Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-512
36 Az országgyűlés képviselőházának Méltóztassanak azonban megengedni, hogy mielőtt ezekről a kérdésekről beszélek, — én, aki jóformán egész felszólalásomban egy szempontból fogok beszélni, a kisiparosság szempontjából — egy kérdést tegyek először szóvá. Van a t. Ház előtt most két javaslat. Az egyiket tárgyaljuk, a másikat nem tárgyaljuk. Az egyik javaslat, amelyet nem tárgyalunk, felfogásom szerint az úgynevezett mézesmadzag. Ez a mézesmadzag-törvényjavaslat az ipartestületekről szól, az ipartestületek központjáról. Négy és félesztendeig idegeik teljes felhasználásával dolgoztak az Összes ipartestületek azon, hogy az ipartestületek központjáról szóló törvényjavaslatot a kormány benyújtsa és letárgyalja. Végre az ipartestületek mindegyikével megállapodott a kormány és benyújtotta a törvényjavaslatot olyankor, amikor a törvényjavaslatot már nem tudja letárgyaltaim. Tehát az egyik oldalon megcsinálták a törvényjavaslatot, amit az iparosok akartak, másik oldalon pedig nem csinálták meg a törvényjavaslatot. (Pakots József: Nesze semmi, fogd meg jól!) Hogy ma lesz ezzel a törvényjavaslattal a jövőben, hogy az idő méha mit rejt magában, azt senki sem tudja. De már volt módunkban tapasztalni, hogy a választás előtt benyújtott törvényjavaslatok a választás után odakerültek vissza abba a lomtárba, amelyből a választás előtt elővétettek. Ha most nézem, hogy a kormányzat miként gondoskodott a kisiparosokról, legelsősorban egyet kell megállapítanom. Ez a kormány valósággal irtózik azoknak ankéten való meghallgatásától, akiknek érdekeiről van szó. Van egy legfőbb ipartanács, amelybe, azt hiszem, hírmondónak vagy mintának bevitetik egy kisiparos. (Temple Rezső: Négy van!) Hol van az a négy? (Temple Rezső közbeszól.) En csak annyit tudok, hogy abban az Országos Ipartanácsban kisipari kérdésben még egy lelket sem hallgattak meg. En nem is akartam felszólalni, t. képviselőtársam, mert én halott Képviselőháznak beszélni nem szeretek, csak azért szólaltam fel, mert a kisiparosok vezetői megkértek, mondjam meg az ország házában, hogy ennél a törvényjavaslatnál őket nem kérdezték meg, őket csak annál a törvényjavaslatnál kérdezték meg, amelyet nem tárgyalnak le, de amelyet letárgyalnak, annál az ő véleményükre nem voltak kíváncsiak. (Homonnay Tivadar előadó: Deputáció volt a miniszternél!) Nem tudom, hogy kik lehettek azok, akik deputációban voltak, de nekem az ipartestületek vezetői itt a Képviselőház^ folyosóján mondották, hogy őket ennek a törvényjavaslatnak a kérdésében senki meg nem hallgatta. (Homonnay Tivadar előadó: Kilencszázezer pengős mézesmadzag van itt az ő javukra!) Hol? (Homonnay Tivadar előadó: Az 1, §-ban!) Hogy ez a 900.000 pengő mézesmadzag tényleg mézesmadzag lesz-e a valóságban, azt leszek bátor majd a Képviselőház elé tárni. Azt mondom, hogy igenis, ezeket nem hallgatták meg és a kisiparosok ma ott tartanak, hogy ők ezzel a törvényjavaslattal egyáltalán nincsenek megelégedve. (Bródy Ernő: Ök csak fizetnek!) Hogy mi a magyar kisiparosság átalános helyzete, azt hiszem, a Képviselőház előtt nekem ezt a kérdést bővebben magyaráznom nem szükséges. Hogy a kisiparosság gazdasági helyzete hogyan romlott le az országban, erre vonatkozólag csak néhány kérdésre kell rámutatnom. Az a forgalmi adó, amelynél a 2% mellett többet kell fizetni, mint a 3% mellett, az, a forgalmi adóátalány, amelyet kéuyszer útján '. ülése 