Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

24 Az országgyűlés képviselőházának 512. ülése 1931 május 28-án, csütörtökön. hogy ezen a kérdésen csak átsiklom, méltóztassanak megengedni, hogy ezzel egypár pillanatig foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A biztosítottak érdeke itt is védve lesz, mert a biztosítottaktól nem követelik a differenciának a befizetését sem ebben az esetben, sem a sürgős szükség esetén való beutalásnál, mert hiszen a törvényjavaslat módot ad arra, hogy akár volt joga, helyesebben mondva akár volt szüksége^ a beutalásra, akár nem, a Társadalombiztosító Intézet betegségi ágazata ezt a költséget 8 napig fedezni fogja. Itt megint külön hosszadalmasabban kellene beszélnem arról, hogy ez a nyolc nap utáni igénybevétel bizony rendkívül súlyosan sújtotta eddig a betegségi ágazatot, mert egész szériával olyan beutalások történtek az egyes kórházakba, amelyekre mindent rá lehet mondani, csak azt az egyet nem, amit a bizottságban is voltam bátor kifejteni, hogy a sürgős szükség esete forgott fenn. Rá kell térnem az alkalmazottak kérdésére. A bizottság elfogadott egy módosítást, amelyhez a -_ népjóléti miniszter úr is volt szíves hozzájárulni, hogy az esetleg elbocsátandó tisztviselők, illetőleg alkalmazottak rendelkezési állományba sóroztassanak. Most ugyancsak a bizottság igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, amire nézve módosítást terjesztettünk be, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, ha szolgálatuknak megfelelnek és visszatartásuk a közérdeket nem sérti, nem bocsáthatók el a Társadalombiztosító Intézet kötelékéből. Ugyancsak lényeges módosítása a törvényjavaslatnak az, hogy az elnöki és alelnöki kérdést az Oti:-nál és a Mabi.-nál rendezi olyan formán, hogy tisztviselőknek minősítve őket, az elnököt az Oti.-nál besorozza a III. fizetési oztsályba, az alelnököket pedig a IV. fizetési osztályba, Mabi.-nál az elnököt IV-be, alelnököt V-be sorozza. Ez precedensül szolgál a törvényhozás részéről az álláshalmozások megszüntetésére. Ugyancsak módositása van a bizottságnak a 30. §-nál. Méltóztatnak tudni, hogy az ceryes községek jelzálogkölcsönnel vannak megterhelve. Az eredeti törvényjavaslat azt mondotta, hogy az első helyen való bekebelezést teszi feltétlenül szükségessé. Minthogy azonban^ úgyszólván alig van községünk, törvényhatóságunk, városunk, amely ne volna ilyen jelzálogkölesönnel megterhelve, — hogy csak egyet mondjak, itt van a Speyer-kölcsön — így tehát a bizottság azt az álláspontot foglalta el, hogy ebben a kérdésben megelégszik nem az első helyen való bekebelezéssel. Hogy a tisztviselők, helyesebben mondva az alkalmazottak létszámát kell-e csökkenteni és mennyire kell számszerűleg csökkenteni, erre nézve nern tudunk nyilatkozni, mert hiszen a törvényjavaslat legmesszebbmenő módot ad arra, jogilag úgyszólván minden lehetőséget kimerít arra nézve, hogy a kormányzat megállapíthassa a szükséges létszámot, — nagyon természetesen ezt a népjóléti miniszter úr tartja fenn magának — mondom, nem tudunk sem adminisztratív, sem technikai változások nélkül pontos keretet megállapítani, amely nélkül megtudnók mondani, hogy ennek a hatalmas, nagy intézménynek mennyi kell, hogy legyen a feltétlenül szükséges létszáma. De méltóztassanak megengedni, hogy még egyet megemlítsek. T. képviselőtársaim azt méltóztattak mondani a bizottságban is, hogy az 1907 : XIX. te. szerint 3%-kal adminisztráltak. Igen, nem is vonom kétségbe, a miniszter úr sem, de senki sem, el méltóztattak azonban felejteni, — hogy akkor például a családtagok segélyezése — hogy csak ezt az egyet említsem és ne térjek ki a részletekre — nem volt ilyen nagyméretű, mint ma. Befejezésül csak annyit kívánok még mondani, meg vagyok győződve róla, hogy ha a t. Ház ezt a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben el^ méltóztatik fogadni, azok a messzemenő intézkedések, amelyeket a népjóléti kormányzatnak méltóztatnak biztosítani, alkalmasak lesznek arra, hogy ezt a nagy intézményt talpraállítsák. Egy eset lehetséges, — amitől mentsen a jó Isten — ha olyan anyagi megrázkódtatások és vis major jönnének közbe, amelyet sem a gazdasági élet,^ sem a Társadalombiztosító Intézet vezetősége. sem a népjóléti vagy az egész kormányzat megbirkózni nem tudna. Kérem a t. Házat, méltóztassanak a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Ház! Az előadó úr elokvens beszédében objektív bírálatot kér és amidőn én azt kilátásba helyezem, — hiszen a mi részünkről ilyen javaslatokkal szemben t sohasem hiányzik az objektivitás — csak sajnálatomnak adok kifejezést^ hogy az előadó úr nem volt egészen objektív. Ha tehát valaki objektivitást vár, akkor jó példával kellene elölj árnia. Mindjárt bevezető szavaiban például azt mondotta, hogy a szociális biztosításnak nem további kiépítéséről van szó. Ez igaz, ellenben azt kellett volna megállapítania, hogy a visszafejlesztési szándék igen erősen megnyilvánul a javaslatban; tehát nem a régi r állapot fenntartásáról, hanem visszafejlesztéséről van szó. Azt mondja az előadó úr, hogy két hatalmas lépést tett ez a kormányzat a szociális biztosítás terén. Az egyiket elismerem, ez az öregségi, rokkan s ági, . özvegyi , és árvabiztosítás, amely valóban újszerű, új t lépés, új kreáció a magyar szociális biztosításban, noha a sorrend el volt tévesztve, mert nem ezzel kellett volna jönni, hanem szerintem először a munkanélküliség esetére való biztosítást kellett volna törvénybeiktatni,- mert sorrendben ezé az elsőség. A másik hatalmas lépést azonban nem látom, legfeljebb azt mondhatom, hogy ha volt is lépés, az visszafelé való lépés volt, mert az 1927 : XXI. te. igen sok tekintetben és vonatkozásban visszafejlesztette az 1907 : XIX. te. és az ahhoz kapcsolódó különböző rendelkezések szolgáltatásait. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Másik kérése az előadó úrnak az volt, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az államháztartás és. a magángazdaságok nehéz helyzetét. Ezzel szemben, mint szociálpolitikusnak, legyen szabad azt az észrevételt megtennem, hogy minél rosszabb a gazdasági helyzet, annál nagyobb jelentősége van a szociálpolitikának és ehhez, mint a társadalom legszegényebb, legelhagyottabb rétegének a támasztékához a legutolsó sorban volna szabad nyúlni, mert hiszen lüktető, eleven gazdasági életben a szociálpolitika jelentősége csökken. Amikor mindenki el tud helyezkedni, amikor a munkabérek és fizetések, szóval a munka ellenszolgáltatása kielégítő, amikor az emberek munkájuk után rendesen