Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

50 Az országgyűlés képviselőházának amennyi munkáltató jelent meg. Általában az új javaslat a bevált szervezetet szétromboljíaés visszafejleszti. Ezt tanúsítja, hogy a gazdasági gépmunkásokat a biztosítás keretéből kivonja. A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazóiak bérbatárát 3600 pengőben állapítja meg évenként, ezzel szemben a köztisztviselőket, állami nyugdíjasokat fizetés- és nyugdíj segélyösszegre való tekintet nélkül biztosításra kötelezi. A házfelügyelők, .segédházfelügyelők biztosítása bármikor felfüggeszthető; általában, a segélyezésnél visszafejlődést jelent. Például kevesebb szülési segélyt, a családtagok ellátásánál pedig ugyancsak megszorításokat tartalmaz. A 10—20%-os baleseti járulékfizetést egy év után meg akarja szüntetni, de a prevenciót nem vonja feladatkörébe. Az önkormányzattól elveszi a tisztviselők alkalmazására és a velük való rendelkezésre vonatkozó jogot, mert a kinevezés a munkások t és a munkáltatók költségére a minisztérium joghatáskörébe tartozik. Ennek következtében történhetett meg, hogy az ellenforradalmi reakció által odatelepített kimustrált szolgabírák, feleslegessé és hasznavehetetlenné vált állami tisztviselők minden szociálpolitikai hozzáértés és hozzáérzés nélkül intézik a beteg munkások ügyét. Állami felügyetel helyett állami fennhatóság, állami vezetés alá kerül a munkások betegségbiztosító szociálpolitikai intézménye. így következhetett el az az állapot, amelv állapotba eljutottunk, ami miatt most az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálásáról szóló törvényjavaslatot kell tárgyalnunk. Az a súlyos deficites állapot, amelybe az intézet jutott, annak a bűnös és könnyelmű vezetésnek a következménye, amely az utóbbi évtizedben meghonosodott. À munkások régi, kiioróbált, szociálisan érző és szociális kérdésekhez hozzáértő vezetőit az intézettől az elleniforiadalmi reakció eltávolította. Az autonómiát egyszerűen felrúgta, hogy a bűnös és könnyelmű munkáját minden ellenőrzés nélkül végezhesse. Az állami tisztviselők sorában bekövetkezett adminisztrációs túltengést úgy enyhítették, hogy a létszámfeletti tisztviselőket egyszerűen a munkások által létesített intézmény terhére áttolták. így történt meg, hogy ,SL beteg munkások és alkalmazottak ügyét olyan egyének kezelésére és vezetésére bízták, akiknek sem hozzáértésük, sem hozzáérzésük nincsen és végeredményben az adminisztráció túldimenzionálásával rendkívül nagy mértékben járultak hozzá a mai súlyos deficites állapothoz. Csak természetes, hogy ilyen szociálpolitikai iráyítás mellett oda kellett jutni, ahol vagyunk. Az 1927 : XXI. te, a már felsorakoztatott hibák miatt a meglévő állapotokon már nem segíthetett. Már annál inkább sem, mert a különböző időkben kipattanó panamasorozat csak fokozta az intézet anyagi helyzetének aláaknázását. Az 1927:XXI. te. alapján korlátok közé szorított kellő joghatás nélküli autonómia képtelen megr birkózni azzal a dzsungellel, amire talál, miért is a súlyos deficitbe sodort intézményt a megcsonkított hatáskörű autonómia megmenteni nem tudja. Aki az Országos Társadalombiztosító Intézet ügyeit ismeri, az megingathatatlanul vallja és tudja, hogy az intézet szanálását a teljesjogú önkormányzat visszaállítása^ nélkül megoldani nem lehet. Elsősorban tehát a teljesjogú önkormányzat sürgős visszaállítására van szükség, mert teljesen tarthatatlan, hogy az önkormányzat rendelkezése helyett a minisztérium kezébe legyen lefektetve minden kérdésben a főhatalom. 