Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

Az országgyűlés képviselőházának 512. a Felsőház szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Igen.) A Képviselőház a 11. %-t a Felsőház szövegezésében fogadja el s az ily módon létrejött törvényt további alkotmányos eljárás céljából a miniszterelnök úrhoz fogom áttenni. Napirendünk szerint következik a Wienben 1931. évi január hó 26-ik napján kelt magyar-osztrák barátsági, békéltetőeljárási r és választottbírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 1155, 1189.) Az előadó Lakatos Gyula képviselő úr. Ot illeti a szó. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! A háború után mindinkább elterjedtek az egyes nemzetek között olyan szerződések, amelyek a köztük felmerülhető vitáknak békéltető és választottbírósági elintézését tűzték ki : céljukul. Az ilyen szerződéseknek mind sűrűbbé való hálózatának mégis bizonyos fokozott figyelmet érdemel ilyen hasonló szerződésnek Magyarország és Ausztria között való megkötése, tekintettel arra a szorosabb viszonyra, amely bennünket ehhez a szomszédunkhoz, múlt tradícióink, azonos helyzetünk és közös .érdekeink folytán összekapcsol. Ennek folytán ez a szerződés megérdemli ennek a t. Háznak figyelmét. Annak ismertetésére elő kell adnom azt, hogy ebben a tekintetben tulajdonképpen eddig sem volt szerződésen kívüli állapot köztünk és Ausztria között, hiszen Ausztria volt majdnem az első ország, amellyel hasonló szerződést megkötöttünk. Ez a korábbi szerződés azonban nem foglalta magában a békéltetőeljárást és választottbírósági részében is olyan volt, hogy a hasonló szerződések megkötésénél azóta szerzett tappasztalatok kívánatossá tették, hogy ez az újabb szerződéses formula lépjen a réginek a helyébe. En ezt a szerződést és az azt becikkelyező törvényjavaslatot a Háznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra tisztelettel ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Östör József! Östör József: T. Képviselőház! Kérem, méltóztassék megengedni, hogy ehhez a törvényjavaslathoz röviden hozzászóljak, tekintettel a hozzáfűződő nagy érdekekre és tekintettel arra, hogy az ország egyik részének olyan kerületét, Sopron környékét képviselem, amely nyugatmagyarországi szálai folytán a törvényjavaslatban a legnagyobb mértékben érdekelve van. Ausztria és Magyarország között súlyos ellentétek forogtak fenn már akkor, amikor még egy monarchia keretén belül mint két különálló állam szerepelt a két fél. Ezek az ellentétek akkor inkább közjogiak voltak és ma már, a történelmi távlatban leszögezhetjük és talán megerősíthetjük azt, hogy ezek a közjogi ellentétek — szítva a túlsó oldalon és szítva innen, ezen az oldalon is — a monarchiának előnyére nem váltak. Ezek az ellentétek, amelyek — amint^ mondottam — a háború előtt inkább közjogiak voltak, — a háború alatt súlyosbodtak — ezen kívül még úgynevezett gazdasági ellentétekkel, aminek oka az élelmezési kérdés volt, amely a háború alatt a két államban, különösen pedig odaát Ausztriában, oly;súlyos helyzetbe hozta a nem agrár természetű lakosságot. Ezek az ellentétek azonban még jobban kiélesedtek akkor, amikor a saint-germaini és trianoni békeszerződések vagy inkább békediktátumok jöttek, amelyek határozmányai folytán Magyarország testéből nyugaton egy tekintéülése 1931 május 23-áh, csütörtökön. 10 i lyes részt leszakítottak és az osztrák köztársasághoz odacsatolták. T. Képviselőház! Ebben a pillanatban, amikor ezt a barátsági szerződést tárgyaljuk, tapintatatlannak tartanám, ha erre az egyébként ránk nézve fájó pontra kitérnék, amennyiben úgy érzem, hogy amikor barátsági szerződés törvénybeiktatásáról szólunk, ugyanakkor nem emelhetünk ki olyan anyagot, amely a barátsági szerződést kötő két állam között az ellentéteket szítani alkalmas lehetne. Ezt ma csupán megemlíteni óhajtom; ihiszem és bízom abban, hogy eljön az az idő, amikor ezt a fájó pontot, — ezt az egyetlen fájó pontot — amely Magyarországot és Ausztriát egymástól el- és szétválasztja, megértéssel, 'barátsággal, igazsággal rendezhetjük mind a két fél megelégedésére. Éppen azért voltam bátor ezeket elmondani, mert annak ellenére, hogy ezek az ellentétek megvoltak, sőt súlyosbodtak: a földrajzi, történelmi és gazdasági közös szálaknak rendkívüli fontossága folytán mégis lehetetlen lett, íhogy ez a két állam mindezek dacára egymásra ne^ találjon és egymást meg ne értse. Mert a három nagy érdek az, amely a két államot egymásra utalja. Az egyik a földrajzi helyzet; r önmagában véve a szomszédság az, amely két államot mindig többé-kevésbbé okos megértésre, megegyezésre sarkal. A másik a történelem, 400 esztendőnek történeti közössége, amelyet e két szomszédos állam történelmükből egyszerűen ki nem törölhet. Ez a történeti közösség megmutatkozott a békeszerződéseknél is akkor, amikor a történeti sorsközösség folytán úgy Magyarországra, mint Ausztriára olyan békéket diktáltak rá, amely békék mellett sem mi, sem a tőlünk elválasztott másik állam megélni nem tudunk. De nyert ez az érdek azon gazdasági közösség folytán is, amely a két állam között van és megvolt, amely legjobban kifejezésre jutott és legélénkebb, leghatásosabb, legáldásosabb a monarchia keretében volt; akkor, amikor egy 53 milliós nagy vámközösségben az ipari és mezőgazdasági érdekeltségek egymás érdekeit megtalálták és ezeket kölcsönösen kielégítették. Ez az érdekközösség többé-kevésbbé fennáll ma is. Ausztria lakosságának legfőbb foglalkozási ága az ipar, éppen úgy, mint Magyarországon a mezőgazdaság; kétségtelen tehát az, hogy ezen közös gazdasági érdekeltség folytán is ez a két állam ma is még egymásra van utalva. Ezek folytán részemről különösen, de, azt hiszem, az egész Képviselőház, az egész ország melegen üdvözli ezt a törvényjavaslatot, amely a 1923-ban máris úgyis törvénybeiktatott békéltetési megállapodási törvénynek kiegészítése és betetőzése — se két állam közeledésének, megértésének bizonyítéka. Ennek a törvényjavaslatnak, a legjellegzetesebb tulajdonsága az, hogy abszolúte politikamentes. Tudjuk, hogy a békeszerződéseknek egy velejárója az az atmoszféra, amelyben még ma a békeszerződések élnek és amely atmoszférában az az érdekes és az a jellegzetes, hogy míg a győző államok részéről a szerződések mindenkor politikai szempontból tekintetnek, -addig minden^ olyan megállapodásnak, minden olyan szerződésnek, minden olyan közeledésnek, amelyek a legyőzött államok között történnek, politikamentesnek kell lennie. Ha a legkisebb ok is látszik arra, hogy ezek nem politikamentesek, a győző államok, mint láttuk legutóbb a német és osztrák vámuniónál is, rögtön rásütik azokra politikai jellegüket. 5*