Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-510

Áz országgyűlés képviselőházának 510 tehát itt sem azt mondja, hogy nem ad engedélyt, itt sem arra az álláspontra helyezkedik a kereskedelemügyi miniszter, hogy engedélyezés alá esik a társulatoknak vagy szövetkezeteiknek saját tagjaik vásárra való fuvarozása, hanem már csak bizonyos körülmények (fennforgását tartja szükségesnek. Azt, ihogy ami] az a különös körülmény, amelyet szükségesnek tart, ebben a leiratában sem tartja szükségesnek precizírozni a miniszter úr és ennek is újablb következménye volt, hogy a beállított gépkocsival igenis, fennakadás nélkül fuvaroztak, amivel tagjaik anyagi előnyét természetesen elősegítették. A minisizter úr írásbeli válasza azt is mondja, ho.gy a Mavart. útján kívánja bevezetni a vásári árusok fuvarozását és ilyen irányban intézkedik. Ilyen irányban való intézkedés egy általam nem történt meg, sőt a Mavart. anaga is akarja, hogy ilyen engedély adassék ki és ezek a szegény piaci árúsok és vásári kereskedőik hajlandók érintkezésbe lépni és kooperálni a Mavart.-tal, hogy iá Mavart.-tal együtt bonyolítsák le ezt a fuvarozást, mert tisztában vannak azzal, hogy vasúttal a kérdést nem tudják megoldani, exisztenciájukat nem tudlják biztosítani, a fuvarozás oly horribilis költségbe kerül, hogy az teljesen tönkreteszi őket. Ha pedig magánautófuvarozóhoz fordulnak, az úgy kizsákmányolja, kiuzsorázza őket, hogy akkor meg ezért lesz teljesen aláásva exisztenciájuk. A miniszter úr írásos válasza azt mondja, hpgy 320 tag közül mindössze 95 szokott vásárra járni és így ennek a három gépkocsinak kihasználására nincsen meg a kellő alap. Másik mondatában viszont azt mondja, hogy azért nem akarja az országos engedélyt kiadni, mert a vasutat nem kívánja megkárosítani, mert hiszen a vasúttal is el lehet érni azoknak a helyéknek legnagyobb részét, amelyeket ezek a piaci árusok és piaci kereskedők beadványukban megjelöltek. Vagy igaz az, hogy a 'három gépkocsi beállítása nem vonna el a vasúttól olyan nagy forgalmat, amely károsítaná azt, — mert hír szerint még a három gépkocsi kihasználása sincs biztosítva és akkor nem látom Jbe, miért nem adják meg ezeknek az embereknek ezt az előnyt és ezt a lehetőséget, — vagy pedig nem igaz és akkor miért akarja a kereskedelemügyi miniszter úr ezeket az embereket exisztenciájukban tönkretenni, amikor pedig tönkretette, akkor miért akar ugyancsak egy másik állami vállalkozásnak, a Magyar Államvasutak Gépgyárának körülbelül 46.000 pengőt kitevő kárt okozni? Mert ebben az esetben — ahogyan ma áll a helyzet — kénytelenek a fuvarozást beszüntetni és akkor ezek az emberek, minthogy a tulajdonjog fenntartásával vásárolták meg ezeket a gépkocsikat, ezeket használni nem tudván, kénytelenek lesiznek a ^gépkocsikat a Magyar Államvasutak Gépgyárának rendelkezésére bocsátani. Ott van tehát három részben elhasznált gépkocsi, amelyeket legfeljebb csak ócskavasnak tudnak eladni, amely komoly értéket már nem képvisel, de 46.000 pengő károsodást jelent a Magyar Államvasutak Gépgyárának, tehát ugyancsak egy állami üzemnek. Nem lesz 'érdektelen ennek az interpellációra adott válaszra tett viszonválaszom kapcsán rámutatnom arra a sok frázisra, amely elhangzik itt a kormány különféle tagjai részéről, amikor a kisexisztenciák érdekének megvédéséről, vagy a szövetkezetek megvédéséről van szó. Az elmúlt napokban éppen az appropriates javaslat kapcsán a pénzügyminiszter űlesem.931 májtts 23-án, szombaton, 7 úr itt a Ház többségének, majdnem azt kell mondanom, az egész Ház tagjainak tapsa mellett tartott beszédet, amelyben a szövetkezetek további támogatását helyezte kilátásba. Most, amikor itt van a kérdés s amikor a gyakorlati életben meg kellene valósítani egy ilyen szövetkezetnek, a kisemberek társulatának támogatását, akkor ezt egyáltalában nem látjuk, sőt ellenkezőleg, azt tapasztaljuk, hogy a magánvállalkozás előnyére ilyen társulati alakulást tesz tönkre a kereskedelemügyi miniszternek ez az újabb rendelkezése. Azt sem lehet mondani, hogy azért kell az engedélyt megvonni, mert a közüzemek korlátocélja a kereskedelemügyi miniszternek, mert ez nem közüzem, ez alkalmi társulás, szövetkezetbe való tömörülés, mégis azt látjuk, hogy a kereskedelemügyi minisztérium előnyben részesíti a magánvállalkozást ilyen érdektársulattal szemben; úgyhogy emlékembe kell idéznem azt a mondást, amelyet a kereskedelem

1 ügyi miniszter úr egyik elődje mondott, hogy nem ellensége a kereskedelemnek, TJgylátszik azonban, a mostani kereskedelemügyi miniszternek is ez a felfogása a kereskedelemmel szemben, sőt talán megtoldhatom ezt azzal, hogy igenis, ellensége a kereskedelemnek. Elnök: Kérem,a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen kifejezésekkel élni, amelyek nyilvánvalóan sértőek a kereskedelemügyi miniszter úrra. Györki Imre: Aki ilyen rendelkezést fenntart, azzal szemben más megállapítást nem teszek. Mégis remélem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr más belátásra fog jutni, ha a dolgot alaposabban szemügyre veszi és iha különösen nemcsak a magánérdekeltség érdekeit veszi figyelembe, nanem a társulatba tömörültek érdekelt és a Máv. gépgyár érdekeit is, és remélem, megmásítja ezt az elhatározását, amely írásbeli válaszában foglaltatik. Amíg azonban erre nézve komoly intézkedést nem látok, a válastz tudomásul nem veszem. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul vanni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Most pedig következik Györki Imre képviselő úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, a debreceni központi egyetem épületének befejezése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a debreceni Tisza István-Egyetem központi épülete bár már egy éve tető alatt van, annak befejezése a mai napig sem történt meg. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a központi épületen munkások vagy egyáltalában nem, vagy alig néhány munkás dolgozik? Hajlandó-e a miniszter úr az építkezés befejezése iránt sürgősen intézkedni, ezáltal a nagymérvű munkanélküliséget enyhíteni, egyúttal magát az épületet a nagyobb kártól megóvni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! A múlt év Őszén, amint a Képviselőház tagjainak többsége valószínűleg emlékszik, amikor a kor-