Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

1Ö4 Âz országgyűlés képviselőházának Redkálásokról szólnak a törvényjavaslat rendelkezései. A szakaszok redukálni kívánják az orvosi költséget, redukálni kívánják a járandóságokat a terhesség, tehát az anyaság esetén; itt is bizonyos megtakarításokat akarnak elérni, ami megint csak azt jelenti, hogy a rászorulókat fogják sújtani. A csecsemővédelemnél is bizonyos megtakarításokat akarnak elérni, a műfogsegélynél is bizonyos megtakarításokat kontemplálnak, végül a baleseti segélyeknél is 800.000 pengőt kívánnak megtakarítani és az ügyviteli, költségnél is 4 millió pengőt. A baleseti tételnél talán be fognak kö '/étkezni a megtakarítások oly összegben és oly mértékben, amint a törvényjavaslat kontemplálja. A számadatokat nem ismerem, de elfogadom azt a mértéket, amelyet a t. népjóléti miniszter úr az indokolásban felhoz, hogy t. i. 800.000 pengő, vagy ennél talán kevesebb lesz; valószínűleg kevesebb lesz, mert a taglétszám állandóan csökken, az iparral foglalkozó munkások létszáma, sajnos, csökken a gyárak létszámának csökkenésével együtt és így azt hiszem, hogy a balesetek száma is csökkenni fog. így tehát lesz megtakarítás, ha nem is lesz annyi, mint amennyit a népjóléti miniszter úr felvesz. De semmi esetre sem vagyok hajlandó akceptálni azt, hogy az ügyviteli költségeknél oly megtakarítás fog beállani e rendelkezések alapján, mint amennyi a törvény indokolásában, vagy a t. miniszter úr nyilatkozataiban foglaltatik. Azért nem vagyok hajlandó, t. miniszter úr, mert majdnem azt kell mondanom: tökéletesen mindegy az intézet szempontjából, vagy legalább is nincs lényegesebb különbség, ha akár a jobb keze ujját, akár a bal keze ujját harapja meg; ha egyformán harapja meg, egyformán fáj. Ha az adminisztratív költségeket redukálja és tényleg nem a napidíjasokat, a napibéreseket, nem. az ideiglenes kisfizetésű és a nyomorral valósággal küzdő tisztviselőket fogja elbocsátani, hanem a magasabb fizetési osztályokba tartozók számát fogja redukálni, akiknek száma meglehetősen magas, akkor az, amit megtakarítanak az adminisztratív és ügykezelési költségen, ha nem is 100 százalékban, de 70—80 százalékban kiadásként fog jelentkezni a nyugdíjterheknél. (Ellenmondások a középen.) Bocsánatot kérek, azt mondtam, hogy 70—80 százalékban fog ez jelentkezni a nyugdíjterheknél. Ha figyelembe vesszük is a nyugdíjtranszfert, amit a törvényjavaslat is figyelembe vesz, — hogy akiket az államtól vettek át, azoknál a tisztviselőknél a nyugdíj éveiknek megfelelően az államot fogja terhelni — még így sem lehet 4 millió pengő megtakarításról beszélni. (Ernszí Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem is mondja senki!) Űgy tudom, hogy 4 millió megtakarítást kontemplálnak. (Ellenmondások a középen.) Tovább megyek. Ott van a megtartott tisztviselők fokozatos előléptetése. Ez is növeli az adminisztratív költséget és ettől nem tud megszabadulni a t. miniszter úr, mert az állami tisztviselőkre érvényes illetményszabályzat a Társadalombiztosító Intézet tisztviselőire is kihat és így ez jár is ezeknek a tisztviselőknek, évről-évre automatikusan emelkedni fog tehát ez a kiadás. Míg tehát az egyik oldalon a tisztviselők nyugdíjbahelyezésével, vagy elbocsátásával kívánják az adminisztratív költségeket redukálni, addig a másik oldalon a nyugdíjteher emelése és a fokozatos előlépésekkel járó terhek folytán