Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

108 Az országgyűlés képviselőházának Házban, akár a Házon kívül és a népjóléti mi­niszter úr nyilatkozatát a munkásvédelem szempontjából, hogy a magyar kormány elkö­vet mindent, hogy az orosz szén, amely felől alkudozás folyik, be ne jöjjön ebbe az or­szágba. Ezzel a cselekvésével a kormány lehe­tővé teszi a meglévő csekély munkaalkalmak megvédését és a magyar munkások boldogulá­sát. (Kun Béla: Ez százszázalékig igaz, de a szénkartell szállítsa le az eladási árakat!) Elnök: A napirendhez Rothenstein képvi­selő úr is szót kért. Rothenstein Mór: T. Ház! Az igen t. elnök úr előterjesztésével szemben azt t indítványo­zom, hogy a Ház • legközelebbi ülését tartsa e hó 5-én, pénteken és az ülés napirendjének első pontjául elfogadom az elnök úr napirendi ja­vaslatának első pontját, de második pont gya­nánt ajánlom, hogy a t. Ház tűzze napirendre a munkanélküliség elleni biztosításról szóló javaslatunkat, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) amelyet már jégen terjesztettünk a t. Ház elé (Esztergályos János: Miért nem tűzték napi­rendre 1 ?!) és még sem jut idő arra, hogy leg­alább annak indokolását meghallgathassa a Képviselőház. Amit a kormány most már napok vagy he­tek óta csinál, az igazán érthetetlen és nem vehető komolyan. Minden nap arról beszélnek, hogy a Képviselőházat fel fogják oszlatni és minden nap, vagy legalább is azokon a napo­kon, amelyeken ülést tartunk, az ülés végén a t. elnök úr olyan napirendi javaslatot terjeszt elő, amely nem is engedi sejtetni, hogy a kor­mány a t. Házat érettnek találja, hogy felosz­lassák. Mi a maguk részéről már nagyon is érettnek tartjuk. (Derültség a jobboldalon. — Esztergályos János: Mégis olyan sápadtak az egységespártiak! — Kun Béla: Úgy jön a fel­oszlatás, mint a jégverés: hirtelen. — (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rothenstein. Mór: Ilyen módon tárgyalni javaslatot, mint ahogyan most a Ház tárgyal, nem lehet, ilyen üres padok mellett, még soha­sem tárgyaltunk. A javaslathoz nem szól, más hozzá, mint a szociáldemokrata frakció képvi­selői. Az egységespárt nemcsak megnémult, (Usetty Béla: Mert jónak tartja, azért nem szól!) de egyszerűen eltűnt. Úgylátszik, fonto­sabb dolgai vannak. (Esztergályos János: Most likvidálják a büffépártot!) A keresztény­párt sem szól a tárgyhoz, bár az nagyon kö­zelről érinti tagjait. Mindig csak arról van szó, hogy az utolsó üléseknél tartunk s a napi­rend mindig meg van állapítva, és most, ami­kor a t. elnök úr a legközelebbi ülés napirend­jére vonatkozólag tesz előterjesztést, azt hall­juk, hogy holnap ünnep van. Ez igaz, de kér­dezem: miért ne lehetne pénteken ülést tar­tani? Mi tennivalónk van nekünk képviselők­nek más, mint az, hogy dolgozzunk? (Ügy van! Ügy van!) Nagyon fontos dolgokról lehetne itt be­szélni és az is, amiről itt Kócsán Károly t. képviselő úr beszélt, késztet engem arra, hogy sürgessem annak az indítványnak a tárgya­lását, amelyet mi már olyan régen beterjesz­tettünk, de egyik elnök úr sem tartotta .szük­ségesnek, hogy azt napirendre is kitűzze. Ezeket mérlegelve, ismételten kérem a t. Képviselőházat, (hogy ezt az indítvány tessék napirendre tűzni. (Usetty Ferenc: Melyiket? — Várnai Dániel: Megmondotta!) Megmondot­tam,^ hogy ' a munkanélküliség biztosításáról szóló indítványt. Elnök: Kíván még valaki hozzászólni az 515. ülése 1931 június 3-án, szerdán. elnöki napirendi indítványhoz? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Meg­állapítom, hogy az elnöki napirendig indítvány­nyal szemben szavazásra bocsátható indítvány nem terjesztetett elő, miután Rothenstein Mór képviselő úr indítványát írásiban elmulasztotta beadni. (Rothenstein Mór: Most írom! — De­rültség.) Megállapítom tehát, hogy az elnöki napirendi indítvány fogadtatott el. (Várnai Dániel: Hol van a határozatképesség? — Rothenstein Mór: Ez a Ház nem is határozat­képes! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Következnék az indítványkönyv felolva­sása, minthogy azonban abban újabb bejegy­zés nincs, azt mellőzöm, egyben pedig bejelen­tem, hogy az interpedlációskönyvbe csupán Györki Imre képviselő úr jegyzett be interpel­lációt, de azt írásiban beadni elmulasztotta, így tehát az tárgytalanná vált. (Derültség a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ehn Kálmán képviselő urat kérem, szívesked­jék csendben maradni. (Rothenstein Mór: Még nagyobb csend legyen ebben a Házban? — De­rültség.) Igen kérem Rothenstein Mór képvi­selő urat, járuljon hozzá ő is, hogy tényleg csend legyen. Most pedig áttérünk az interpellációkra.^ Következik sorrend szerint Hajós Kálmán képviselő úrnak a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett, • a Kerka-szabályozás sürgős megindítása tárgyában bejegyzett írásbeli in­terpellációja. Kérem a jegyző urat, szívesked­jék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpel­láció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr­hoz. Van-e tudomása a földmívelésügyi minisz­ter úrnak^ arról, hogy az abbanmaradt Kerka­szabályozás következtében a Kerka-folyó több falut úgy alámosott már, hogy félő, miszerint a vidéknek már eddig okozott óriási káron kívül további nagy károkat fog okozni. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a legsürgősebben a Zalabaks—Csesztreg között elterülő szabályozási munkálatoknak sürgős megindítása iránt intézkedni és a földmívelés­ügyi minisztérium szakértőjét^ sürgősen kikül­deni, hogy ezen a lehetetlen állapoton legsür­gősebben segítsenek. Hajós Kálmán, s. k.» Elnök: Az interpelláció kiadatik a föld­mívelésügyi miniszter úrnak. Következik Hajós Kálmán képviselő úrnak ugyancsak a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja a külföldi kereskedők vásárlása esetén a közvetítő kereskedelem, il­letve ügynökök megfékezése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Vajn-è tudomása a földmívelésügyi minisz­ter úrnak arról, hogy a külföldi kereskedők, akik a vásárokon megjelennek, a marhakeres­kedőkkel az árra nézve korábban megegyez­nek, a vásárokon részt sem vesznek, hanem a tenyésztőknek 50—60 fillért fizetnek, míg ők az olasz és egyéb külföldi kereskedőktől 1 P ­l'IO P árakat vesznek. Hajlandó-e oly irányban a legsürgősebben intézkedni az illető külföldi követségek útján, hogy a bejövő kereskedők az illető vármegye területén működő gazdasági felügyelők közbe­jöttével szerezzék be szükségletüket, hogy így a majdnem 50%-os felár a tenyésztőknek, és ne a közvetítőknek jusson. Hajós Kálmán s. k.»

Next

/
Thumbnails
Contents