Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

Az országgyűlés képviselőházának 51i Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Kun Béla képviselő úr szóbeli interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a kultuszminiszter úrhoz. Az Országos Magyar Dalosszövetség, mely 500 dalárdát körülbelül 35.000 működő taggal foglal magában, nagy anyagi nehézségekkel küszködik, sőt a hatalmas erkölcsi tőke mellett, melyet képvisel, működést bénító anyagi válságban van. A rosszra fordult gazdasági viszonyok folytán ugyanis az egyes dalárdák nem képesek a központi szerv fenntartási költségeit előteremteni, az állam pedig ezermillió pengős évi költségvetéséből mindössze évi hétezer pengő segélyt ad az Országos Magyar Dalosszövetségnek, hogy csak adna, mert ez összeg egy részének kifizetésével az állam ma is hátralékban van. Minthogy ezen szomorú állapotról, mely magának a magyar dalosügynek sérelmét, sőt égető sebét képezi, meggyőződésem szerint a t. kultuszminiszter úrnak kellő tudomása eddig nem volt, kérem, méltóztassék a jövőre nézve sürgősen megfelelő intézkedéseket tenni, az Országos Magyar Dalosszövetség államsegélyét az iskolánkívüli népművelési rovat vagy az általános kultúrcélok címén felemelni, minthogy a magyar dalkultusz ápolása és fejlesztése egyet jelent a nemzeti eszme szolgálataival, dalárdáink pedig úgy a belföldön, mint a külföldön való szereplésükkel eddig is nagy megbecsülést szereztek a magyar névnek s a revízió, a magyar igazság érdekében is nagy megmozdító erőnek bizonyultak. Kun Béla s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk! — Derültség.) Amikor interpellációm elmondására, illetőleg annak indokolására a múlt héten halasztást kértem, a t. kultuszminiszter úr ezt megelőzőleg nekem azt az ígéretet tette, hogy itt lesz és elmondandó interpellációmra felelni fog. Hiszen a dalkultúra ügye felüláll minden politikai és pártszemponton. A dalkultúra ügye olyan nemzeti ügy, amely mindnyájunk szívéhez és lelkéhez elválaszthatatlanul oda van forrva és nőve. T. Ház! Interpellációnlban röviden minden el van mondva, ami az Országos Magyar Dalosszövetségnek és a benne tömörült csaknem 500 dalárdának, 35—40.000 dalosnak a sérelme, így az is, hogy az állam ezermillió pengő évi költségvetéséből mindössze évi 7000 pengő segélyt ad dalos ügyek istápolására, és hogy ezt az összeget a múlt esztendőben sem kapta meg teljes egészében az Országos Magyar Dalosszövetség, szóval mellőzést szenvedtek a dalosok, akik pedig annyi dicsőséget szereztek nemcsak belföldön, hanem a külföldön is a magyar nemzetnek, ugyan akkor , amikor más, szerintem mellőzhető kiadásokra jut pénz. En teljes elismeréssel vagyok a t. kultuszminiszter úrnak a kultúrkérdések más tételeinél és ágazatainál folytatott nagy és közérdekű munkássága iránt, de interpellációmmal szerettem volna a figyelmét felhívni arra, hogy ezzel a kérdéssel a dalkultúra ügyével talán nem foglalkozott annyira, amint nézetem és meggyőződésem szerint foglalkoznia kellett volna, vagy megengedem, hogy nem volt tudomása ezekről a siralmas dolgokról, amelyek azt bizo- * . ülése 1931 június 3-an, szerdán. 109 nyitják, hogy az Országos Magyar Dalosszövetség és a benne összpontosult dalárdák milyen nagy anyagi válsággal küzdenek. Pedig a magyar szó, a magyar dal, a magyar ének irredenta erőforrás mindnyájunk számára a belföldön és a külföldön egyaránt. Mindezekről a t. miniszter úr jelenlétében és válaszát várva bővebben akartam beszélni, mivel azonban a miniszter úr annak ellenére, hogy megígérte interpellációm végighallgatását és a válaszadást, nem tartotta most érdemesnek az ügyet arra, hogy az ülésteremben megjelenjék és nekem feleletet adjon. (Egy hang a középen: Elutazott!) En, aki szintén elnöke vagyok egy daloskörnek és 35.000 dalosnak es 500 dalárdának a képviseletében akartam szavaimat intézni a t. kultuszminiszter úrhoz, interpellációm bővebb indokolásától ezúttal elállók. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiauatik a vallásés közoktatásügyi miniszter urnák. Következik Várnai Dániel képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz a Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara eljárása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy május 30-án elmondott interpellációm nyomán a DunaTiszaközi Mezőgazdasági Kamara a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége hódmezővásárhelyi csoportjának elnökét és alelnökét a május 31-iki közgyűlésre táviratilag meghívta, azonban a Kamara igazoló választmánya a meghívottak mandátumát — tekintet nélkül a miniszter úr 27.889/1930. VI. főo. sz. alatt hozott döntésére — nem igazolta, és így a nevezett két tag az 1920 : XVIII1 te. 32. §-ában biztosított jogait nem gyakorolhatta^ és a közgyűlésen tanácskozási és szavazati jog nélkül vehettek részt? Hajlandó-e a miniszter úr a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége hódmezővásárhelyi csoportja részére biztosítani ugyanazokat la jogokat, amely a fenti Szövetség kötelékébe tartozó és egy törvényhatóság területén működő csoportok részére, (Pécsett, Kaposváron, Debrecenben stb.) már évek óta biztosítva van. Hajlandó-e a miniszter úr az 1920 : XVIII. te. 50. §-ában biztosított felügyeleti jogánál fogva megtenni a szükséges javaslatokat és intézkedéseket, mert a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara a törvény vonatkozó paragrafusait és a fellebbviteli hatóság döntését nem hajtotta végre? Várnai Dániel s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: Tisztelt Képviselőház! Teljességei megértem Kun Béla t. képviselőtársam indignálódását a felett, hogy egy fontos kérdésben a miniszter választ ígér, intézkedést ígér és amikor elkövetkezik ennek az ígéretnek teljesítése, egyszerűen nincs itt. En azonban, sajnos, nem helyezkedhetem erre az álláspontra. Elmondom interpellációmat, mert fontosnak tartom, hogy az ország is tudomást vegyen arról, hogy urak, akik talán nagyzási hóbortban szenvednek, vagy nem tudom mely indokok következtében t a törvény fölé helyezik magukat: fumigálják a törvény intézkedéseit, fumigálják a fölöttes hatóságnak, a miniszternek a döntését is, illetve ezt a miniszteri döntést úgy hajtják végre, hogy valósággal a minisztert teszik nevetségessé általa. T. Ház! Voltam bátor szombaton interpellációt előterjeszteni, amelynek rövid tartalma