ott tartunk, ahol a part sza•15. ülése 1931 június 3-án, szerdán. kad: ugyanazok az adminisztratív kiadások maradnak, számszerűleg ugyanannyit tesznek ki, mint amennyit most jelentenek. De tisztelt Képviselőház,, nem lesz érdektelen, ha néhány számadattal mutatok rá, hogy tulajdonképpen mi okozta az intézmény deficitjét és, hogy az ügyviteli költségeknél micsoda horribilis létszám-szaporítást vittek keresztül. Azért tartom szükségesnek ezt elmondani, mert nem egyszer hallottam itt a Házban és a Házon kívül is, a Társadalombiztosító Intézet vezetői részéről is hangoztatni, hogy tulajdonképpen tökéletesen mindegy, mekkora az adminisztráció — mindegy alatt azt értem, hogy deficit szempontjából mindegy — mert abban az esetben is, ha egyetlen fillér sem lenne az' adminisztrációs teher, mondom, ha az adminisztráció nem kerülne egyetlen fillérbe sem, akkor is deficites lenne az intézmény, mert számítások szerint 90 egynéhány pengő tagsági járulékkal szemben körülbelül 110 pengő kifizetés esik egy-egy tagra, márpedig evidens, hogy 90 pengő járulékból — kerek számban szólva — 110 pengő segélyt nem lehet kihozni. Ha tehát az adminisztráció egyetlen fillérbe sem kerülne, akkor is deficit lenne, mint mondják. Tisztelt Képviselőház! A deficit 1929-ben ütötte fel fejét. 1929-ben a deficit egyszerre felugrott 13"5 millió pengőre. Korábban egyáltalán nem volt deficitje az intézetnek, holott ebben a tekintetben meg kell állapítanom, hogy 1929-ben a járulékok és a segélyszolgáltatások tekintetében a korábbi évekkel szemben lényeges különbség nem volt. 1930-ban a deficit 9 millió pengő volt, 1931-re 8 millió pengőt kontemfilál a t. népjóléti miniszter úr. Ha ezzel szemben azonban összehasonlítom, hogy mekkora volt a biztosított tagok létszáma 1927-ben, tehát az 1927: XXI. törvénycikk életbeléptetése előtt és mekkora volt az Intézet státusa, akkor azt látjuk, hogy míg 1927hez képest a taglétszám 16 szazalékkai csökkent, ennyivel esett vissza, addig az 1927-i létszámhoz képest, beleértve az öregségi biztostíást is, az Intézet státusa 100 százalékkal növekedett. Tehát duplájára emelkedett a státus 3 év alatt oly időjben, amikor tulajdonképpen az öregségi biztosítás még egyáltalán semmiféle szolgáltatást nem nyújtott, csak a járulékok kirovásáról volt szó, ami lényegesen több munkát nem jelent, mert együtt róják ki a betegségi és a baleset elleni biztosítási járulékokkal; amikor tehát nagyobb munka nem volt, a tisztviselői státus mégis a 16 százalékos taglétszámcsökkenéssel szemben 100 százalékos emelkedést tüntet fel. Látjuk, hogy 1927-ben 782.000 biztosított tag volt, 1931-ben pedig csak 657.000. Amint mondtam, ez 16 százalék csökkenést jelent. Ezzel szemben az ügyviteli költség, mint mondtam, közéig 100 százalékkal emelkedett, a 16 százalék létszámcsökkenéssel szemben 91'8 százalékkal — vagyis 4*8 millióról felugrott 9-3 millióra. Ha önkormányzat lenne, ha oly vezetés lenne, amely figyelt volna, — és itt nem teszek különbséget munkáltató és munkás önkormányzati tagok között — amikor az ő érdekeik megvédéséről van szó, elképzelhetetlen, hogy ily helyzet állott volna elő, mert az önkormányzat vezetői igyekeztek volna jó adminisztrációt teremteni az Intézetben, ők is gondoskodtak volna arról, hogy megfelelő számú tisztviselő intézze a dolgokat, a járulékok kirovását és behajtását, a segélyek szolgáltatását, de nem történt volna meg az, ami itt tör-