Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

Az országgyűlés képviselőházának 5 független embert akarnak odaállítani, annak függetlennek kell lennie a miniszter úrtól is. Azért hivatkoztak a bizottsági tárgyalás során arra, hogy államfői kinevezés kell, hogy miniszter se bocsáthassa el állásából. Most egyszerűen beosztják a IV., illetőleg V. fizetési osztályba, az országos intézetnél pedig az elnököt beosztják a III. fizetési osztályba. Most a miniszter úr azt kérdezi tőlem, — legalább gesztusából azt látom — hogyan lehet ezt megoldani? (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Nincsen ellentmondásban!) Nincsen ellentmondás, miniszter úr? Tessék, itt van az intézet vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, azok úgyis a miniszter úr bizalmi emberei, állami tisztviselők.^ Állami tisztviselő vezesse az önkormányzat üléseit éppen úgy, mint ahogy az elnök vezeti. Minek oda elnök, minek oda még a bürokráciát növelni ? Miért 'a vidéki kerületi pénztáraknál^ a vidéki választmány elnöke, a kerületi pénztári igazgató? (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Az függ az autonómiától!) Nem függ egyik sem. Az önkormányzatnak semmi beleszólása nincs ennek megválasztásába. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: De igen!) A miniszter úr előterjesztésére az államfő nevezi ki, tehát ebben a tekintetben semmiféle intézkedési joga nincs. Elnök: A képviselő úr beszédideje leiárt, szíveskedjék befejezni. (Kun Béla: A választóktól is függ, nemcsak a klotürlámpától, de azok megválasztják!) Györki Imre: Végtelenül sajnálom, hogy beszédidőm lejárt és nem tudok még néhány kérdéssel foglalkozni, amelyekkel pedig t foglalkozni szeretnék, de a részletes tárgyalásnál még meg lesz adva* a lehetőség arra, hogy kitérjek ezekre (Kun Béla: A Ház feloszlatása után?) — állítólag még mindig nem oszlatják fel (Várnai Dániel: Szünetre megy a Ház! — Zaj.) — és kifejtsem aggályaimat azokkal a rendelkezésekkel szemben, amelyeket elviselhetetleneknek és keresztülvihetetleneknek tartok azokkal a tömegekkel szemben, amelyeknek képviseletében itt ülök a Képviselőházban. A törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el- (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát most megszakítom. Bemutatom a Felsőház elnökének átiratát, amelyben közli, hogy a Felsőház a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerint változatlanul elfogadta. Méltóztassék ezt tudomásul venni, a törvényt pedig további alkotmányos eljárás céljából a miniszterelnök úrhoz teszem át. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslatom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket szombaton, folyó hó 6-án, délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Meskó Zoltán: Fekete ruha kötelező! — Derülség.) A napirendhez Kocsán Károly képviselő úr kért szót. Kocsán Károly: T. Képviselőház! Az elnök úr által előterjesztett napirendi javaslatot tisztelettel elfogadom, méltóztassék azonban megengedni, hogy a napirendi javaslatnál szóvátegyek egy rendkívül nagyfontosságú^ gazdasági kérdést, amelyben a magyar kormánynak, illetőleg két miniszternek, a kereskedelemügyi . ülése 1931 június 3-án, szerdán. 107 miniszter úrnak és a népjóléti miniszter úrnak sarkára kell állnia, hogy azt a fenyegető veszélyt, amely könnyen bekövetkezhetik, elhárítsa a magyar gazdasági- és munkásélet felől. Itt napok óta tárgyaljuk azt a rendkívül fontos szociális javaslatot, amely egy nagy pénzügyi nehézséget akar megoldani. Hogy az Oti. pénzügyi nehézségekbe került/annak egyik oka a nagy munkanélküliség, amely kenyértelenné teszi a munkások jórészét s ez a kenyértelenség mar maga is nagy betegség, amely okul szolgál arra, hogy igen sokan a rendes, normális mértéket meghaladóan vegyék igénybe azokat a szolgáltatmányokat, amelyekre egyébként normális körülmények között nincs szükség. Ujabb munkanélküliségi problémát idézne elő, ha valóra válnék az a hír, amely ma végigszaladt az országon, hogy az orosz dumping ebbe az országba is be akar törni. Hiszen már is lépten-nyomon találkozunk különböző orosz árukkal, amelyeknek a belsejében- a szovjet pecsétje van, amelyek nem normális úton jönnek be az országba, hanem csempész úton és itt rontják a gazdasági életet. Ma az egyik újság arról ad hírt, hogy 5000 vágón orosz szenet akarnak Magyarországra behozni. Bizonyos spekulánsok a szénkereskedőknek a hazai szén áránál mélyen lejjebb kínálják az prosz szén megvételét. Lehet, ho^v az orosz szénből bizonyos érdekeltségnek haszna lehet, pillanatnyilag nagy haszna, de az kétségtelen, hogy haszna nem lesz ebből sem a nagy fogyasztóközönségnek, sem a hazai széniparnak, értem alatta a bányákat és főleg a munkásokat. (Kun Béla: De ez azért a szénkartellre nézve is legyen árfékező momentum!) A bányavidékeken már évek óta küzdünk azzal a borzasztó kérdéssel, hogy a szénfogyasztás csökkenése folytán a munkások ezreit kénytelenek voltak elbocsátani és kenyértelenné tenni. Ha tehát nem védjük meg a hazai ipari termelést és a hazai munkaalkalmat, akkor itt szörnyű katasztrófa fog bekövetkezni, mert itt a Dunán és a vámsorompókon keresztül ömlik az idegen áru és amint már a Házban többször is szóvátettem, a magyar közönségben nincs meg az a nagy ellenállás, (Meskó Zoltán: Sajnos, így van!) az önmaga szeretete, az önmaga gazdaságig életének, az önmaga munkaalkalmának és jövőjének szeretete: megveszi mindazt, ami kölföldről jön, olcsóbb, ha ezzel saját hazája ellen vét is. Miután itt a magyar közönségre nem tudok appellálni, a kormányt kell arra bíztatnom, hogy a kezébe adott hatalommal éljen és az ilyen dumping betöréstől mentse meg a magyar gazdasági életet. Méltóztatik tudni, hogy a legnagyobb számban a bányatelepeken és azok vidékein élnek a munkások. Tatabányán is küzdünk a munkanélküliség rémisztő nagy problémájával.. Ott is ezreket kénytelenek elbocsátani azért, mert a szén fogyasztásának csökkenése következtében nem tudjuk őket foglalkoztatni. A bányák megértő gondoskodással éveken keresztül sokszor úgy segítettek, hogy redukált munkanapokkal adtak módot'a bányamunkásságnak a megélhetésre. Ezt fenntartani nem lehet és a bajok csak fokozódni fognak, ha a kormányzat a különböző befolyásoknak esetleg ellenállni nem tudna s módot nyújtana arra, hogy az orosz szén, amely jóval olcsóbb áron akar bejönni Magvarországra, itt fogyasztópiacot találjon. En a kereskedelemügyi miniszter úrnak óhajtanám megnyugtató nyilatkozatát akár a