13. ülése 1931 május 30-án, szombaton. r A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a túlméretezett adminisztráció és a dologi kiadások csökkentése helyett felhatalmazást ad a miniszternek arra az esetre, hogy ha a teljes jogokkal fel nem ruházott é önkormányzat a deficitet eltüntetni nem tudja, a szolgáltatásokat lecsökkenthesse. Ez a legsúlyosabb része a törvényjavaslatnak. Mert az anyagi bajbajutott intézet szanálását nem lehet egyszerűen a beteg munkások és alkalmazottak szolgáltatásait csökkentve végrehajtani, az intézetet az anyagi bajból megmenteni. Mert amit a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 21. §-a tartalmaz, az töbib, mint a beteg munkások és alkalmazottak szolgáltatásának csökkentése, mert azt bátran lehet nevezni a beteg munkások elleni merényletnek. A kormánynak és a törvényhozásnak tudnia kell és tudomásul kell vennie, hogy pénz nélkül szociálpolitikát csinálni nem lehet. Miért is a szolgáltatások csökkentése és megvonása helyett az államnak kell erőteljesebb r mértékben megnyilvánuló anyagi hozzájárulással az intézetet ténylegesen szanálni. Ha visszapillantunk a közelmúlt esztendőkben végrehajtott különböző állami szanálásokra, akkor meg lehet állapítani, hogy ezek között r

Volt több olyan szanálás, amely megközelítőleg sem foglalt magában olyan nagyfontosságú és nagyhorderejű kérdéseket, mint amilyenekről éppen ez alkalommal van szó. Annak idején, amikor bajba jutott a Bachermalom, ennek anyagi szanálására tudott a kormány pénzt előteremteni. Pedig ez a szanálás egy magánvállalkozás szanálása volt, ez esetben azonban sokszázezer munkás és alkalmazott szociálpolitikai intézményének megmentéséről van szó. A kormány tevékenységében gyakran találhatunk olyan intézkedéseket, amelyekkel megsegített társadalmi rétegeket, holott korántsem volt oly nagyfontosságú és közérdekű kérdésről szó, min ez alkalommal. Köztudomású előttünk az optáns nagybirtokosok megsegítése, szanálása, ami mind az ország össznépességének áldozatába került. Annak idején felvettük az úgynevezett gyufakölcsönt, hogy anyagilag megsegítsük azokat a nagybirtokosokat, akiknek birtokából a földbirtokreform során földbirtok-leszakítások történtek. Tudunk arról, hogy az úgynevezett mezőgazdasági termelés megsegítésére az egész ' ország népességének rovására bolettát bocsátottak ki és most^ úgy hírlik, hogy a tavalyi boletta árát az idén a kormány meg akarja kettőzni, (Várnai Dániel: Másfélszerezni!) sőt másfélszerezni, hogy a mezőgazdasági termelést megsegítse. Volt itt tyúkkölesön és egyéb sok minden, amit a törvényhozás minden ellenvetése nélkül hajtottak végre; csak most akar elakadni minden pénzforrás, amikor a munkások^ és alkalmazottak szociálpolitikai intézményének szanálásáról van szó. Az a hozzájárulás, ami a költségvetésbe került, 3,200.000 pengőben van megállapítva. Ehhez hozzájárul a külön törvény alapján megszavazott 1,200.000 pengő, amely együttvéve 4,400.000 pengőt tesz ki, de ez nem elegendő az anyagi bajok eltüntetésére. Miután az állam az általam megemlített különböző célokra mindenkor tudott az állami bevételekből megfelelő összeget kihasítani, ugyanúgy ez alkalommal is találnia kell módot arra, hogy az állami bevételek terhére nagyobb összegű hozzájárulás történjék az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálására. Ezt annyival inkább kell követelnem, mert alaposan vizsgálódtam a tár-