddig, amíg az ilyet látjuk és a megtorlást látni nem lehet, mindaddig nem is lehet arról beszélni, hogy a deficit az intézetnél ki lesz küszöbölve, hogy az intézet majd arra is fog gondolhatni, hogy fejlődhessék és oly helyzet következzék be, amelyből az a remény fakadhat, hogy azok, akik az intézetnél biztosítva vannak, adott esetben mindazt meg fogják találni, amire ők számítanak. Mindaddig azonban, amíg ez nem így történik, ahogy kellene, nem lehet arról f szó, hogy reményeket táplálhasson a munkásság az ily intézettel szemben. De ha azt mondom fejtegetéseimben, hogy elsősorban az adminisztrációt kell megváltoztatni, akkor a miniszter urat arra is kívánom felhívni, f hogy ha elsősorban az adminisztráció megváltoztatását kívánom is, másodsorban az lenne r a teendő, hogy az önkormányzatot oly formákban kellene megteremteni, ahogy ez másutt is megvan az ily intézeteknél és ahogy a háború l. ülése 1931 június 2-án, kedden. 73 előtt, a békeidőben nálunk is megvolt. Igaz, hogy akkor az autonómia nem került annyiba, mint ma, mert akkor nem volt elnök, akinek miniszteri fizetés járt és nem voltak alelnökök államtitkári fizetéssel. Akkor éppen csak a készkiadásokat térítették meg azoknak, akik ott a tisztségekben voltak. Igaz, ihogy akkor is az volt az elgondolás, hogy aki ily intézet élén kíván lenni, az a köz érdekében önérzetesen és azzal a tudattal dolgozzék, hogy az ily helyeken önzetlenül és áldozatokat hozva kell munkálkodni, hogy kiérdemeljék az ily állásba jutást. Sajnos, ez ma nincs így, és mindazokból, amiket itt elmondtam, arról kell meggyőződnöm, hogy ez a törvényjavaslat azt a célt, hogy a helyzet javuljon, hogy a deficit kiküszöbölhető legyen, nem érheti el, s ezért a javaslatot magam részéről a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés & szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Várnai Dániel. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Szíveskedjék megengedni nekem, hogy egészen röviden, inkább politikai, mint tárgyi szempontból néhány megjegyzést tegyek arra a beszédre, amelyet a t. népjóléti miniszter úr a javaslat tárgyalása során szombaton elmondott. Kénytelen vagyok ezzel, mert azt kellett tapasztalnom, hogy ha nem is tudatosan, talán egy tudatalatti hajtóerő vagy véletlenség következtében is, a t. miniszter úr a szociáldemokratapártra kívánta hárítani a felelősséget azért, ha az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálása idejekorán nem sikerül, vagy nem sikerül úgy, amint tervezik. A szociáldemokratapártra, mint a vitának egyetlen szóvivőjére akarta hárítani azonban a felelősséget azért is, ha a Társadalombiztosító rendelkezésére álló Összegek felhasználásával az építkezés, vagy az építkezések egy része meg nem indulhat. Azért mondottam tehát, hogy inkább politikai, mint szigorúan tárgyi szempontból kívánom megjegyzéseimet megtenni. Legyen szabad t. Ház, mindenekelőtt rámutatnom arra, hogy az építkezések megindítására és elősegítésére nem az az egyetlen mód, amelyet a t. miniszter úr beszéde megemlít. Méltóztatnak emlékezni a tavalyi nagy reklámhadjáratra, amely nem ismert határt, amely tombolásával nem ismert korlátot és ízlést sem, amikor azt hirdették, hogy ezzel a 30 milliós építkezési kölcsön biztosításával, amelyben, megjegyzem, a kormánynak egyetlen fillérnyi kockázata sem volt, az építkezés kérdése meg van oldva. Amikor figyelmeztettünk arra, hogy ez az akció egészen hatástalan, reménytelen, távolról sem közelíti meg azt a célt, amelyet megközelíteni akarnak, akkor az ellenmondás mindig- az volt, hogy ez a 30 millió pengő oly óriási összeg, amely magát az építkezés problémáját kielégítő módon nem is oldja meg, de a maga összegszerű erejével olyan lendületet ad a magánkapitalizmusnak arra, hogy tőkéit az építkezésbe belefektesse, ami már egymaga is igen tiszteletreméltó és becses eredményeket fog jelenteni. Itt van azután egy másik dolog. Egészen kilátástalan módszere volt az építkezéseknek az, amihez hozzányúltak, talán éppen azért, mert könnyű volt hozzányúlni, talán éppen azért, mert a kormánynak sem anyagi, sem semmiféle más kockázatot nem jelentett. De nem nyúlnak hozzá olyan módszerhez, amely az építkezésnél az építtető és a rokoniparok