Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-510

6 ázán Az országgyűlés képviselőházának 510. ülése 1931 május 23-án, szombaton. azok áruit engedély nélkül szabad fuvaroznia. Ilyen értelmezés alapján az állami vas-, aeélés gépgyárnál 3 darab társaskocsit rendelt meg, ugyanakkor pedig egy helyi újságban az említett fuvarozás céljaira 8 darab tehergépjáróműnek bérbevétele céljából pályázati felhívást tett közzé. A Társulatnak ez az eljárása arra indított, hogy a társulatot, a fuvarozási vállalatának szervezetére vonatkozó adatok bekérése mellett, harmadszor • is^ nyomatékkal figyelmeztessem, hogy a kérdéses fuvarozás céljaira engedélyre van szüksége és hogy e részben elhatározásomat be kell várnia, nehogy utólag legyek kénytelen a korlátozó rendelkezéseket megszabni. A Társulat ezek ellenére a három darab gép járóművet mégis beszerezte és a fuvarozást megkezdette. Kénytelen voltam tehát a jogosulatlan fuvarozás folytatását megtiltani. Közöltem egyúttal a Társulattal, hogy úgy mint más hasonló fuvarozásig vállalatnak, Debrecen telephellyel 25 kilométer sugarú körzetre vagyok hajlandó árufuvarozási engedélyt adni, amely bárki részére való (fuvarozásra jogosítja. Ezen felül pedig vásározó tagjainak és ezek áruinak fuvarozását az említett körzeti korlátozáson túl is hajlandó vagyok olyan helyekre megengedni, amely helyeket vasútvonal nem érint. E helyek megállapítása céljából f. évi május hó 6-ára értekezletet ití hívtam össze. Ez alkalommal azonban a Társulat . elnöke mindössze csak két helyet (Földest és Kismarját) tudott megjelölni, amely helyeknek vasúti összeköttetésük nincsen. Az értekezleten viszont az Államvasutak igazgatóságának képviselője bejelentette, hogy a Budapesti Vásári Árusok Egyesületével folytatott tárgyalásai alappján a vásári árusok részére a következő kedvezményeket léptette életbe: 1. a vásári áruknak podgyászként való fuvarozását engedélyezte, illetőleg ennek súlyhatárát 300 kilogrammra emelte (feli 2. a vásárlátogató kereskedők és iparosok részére kedvezményesárú vasúti bérletjegyeket rendszeresített és ehhez még azt a további^ kedvezményt nyújtotta, hogy a bérlet árát részletekben is fizethetik; 3. végül pedig a Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalata R. T. (Mavart) bevonásával úgy a vásári árusoknak, mint azok áruinak a háztól a vásár helyére és onnan vissza gépjárművön való fuvarozását kívánja bevezetni. A Vásári Árusok Budapesti Egyesületei ezeket a már részben foganatosított, részben folyamatba tett, illetőleg tervezett intzékedéseket megelégedéssel fogadták, mert azok kívánságaiknak mindenben megfelelnek. E bejelentés alapján a Máv. felhivatott

% hogy említett intézkedéseit Debrecenre is mielőtt terjessze ki. Nézetem szerint ezzel az ottani vásározó kereskedők igényei teljes mértékben kielégítést nyernének. Meg kell jegyeznem, hogy a Debreceni Vásári Kereskedők Társulatának a Társulat saját bejelentése szerint^ 320 tagija iközül csupán 95 szokott vidéki vásárokat látogatni és ezek közül is legfeljebb 60 tag szokta a Társulat gépjáróniűveit igénybe^ venni. Ha tehát a járatoknak távolsági korlátozását teljesen el is ejteném, — amit azonban az alábbi okoknál fogva egyáltalában nein helyezhetek kilátásba — e 60 személynek vásárokra '• fuvarozása három nagy gépjáróműnek oly mérvű kihasználására alapot nem nyújt, amely a vállalkozás jövedelmezőségét biztosítani képes lenne. Az értekezleten elhangzottakat a Társulat elnöke is azzal vette tudomásul, hogy ilyen körülmények között az érdekelteknek károkozástól való megóvása érdekében megfontolást igényel, vájjon nem inkább arról kellene-e gondoskodni, hogy a társulatnak helytelen spekulációra alapított vállakózása miként lenne legmegfelelőbben likvidálandó? Mindenesetre a gép járóműveknek az Állami Gépgyár részére való visszaadását fogja megkísérelni. Ha e kísérlet ezideig nem sikerült, az még nem lehet ok, hogy a Társulatnak a tiszántúli vármegyékre, valamint Borsod és Heves vármegye területére szóló vásározási iparengedélyt legyek kénytelen kiadni. Annál kevésbbé van erre szükség, mert a Debreceni Vásári Kereskedők fuvarozási szükséglete a Debrecenből sugáralakban minden irányban kiágazó vasutak által a legmesszebbmenőén ki van elégítve és a vasutak súlyos viszonyai 'között, azok forgalmának nem gazdaságos és semmiféle közszükség által nem igazolható elforgácsolásával szemben kénytelen vagyok határozottan állástfoglalni. Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Bud János s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Györki Imre képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Györki Imre: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válaszának ahány ténymegállapítása van, majdnem azt kell mondanom, annyi a tévedése, mert hiszen a miniszter úr válaszában azt mondja, hogy a vásári kereskedők és piaci árusok társulata által űzött gépkocsifuvarozáshoz engedély kell, ez engedély alá esik, ilyen engedélyt pedig a vásári kereskedőknek nem ad. Azt is mondja írásbeli válaszában a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy nem hajlandó az egész ország területére évényes engedélyt adni. Ezzel szemben itt van a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter 1930. július 10-én kelt 26.220. számú rendelete, amely rendelet az írásbeli válasszal ellentétben a következő rendelkezést tartalmazza. (Olvassa): A szövetkezetek, sőt bizonyos könnyítések közlött az egyesületek tagjaikat és ezek saját áruját sziintén szabadon fuvarozhatják.» A «szabadon fuvarozhatják» szavaknak az alkalmazása és kikötés© pedig egészen más, mint amit a kereskedelemügyi miniszter úr most írásbeli válaszában mondl, amikor azt hangoztatja, hogy itt is engedély alá esik a tagok alkalmi társulása által űzött gépkoesifuvarozási. Seihol semmiféle renldlelkezés nemi volt ebben a kereskedeleimügyi miniszteri leiratban, amely leirat alapján a debreceni vásári kereskedők és piaci árusok a Magyar Államvasutak Gépgyáránál megrendeltek három gépkocsinak fuvarozásra való felhasználását egy későbbi éspedig ez év április 19-ón kelt rendelkezésével a kereskedelemügyi miniszter a magánvállalkozás közbenjárására betiltotta. Később, amikor a magánérdekeltséig már elkezidtett mozogni és kifogásokat emelt, hop"^ a vásári kereskedők saját tagjaikat és tagjaik áruját fuvarozzák, akkor egy újabb rendeletében, amely újabb rende- • letét 1930. december 4-én adta ki, még mindig nem miondja ki a kereskedelemügyi miniszter, hogy ez országos engedély alá esik és az egész ország területére érvényes engedélyt nem fog kiadni, hanem bizonyos mértékben már korlátozni kívánja az 1930. július 10-én kelt rendeletét, ebben azonban csak azt mondja, «csak bizonyos körülmények között fuvarozhatják»,