1931 május 28-án, csütörtökön. vetettek ki és az a forgalmi adó, amelyet ma már nem a jövedelemből és nem a forgalom után, hanem a hitelező pénzéből fizetnek, volt az első, amely a kisiparos helyzetet teljesen labilissá tette. Ha nézem az általános adóztatást, azt látom, nem volt példa arra az eshetőségre, hogy a kisember adóját leszállították volna; hiába könyörgött, hiába kért, az állami adminisztrációnak állandóan több bevételre volt szüksége, a kisembereknek kereseti és jövedelmi adóját tehát folytonosan emelték. Ennek a kisiparosságnak a szerepe pedig nemzeti szempontból végtelenül fontos azért, mert a polgári társadalomnak határőrvidékén álló határőrcsapata a kisiparosság s ha még hozzáveszem azt, hogy a kisiparosságot nyúzták a szövetkezetekkel, nyúzták a közüzemek szörnyű konkúrrenciájávai, a vége az, eljutottunk oda, hogy ez a magyar kisiparostársadalom napszámosmunka után szaladgál. Hiába mondotta az előttem szólott Propper Sándor t. képviselőtársam, hogy igenis, a kisiparosságnak, ha tud munkást alkalmazni, akkor biztosítva van a munkája. Lehet, hogy van munkája, de pénze nincsen. Azért nincsen pénze, mert az, akinek leszállítaná a munkát, maga sem tud fizetni, vagy pedig ottmarad neki raktáron az általa készített iparcikk, mert senki sincs, aki azt megvásárolhatná tőle. (Bródy Ernő: Hol a kisipari hitel?) Azt hiszem, meg fogja engedni a t. előadó úr, hogy az előadói székből 'mondott közbeszólására válaszoljak a kamatok kérdésében. (Homonnay Tivadar előadó: Halljuk!) Azt méltóztatik hinni, hogy a kisiparosok meg vannak elégedve ezzel a kamatelintézéssel? Kamatamnesztiát kellett volna a kisiparosoknak adni a késedelmi kamatok tekintetében. (Homonnay Tivadar előadó: Egyízben már adtak!) Az a kamatamnesztia, amelyet elsőízben adtak,nesze semmi, fogd meg jól volt azért, mert csak azok kapták, akiknél az árverést is megkísérelték már és nem volt lehetőség arra, hogy behajtsák a kamatokat és hehajtsák a tőketartozásokat. t Másnak kamatamnesztiát nem adtak. Ha tehát a kamatkérdést rendezni akarom, azt akként kell rendezni, hogy a múltra vonatkozólag a kamattartozásokat eltörlöm, eltörlöm pedig, t. képviselőtársaim, miért? Azért, mert ezek a szerencsétlen emberek már a járulékokat is alig tudják fizetni ' és amíg ki nem tisztítjuk őket a kamattartozásokból és amíg a részükről történő befizetések először mindig a kamatok javára fognak történni, addig mindig az lesz a szituáció, hogy folyton lesznek kamatok, kamatok és kamatok és a tőketartozást az a nyomorult ember sohasem fogja tudni törleszteni. (Hódossy Gedeon: Vannak olyanok is, akik visszaélnek!) En azokért nem büntethetem meg az összeseket. Mi a szituáció? Leszállították a Társadalombiztosítónál a késedelmi kamatot egy százalékkal, de miként? Először volt havi 10%, azaz magyarul 120%. Ez megszűnt, ha jól tudom, három esztendővel ezelőtt. Azután lett havi 3%, azaz évenként 36%. Ez hosszú küzdelem után végre le lett szállítva havi 1%-ra. Most méltóztassanak elképzelni, minő szörnyű kamattartozások maradtak viszsza ezeknél a szerencsétlen embereknél, úgyhogy jogos az a kívánság, méltóztassék ezt a kamattartozást, ' amelyet az emberek nem tudnak fizetni, végre egyszer törölni és így a helyzetet tisztává tenni. Az a kérésem, méltóztassék^ ezeket a szörnyű visszamaradt kamattartozásokat törölni, hiszen eddig csak azoknak engedték el az első amnesztia alkalmával, akik úgysem tudtak fizetni, akiknél. már ár-