Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-512
34 Àz országgyűlés képviselőházának 5 le. ülése 1931 május eS-án, csütörtökön. is kell nekik! (Homonnay Tivadar előadó: Sok százezret jelent ez az egy tétel!) De ez az egy tétel jelent sok egészséges anyát és sok egészséges gyermeket, jelent sok meggyógyulást, jelent egészséget, jelenti a közegészségügy javulását, jelenti az új generáció egészségügyi biztonságát. Ez tehát nemcsak százezer koronákat jelent, hanem egyebet is. (Homonnay Tivadar előadó: Tessék a külföldi államokat tekinteni!— Kabók Lajos: Ezt a példát ne tessék külföldről idehozni, vagy tessék idehozni azt is, ami jobb külföldön! A választójogot nem hozzák a külföldről ide!) Elnök: Kérem az előadó urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Propper Sándor: Nem minden szempontból rosszabb külföldön a helyzet. Vannak differenciák a külföldi és a hazai gyakorlat között, de viszont külföldön egészen más az életnívó, mások a munkabérek, mások a kereseti lehetőségek, más a munka értékelése és elbírálása. Külföldön lehetetlenség az, hogy a zsebében diplomával járó kész munkaerő havi 60 pengővel legyen kénytelen beülni egy hivatalba dolgozni. (Ernszt Sándor népjóléti miniszter: Ilyent ne mondjon kérem.) Van ilyen, hogyne volna. Szívesen adok adatokat önnek miniszter úr arról, hogy diplomás embereket alkalmaznak havi 60—80 pengőért. Külföldön ez nincs meg. (Ernszt Sándor népjóléti miniszter: Még nagyobb mennyiségben!) 10 meg 12 filléres, sőt 8 filléres órabérekről és 20 pengős heti keresetekről adok önnek egész csomó anyagot miniszter úr. Természetesen ne értsük külföld alatt Törökországot vagy Mezopotámiát, hanem értsük a Nyugatot. (Homonnay Tivadar előadó: Például Angliát!) Igen, Angliát. Értsük külföld alatt talán Amerikát, ahol a szakképzett munkásnak a havi jövedelme 1.700 pengő vásárló értékig megy fel. Ezt is érthetjük külföld alatt. Nem kell külföld alatt feltétlenül a távoli Keletet, Kinát vagy Indiát érteni, ahol a rizsföldeken egy marék rizsért dolgoznak még ma is az emberek. (Várnai Dániel: Nem bizonyos, hogy fölényben maradiunk az összehasonlításnál.) A munkásság tehát nem megy ebbe bele. A miniszter úr számolt ezzel. Ez nem fenyegetés. Mi nem játszunk az autonómiával. Azt hiszem, a miniszter úrnak lehetnek értesülései arról, — ha objektiv értesítéseket kap — hogy az autonómia teljes erőfeszítéssel feküdt bele a Társadalombiztosító Intézet munkájába, irányításába, és a bajok leküzdésébe. Én nem vagyok hivatott a munkaadók részéről beszélni, én csak a munkások részéről beszélhetek s merem megállapítani, hogy az autonómia munkás része — a munkaadó része is, ezt majd más fogja elmondani — a lehető legnagyobb, szeretettel, önzetlenül, önfeláldozással végzi ma a munkát és hajlandó végezni ezt a munkát továbbra is addig a pillanatig, amíg számukra ez erkölcsileg lehetetlenné nem válik. Abban a pillanatban azonban, amikor ez számúkra akár erkölcsi, akár szociális szempontból lehetetlenné válik, meg kell mondanom: az autonómia munkás része a maga részéről meg fogjaj köszönni a megtisztelő megbízást és nem lesz hajlandó tovább felelősséget vállalni a maga tömegeivel szemben, többek között azért sem, mert jogtalannak és igazságtalannak tartja ezt a tervuevett leszállítást. Mi nem játszunk tehát az autonómiával, nem akarjuk visszadobni a babaruhát, szívesen