Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-510

8 i Az országgyűlés képviseiőházamik 510. ülése 1931 május 23-án, szombaioïï. mány tagjai összeállították a tavaszi közmunkaprogrammot, abban szerepelt a debreceni tudományegyetem központi épületének befejezése, azonkívül szerepelt a tiszántúli megyék és városok internátusának felépítése. A programmba mindkét építkezésre meglehetősen nagy összeget vettek fel. r

A% egyik, a központi egyetem építkezése tető alatt volt a múlt év őszén, és komolyan hihették a debreceni munkások, hogy mivel laz épületeken most már csak olyan munkálatokat kell végezni, -amelyeket télen, a rossz időjárás ellenére is végezhetnek, ennélfogva a téli nagy munkanélküliség mellett ez bizonyos enyhülést fog jelenteni Debrecenben és télen át a munkások nagy számát foglalkoztatni tudják.. Szakemberek megállapítása szerint az ezen az egy épületen foglalkoztatható munkások szánna körülbelül 200—300 emberre tehető. A legnagyobb sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy az egész tél folyamán kéthárom embernél több ezen a központi egyetemi épületen nem dolgozott s amikor kérdést intéztünk és amikor illetékes helyen érdeklődtünk, hogy mi van az egyetemi építkezés továbbfolytatásával, állandóan halogató választ kaptunk, állandóan ígéretekkel traktáltak bennünket, mondván, hogy majd a jövő héten, majd a következő héten, később pe*dig azt mondották, hogy a tavaszi napok megkezdtével erőteljesebb tempóban megkezdik a központi egyetemi épületnek 'befejezését. Most már a nyár felé közeledünk, de még mindig nem történt meg az egyetem építkezésének megkezdése, 'még mindig csak az a helyzet, ami volt a múlt év őszén, amikor a munkálatokat abbahagyták, hogy két-három, legjobb esetben öt ember dolgozik az egyetemen, ellenben a munkások nagy létszáma, amelyet foglalkoztatni lehetne e központi egyetemi építkezéseknél, még mindig csak várja a munkaalkalmat, ellenben ezeket a szerencsétlen munkára váró embereket munkában elhelyezni nem lehet. Teljesen érthetetlen akkor, amikor nemcsak az állam járult hozzá ennek a központi egyetemnek felépítéséhez, hanem Debrecen városa is nagy áldozatot hozott az egyetem központi épületének megépítésére, — és ez az áldozat körülbelül 2 és félmillió pengőt tett ki, ami meglehetősen súlyosan érinti Debrecen város háztartását — mondom, érthetetlen, hogy bár Debrecen városa ezt a horribilis Összeget a kultuszkormánynak, a kultuszminiszter úrnak rendelkezésére bocsátotta, mégsem történik meg az egyetem épületének befejezése. Érdeklődésemre azt a választ kaptam legutóbb, hogy tulajdonképpen azért nem folytatható ennek a központi egyetemi épületnek építkezése, mert nem áll pénz a kultuszminiszter úr rendelkezésére, mert a debreceni régi közkórháznak, amelyet átalakítottak Horthy Miklós közkórházzá, átalakítására és renoválásária használták fel azt az összeget, amelyet a központi egyetem céljaira vettek fel a költségvetésbe. Nem tudom megérteni, hogy amikor az egyik oldalon a régi közkórház restaurálását, rendbehozatalát a munkaügyi és népjóléti miniszter úr tárcájának terhére vállalták el és erre be is volt állítva a költségvetésben egy bizonyos összeg, hogyan történhetett meg az, hogy azt az összeget, amelyet a központi egyetem építkezésére kellett volna felhasználni, felhasználták erre a célra és most ott áll ez az épület befejezés nélkül már közel egy esztendő óta, ami azt is jelenti egyúttal, ami interpellációm szövegében benne is foglaltatik, hogy az időjárás szeszélyeinek is van téve és ennek az épületnek megrongálása napról-napra inkább bekövetkezik, mert természetesen az ilyen befejezetlen épületen az időjárás csak kárt okoz. T. Képviselőház! Azért tartottam tehát szükségesnek bejegyezni interpellációmat, hogy akkor, amikor itt munkaalkalmak teremtéséről beszélünk, amikor a kormány tele van ígéretekkel a közmunkák megindítása iránt és amikor ennek ütemét egyáltalán nem látjuk, még azt a szomorú helyzetet is le kell rögzíteni, hogy nemcsak új közmunkák vállalatba való kiadása nem történik meg, hanem a már meglevő, költségvetésileg elhatározott, költségvetés sileg fedezett munkák befejezése sem történik meg, valószínűleg adminisztratív és bürokratikus akadályok következtében. Ugyanez a helyzet, t. Képviselőház, a tiszántúli megyék és városok internátusának kérdésében. Itt is rendelkezésére áll a kormánynak az összeg, amellyel meg lehetne kezedni az építkezést, de ebben a kérdésben is az a helyzet, hogy körülbelül 600—700 ezer pengő árú munkálatnak vállalatba adását meg lehetne kezdeni azonnal és ezzel is a nagy munkanélküliségen lehetne enyhíteni. Teljesen érthetetlen okból azonban ezt sem kezdik meg, ami megint csak hozzájárul a nagy munkanélküliségnek további fenntartásához, illetőleg annak elmélyítéséhez. A magángazdaságot a kormány helytelen gazdasági politikája teljesen tönkretette. A magángazdaságból kiszivattyúzták azt az életerőt, amely lehetővé tette volna, hogy a magánvállalkozás vállalkozásokba menjen és bizonyos munkálatokat elvégezzen. Szomorú gazdasági viszonyaink mellett egyetlen lehetőség áll tehát fenn, hogy a közmunkákkal adjunk valami munkalehetőséget. A közmunkáknál pedig ugyanez a helyzet. Egy városban két építkezés van, amelyre mind a kettőre megvan az anyagi fedezet, amely mind a f kettő mint munkaprogramm felvétetett^ már az őszi munkaprogramm megalkotásába és mégis azt kell látnunk, hogy ott vannak munkára váró emberek százai és százai Debrecenben, szakmunkások, akik most, bár a nyár közeledik, ennek ellenére még mindig nem tudtak munkalehetőséghez jutni. Méltóztassék elképzelni, hogy micsoda nyomor fog ezekre az emberekre várni a télen, amikor máskor is ezek az építési munkások köztudomásszerűen kora tavasztól csak késő őszig tudtak legjobb szezonban is dolgozni és télen kénytelenek voltak szünetelni, ma már azonban ennek az évnek jórészét eltöltötték a nélkül, hogy munkát kezdtek volna. Hogy milyen'nyomor fog rájuk hárulni a kormány helytelen gazdasági politikája folytán, azt emberileg megérteni és elképzelni ma még nem lehet. Ezért tartottam szükségesnek, hogy interpellációban hívjam fel a kultuszminiszter úr figyelmét arra, hogy tegyen valamit ezeknek az egyetemi építkezéseknek befejezése és az egyetemi internátus felállítása irányában, gondoljon a munkanélküliekre, gondoljon ^ arra, hogy necsak cikkekben hirdessen kultúrprogrammot és írja meg, hogy mit kellene megvalósítani, hanem amikor pénz áll a miniszter úr írendelkezésére, ne akadályozza meg bürokratikus intézkedésekkel a munkák folytatá-