Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

10Ó Az országgyűlés képviselőházának hiszem, hogy ez a javaslat teljesen célját tévesztett, teljesen idejétmulta lesz és el nem fogadható. Mindezek alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Mindenekelőtt tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék a tanáeskozóképesség megállapítását elrendelni. (Zaj.) Elnök: A házszabályok értelmében eljárva, intézkedni fogok a Háziban tartózkodó képviselő urak megjelenése iránt. Ha 5 perc múlva sem lennének tanácskozóképes számban jelen, a Ház tanácskozását fel fogom függeszteni. Addig a képviselő úr beszédét megkezdi. Györki Imre: T. Képviselőház! Emlékeztetem a t. Ház tagjait arra, hogy amikor a betegségi es baleseti kötelező biztosításról szóló törvényjavaslatot, amelyet később 1927. évi XXI te. címén a törvénytárba becikkelyeztek, valamint amikor az öregség és rokkantság esetére szóló törvényjavaslatot ez a Ház tárgyalta, akkor a kormány sajtója, de maga a kormány is valósággal tömjéneztette magát ezen szociálpolitikai intézkedések beterjesztése alkalmából, tömjéneztette magát, hagy milyen nagy szociálpolitikai alkotást kíván a magyar társadalom részére megvalósítani. Ezzel a tömjénezéssel szemben csak egyedül mi szociáldemokraták voltunk azok, akik a törvényjavaslat rendelkezéseit ismerve, rámutattunk arra, hogy ez a törvényjavaslat nem helytálló, nemhogy előrevinné a szociálpolitikát, hanem ellenkezőleg, visszafejlesztést fog jelenteni. Azt kell ma szomorúan látnom, hogy nem is egészen négy évvel a törvényjavaslat becikkelyezése után állandóan válsággal küzd a megalkotott betegségi és baleseti biztosító intézet, amelyet annakidején Országos Munkásbiztosító Pénztárnak, később pedig Országos Társadalombiztosító Intézetnek neveztek el. Pontról pontra bekövetkezett az, amit akkor a törvényjavaslattal szemben kritikánkban elmondottunk. Rámutattunk arra is, — emlékeztetem rá a t. Ház tagjait, akik akkor jelen voltak a törvényjavaslat tárgyalásánál — hogy az önkormányzat leépítésével, az önkormányzat lebontásával parallel húzódott meg a segélyek, szolgáltatások csökkentése, lebontása is. Egyike voltam annakidején azoknak a felszólalóknak, akik rámutattak arra, hogy a kormány, — nemcsak ez a kormány, hanem a már ezt megelőző kormány is — amely békében még inkább a nyiltszavazásos parlamentre alapította hatalmát, amelyet még inkább osztályparlamentnek lehetett nevezni, hogy csökkentette egyes törvényes intézkedéseivel az önkormányzat hatáskörét s a csökkent önkormányzati hatáskörnek megfelelően miként történt a segélyszolgáltatások csökkentése is. Már rámutattam, ezúttal csak ismételni vagyok bátor mintegy példamutatásul, arra, hogy mennyire beigazolódott a mi állásfoglalásunk, hogy akkor, amikor legelső törvényes intézkedésünk, az 1891 :XIV. törvénycikk csak a betegség esetére való kötelező biztosítást mondotta ki, e törvényes rendelkezés szerint az egyes megalkotott kerületi pénztáraknak, vállalati pénztáraknak, ipartestületi pénztáraknak és más pénztári alakulatoknak úgyszólván tel

: jes önkormányzatot hagyott meg és csak a íB. ülése Í9$l június U-án, szerdán. közigazgatásnak egy felügyeleti hatáskört biztosított s a munkásoknak és a munkaadóknak a részvétele is ebben az intézményben akként tagolódott és határolódott el, hogy a munkaadók csak az ellenőrzési jogot gyakorolhatták, mint később mondották, mert az önkormányzatba bedelegált tagoknak csak egyharmadát képviselték, szemben a biztosítottak kétharmadrésznyi képviseletével. Az 1891-es törvényalkotással szemben a későbbi intézkedésekben, amikor már a betegség esetére való biztosítást nyomon követte és kiterjesztette a törvényhozó testület a baleset esetére való kötelező biztosításra is, azt kell látnunk hogy az úgynevezett paritásos képviseletet alkották meg, vagyis a munkásoknak és munkáltatóknak egyenlő rész jutott a pénztár önkormányzatában, a pénztár ügyeinek lebonyolításában. Ez a törvényes intézkedés, amely az 1907. évi XIX. tcikkben van lefektetve, felépít egy állami munkásbiztosítási hivatalt, amely felügyeleti jogkört gyakorol az intézmények felett, a központosító intézményt, az országos munkás be tegsegélyző és balesetbiztosító intézményt teremti meg, mintegy ellenőrző szervet és központosító szervet, azonban magának a külön kerületi pénztáraknak, a vállalati pénztáraknak még mindig meghagyja az önkormányzatnak legalább is azt a részét, amelyet a mai körülmények mellett, majdnem azt kell mondanom, el lehetne fogadni; meghagyja a teljes önrendelkezési jogot a tisztviselők választására, az orvosok választására, az orvosok kinevezésére és az orvosokkal kötendő szerződések lebonyolítására. Ahogy azonban tovább megy a törvényhozás, úgy történik az önkormányzat megcsonkítása és jogkörének állandó megszorítása. Az ellenforradalom diadalra jutása után, 1919 őszén, az akkori kormányzat legelső intézkedése az volt, hogy feloszlatta az összes önkormányzati testületek működését, ezeket szélnek bocsátotta, az intézetek élére miniszteri biztost állított és e módszer bevezetésével kezdetét vette az intézet államosítása. Ezt követte a kivételes hatalomra épített kormányzati rendelkezés, amelynek alapján bekövetkezett az intézet államosítása. Abban az időben, 1919 novemberében, megjelent egy kormányrendelet, amely államosította a munkáspénztárakat s meg kell vallanom, hogy ennek az államosítást kimondó miniszteri rendelkezésnek a létrehozásában nagy szerepe volt a munkáltatói érdekeltségnek. A munkáltatók akkor valósággal követelték az akkori kormányzattól azt, hogy az önkormányzatot szüntesse meg és az egész munkásbiztosítási intézményt állami kezelésbe vegyék át. Nagyon tanulságos ez, és nekünk, akik az önkormányzat elvi állaspontjára helyezkedünk, akik állandóan azt hangoztattuk, hogy önkormányzat nélkül nem lehet elképzelni szociálpolitikát és munkásbiztosítást, nagy elégtételül szolgál az, hogy 10 évvel azután, hogy a kormány saját kezelésbe vette át a munkásbiztosító pénztárakat, s kormánybiztost rendelt azok élére, azok vannak leghangosabban az önkormányzat mellett s azok követelik az állami adminisztráció megszüntetését, akik 1919 őszén a legteljesebb mértékben követelték az állami igazgatás bevezetését. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak csoportosan hangos beszélgetéseket folytatni. . Györki Imre: A munkáltatók részére elég lecke volt az a 10 év, amelyet el keleltt szenved-