dolgoznak embereink továbbra is önzetlenül, minden idejüket és tudásukat feláldozva egyetlen egy fillér ellenérték nélkül, — ezt hangsúlyozom — csak azt kell kérnünk, hogy törvényhozásilag ne tegyék számukra lehetetlenné ezt az önzetlen munkálkodást. T. Ház! Beszédem végéhez értem. Végtelenül sajnálom, hogy ezt ia javaslatot, amelyet szociális javaslatnak minősítenek, nem tudom elfogadni. Pedig szociális javaslatok tárgyalásánál méltóztattak tapasztalni, hogy mi legélesebb ellenzéki álláspontunk ellenére is, elfogadtunk bizonyos javaslatokat a múltban azért, mert volt bennük bizonyos szociális tartalom. Most is fájlalom, hogy nemet kell (mondanom és figyelmeztetnem kell ismét pártom nevében és azt kell mondanom, hogy ez a javaslat nem az, aminek hirdetik, nem az, aminek minősítik. Ez a javaslat nem alkalmas a Társadalombiztosító szanálására, mert rosszul fogja meg a dolgot. Ez a javaslat kilátásba helyezi bizonyos jogoknak az elkobzását. Ez a szándék mindenesetre ímegvan, különben nem vetették volna papírra. Meg is fogják cselekedni. De másfelől a szanálás ebben a törvényjavaslatban nincs biztosítva, ellenben a törvényjavaslat lehetővé teszi a szolgáltatások csökkentését, ami nem szociális, hanem antiszociális cselekedet. Nem kívánhatja tőlünk senki, hogy akár • mi itt <a törvényhozásban, (akár barátaink és munkástársaink az autonómiában meggyőződésük ellenére antiszociális tevékenységet tűrjenek és ilyen munkában részt vegyenek. Minthogy pedig ez a törvényjavaslat — sajnálattal kell kijelentenem — ilven antiszociális vonatkozásokat tartalmaz, s nem szociális javaslat, azt még általánosságban, a részletes tárgyalások alapjául isem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artur jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! Az előttem szóló igen t. képviselőtársam beszéde közepén utalt arra a demagogikus agitációra, amelyet a Társadalombiztosító Intézet ellen iá társadalom minél szélesebb rétegeiben lefolytattak. Minden szociális érzékkel bíró ember, aki ennek a nagy szociális intézménynek áldásos tevékenységét figyelemmel kíséri, sajnálattal látta ezt Tényleg úgy van, hogy ma divattá vált a Társadalombiztosító intézményét felületes, felszínes bírálat tárgyává tenni s hozzá nem értő, avatatlan kézzel nyúlni ehhez a nagy szociális problémához. Nem akarok szubjektív momentumokat belekeverni ebbe árvitába, de éppen szubjektív figyeléseim .alapján kötelességet teljesítek akkor, amikor néhány objektív megállapítással jövök a t. Ház elé. Egy sajnálatos körülmény folytán abba a helyzetbe kerültem, hogy közvetlen kapcsolatba jutottam az Országos Társadalombiztosító Intézet egyik kitűnő intézményével az uzsokiutcai kórházzal. Ne méltóztassanak részemről szentimentalizmusnak venni azt, hogy amikor testi épségem visszaszerzése után első alkalommal jelenek meg itt a Házban, éppen ezen vita kapcsán kifejezem nagy hálámat, köszönetemet és elismerésemet a Társadalombiztosító Intézetnek eme kitűnő intézményével, az uzsokiutcai kórházzal szemben. (Bródy Ernő: Nagyon szép! Helyes!) T. Ház! Vallom^ elismerem és tudom, hogy ha én balesetem után nem részesülök abban a szerencsében, hogy ennek a kórháznak betegállományába kerülök, akkor én ma csak megrokkantán, sánta lábbal tudom folytatni tevékenységemet s ezáltal gátolva lennék mindennapi életpályámnak folytatásában. En, aki
