Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

Az országgyűlés képviselőházának 512. ülése 1931 május 28-án, csütörtökön. 23 rokra vonatkozólag, akik rendkívül sokan foglalnak helyet benne, a népjóléti minisztérium biztosítja, hogy ez az érdemes egyesület, illetőleg ezek a tagok is képviseletet nyerjenek az önkormátnyzatban. Van a törvényjavaslatnak egy . rendkivül nagyfontosságú szakasza, a régi 26., a jelenlegi 27. <§, amely nem arra vonatkozik, hogy a Társadalombiztosító Intézet budgetjének szanálására anyagi vonatkozását javítsa, hanem vonatkozik arra, hogy a betegségi és egyéb ágazatok miképpen rendezkedjenek be a jövőre nézve. Ez az úgynevezett várományi rendszer. A törvényjavaslat módot ad — úgy tudom, az érdekképviseletek kívánságaira és óhajára — hogy a három rendszer közül melyiket vezesse be az intézménynél az igen t. miniszter úr. Méltóztassék megengedni, hogy az idő rövidsége miatt ne foglalkozzam külön-külön ezekkel a rendszerekkel, esetleg, ha szükség* lesz rá, a szakaszoknál majd megtehetem ezt. A legfőbb célja a javaslatnak a pénzügyi egyensúly helyreállítása és pedig a szanálását elsősorban az adminisztráció egyszerűsítésével, az ügykezelési költségek apasztásával és arányosabb megosztásával kívánja keresztülvinni. Már eddig is történtek adminisztratív intézkedések olyan irányban, hogy pl. a betegségi ágazat pénzügyi egyensúlya jobbá tétetett, miután a népjóléti miniszter úr — csak egy esetet akarok itt felemlíteni — érintkezésbe lépett a gyógyszerészekkel és a gyógyszerészekkel történt megállapodás eredménye az, hogy máris az Oti. javára 500.000 pengő pluszt könyvelhetünk el. Arra az esetre azonban, ha az intézménynél ezek az adminisztrációs egyszerűsítések és az esetleges tisztviselői létszámcsökkentések nem vezetnének eredményre, úgy a javaslat, megengedi, hogy az 1935 év végéig az öregségi ágazat tartalék alapjából kölcsön vehessen évi 4%-os kamattérítés mellett bizonyos öszszeget arra a célra, hogy a betegségi ágazat minden zavar és zökkenés nélkül működhessék. Ha még ez sem volna elegendő, akkor rá kell térni arra, ami a bizottságban is a szakférfiak és a bizottsági tagok részéről élénk vita tárgyát képezte. Én nem mondom, hogy abban a vádban, de abban az odavetésben részesültem az egyik képviselőtársam részéről, hogy én ezeken a kérdéseken mint előadó könnyedén siklottam át. Én nem^ siklottam könnyedén át, de különben is mód és alkalom lehet az egyes szakaszoknál bővebben foglalkozni a kérdésekkel. A legrészletesebben hajlandó vagyok az előadói székből is ezeknek a kérdéseknek vitatásába bocsátkozni, de nem tartottam szükségesnek hosszasan és részletesen tárgyalni ezeket a kérdéseket azért, mert hiszen ezekhez a csökkentésekhez, — amint a népjóléti miniszter úr már kijelentette, — a legvégsőbb esetekben kíván csak hozzányúlni. (Rothenstein Mór: Ezt már ismerjük!) Csak is időlegesen kivan ezekhez hozzányúlni. (Kabók Lajos: Amíg rend nem lesz!) A mi megítélésünk szerint az 1935. év végéig adott felhatalmazás elegendő lesz arra, hogy ez a hatalmas nagy intézmény iszanáltassék és pedig véleményem szerint véglegesen rendbehoaassék. (Kabók Lajos: Olyan biztos ebben az előadó úr?) azokkal a messzemenő felhatalmazásokkal, amelyeket e törvényjavaslatban a t. Ház a népjóléti kormány, illetőleg miniszter úr számára megad. Nem szeretném hangsúlyozni, illetőleg sokszor ismételni az «időleges» kitételt, amely úgy az indokolásiban, rnínt a törvényjavaslatban előfordul, de igenis, az előadói székből óhajtom megállapítani azt, hogy a népjóléti kormányzat : ezekhez csak a legvégső esetben kíván hozzányúlni; de hogy ne méltóztassék szavaimra később hivatkozni, kijelentem, hogy ez nem vonatkozik a 4. %-ra,, mert itt a Ház színe előtt kell megállapítanom azt hogy az előbb említett 1927 :XXI. tcikk olyan messzemenő szolgáltatásokat ad ebben a csonka és súlyos, nehéz viszonyok között élő országban anyasági védelem '. címén, olyan messzemenő szolgáltatásokat állapít meg terhességi és gyermekágyi segély címén, amilyet egyetlenegy ország, hangsúlyozom: egyetlenegy ország sem. (Kabók Lajos: Egyebet sem adnak és ezt is el akarják venni?) Ha az igen t. képviselőtársaim — ne méltóztassék ezt rossz néven venni — méltóztatnak belenézni a saját lelkiismeretükbe, nemcsak mint képviselők, de mint szakemberek, mondom az előadói székből: vizsgálják meg a lelkiismeretüket . . . {Kabók Lajos: Miből adják? A tagjárulékokból adják!) Nemcsak a tagjárulékokból, — hanem állami hozzájárulásokból is. (Kabók Lajos: Azokból nem tudják ellátni ínég azokat sem, akiket önök tettek oda tisztviselőknek!) Ha én a szakférfiak lelkiismeretére apellálok, akkor azt kell mondanom, az igen t. képviselő urak is belátják magukban, hogy a munkásság férfi ágazata ezekből a segélyekből csak 60% -ig részesül. Ha megvan hozzá a pénzügyi lehetőség, ám legyen 100%. Mi is szeretnénk a szociális juttatásoknál túlmenni a mostani fokon, de a mai helyzetben a munkásságnál a férfiakat és a nőket illetőleg differenciák vannak, mert amíg a biztosított nőnek terhesség esetén munkabérül 100%-át juttatjuk, a férfiakat illetőleg e téren nincs 'meg a nőkkel szemben az egyenlő. elibánás elve. En nem mondom azt,* hogy ehhez akar rögtön hozzányúlni a miniszter űr . . . (Bárdos Ferenc: A miniszter nem felelős az ön kijelentéseiérti) En előadó vagyok és én felelek magamért. Ha valamit a miniszter úr jónak lát az én előadói beszédemből, azt a miniszter úr meg fogja mondani, de én mint előadó azt mondom, hogy az ország mai nehéz helyzetében nem arról van szó, hogy az előadót hogyan lehet kifelé, befelé, felfelé, lefelé népszerűvé vagy népszerűtlenné tenni, hanem arról van szó, hogy meg kell mondani az ország színe előtt, hogy ez a szegény, lerongyolódott ország a szociális alkotásokban olyan messze ment el, amely példakép lehet még a nagy nyu

: gáti kultúrnemzetek előtt is. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Aki objektív kritikával jön, az ezt nem vitathatja el. Nem lehet azt mondani, hogy egyrészt a szolgáltatásokat emeljük a mai viszonyok mellett, amit különben mi is szeretnénk, s ugyanakkor azt mondani, hogy a járulékokat csökkentsük. Igenis, itt van a hiba, mert eddig nem volt bátorsága megmondani ezt senkinek és a népjóléti miniszter úrnak kellett jönnie, ha nem is szimpatikus kifelé ez a javaslat, de ide kellett jönnie ezzel a javaslattal 3. Ház elé, és ennek szükségességét bebizonyítani a legsúlyosabb időkben az ország közvélemény előtt. Ez az igazság, az én belső meggyőződésem szerint, amit én itt a Házban ebben, a kérdésben voltam bátor előterjeszteni. De továbbmegy a törvényjavaslat — ami a bizottságban szintén igen élénk vitát provokált — és jelentős megtakarítást fog hozni abban a vonatkozásiban, hogy a kórházi ápolási költséget • az intézet csak 28 napig fedezi, ' 28 nap után a táppénznek megfelélő összeg megtérítésére tarthat csak igényt a kórház. Nehogy; azzal vádoltassam meg, : mint a bizottságban, !